A dán boldogság nyomában - befejező rész

Novemberben és decemberben 8 posztban jártam körül (mind elolvasható itt), mi lehet a dánok boldogságának titka. Némelyik bejegyzés csekély figyelmet kapott, de volt olyan is, aminek 10.000 felett volt az olvasószáma, Sok komment is érkezett, és kirajzolódott belőlük pár olyan szempont is, amelyet A Boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány, a bejegyzések fő forrása nem, vagy nem elég hangsúlyosan vett figyelembe. Úgy döntöttem, januárban még 4 bejegyzésben foglalkozom a dán boldogsággal. Ezek a témák pedig a következők:

• A boldogságkutatás értelmetlensége és a hyggekultusz
• Rossz idő, depresszió, válás, öngyilkosság
• Könnyű boldognak lenni, ha az embernek sok pénze van
• Janteloven - a dán társadalom motorja vagy kerékkötője?

A Jantelov-val, vagyis Jante-törvényével másodéves egyetemistaként találkoztam először, és rögtön meg is ríkatott. Arról volt szó, hogy a dán lektorunk úgy tanított, hogy másodévestől ötödévesig mindenki egy csoportban volt, a negyedévesek és az ötödévesek nem is feltétlenül dánosok voltak, hanem (kötelezően) áthallgató norvégosok vagy svédesek. Tue, a tanár valószínűleg elmondta az első órán, hogy milyen követelményei vannak a kurzus elvégzésének, de mivel csak egy éve tanultam a nyelvet, nyilvánvalóan semmit sem értettem belőle. Így aztán félévkor kettest kaptam tőle, amit figyelembe véve, hogy mennyit foglalkoztam dántanulással, teljesen reálisnak tűnt. A tavaszi félévben viszont ösztöndíjat kaptam Dániába. Amikor hazajöttem májusban, persze le kellett vizsgáznom. 4 hónap alatt objektíven is sokat fejlődtem, és a szóbeli vizsga után a lektor is csupa pozitív visszajelzést adott. Hosszan dicsérte az előrehaladásomat, hogy mennyivel jobb lett a kiejtésem, és milyen sokat tudok összefüggően beszélni. Aztán jött a hideg zuhany: értékelendő a fejlődésem, hármassal jutalmazza a teljesítményemet. Hát ekkor tört el a mécses.

Az, hogy így értékelt, teljesen logikus, csak nehéz megérteni előzetes tudás nélkül. Az a gondolat van mögötte, hogy a csoport átlagos teljesítménye az alapszint, ő ezt értékeli hármassal. Ha valaki ennél gyengébb, akkor kettest kap, vagy megbukik, aki pedig ügyesebb, az négyest vagy ötöst kap. És valóban, minél több ideje tanultam a nyelvet, annál jobb jegyeket kaptam. A lektor következetes maradt, és csak ötödévben kaptam meg az ötöst. (Sajnos a korábbi évek ösztöndíjára elég rossz hatással volt ez az értékelési módszer.)

Hogy hol a történetben Jante törvénye? Az, hogy a hangsúly nem az egyéni teljesítményen van, hanem a csoport állapotán. Általában mindenki ugyanazokat a feladatokat kapta, sokat dolgoztunk csoportban, ahol a jobbak segítették a gyengébbeket. Ebben a rendszerben egy hármas azt jelentette, hogy egy szinten vagy a többiekkel, ami dán szemszögből nézve szuper.

Amikor a Jantelov-ról esik szó, kötelezően el szokták mondani, hogy nem valóban létező, leírt törvényekről van szó, hanem egy regény sokat idézett esszenciájáról. A szerző, a dán-norvég származású Aksel Sandemose 1933-ban adott ki egy norvég regényt, aminek a címe körülbelül ezt jelenti: Aki menekült, keresztezi a saját útját (En flyktning krysser sit spor). Sajnos nem fordították le magyarra. A regény egy képzeletbeli dán kisvárosban játszódik, ami gyanúsan emlékeztet Nykøbing Morsra, ahol a szerző felnőtt. A regényben van többek között szó elnyomott érzelmekről, gyilkosságról és szerepel benne a híres 10 pontból álló törvény is:

Biztató gyűjtemény, de korántsem egyedülálló. Bizonyos elemei a svéd lagomban is megtalálhatók.

“A lagom azt jelenti, hogy olyan közösségi szellem uralkodik, amely azt üzeni: ne fogyassz  se túl keveset, se túl sokat...Vannak, akik úgy érzik, a lagom visszatartja őket attól, hogy kitűnjenek, és megakadályozzák, hogy túllépjenek saját határaikon”

(Anna Brones: Lagom. A svéd boldogság titka. 30-31. oldal)

Szintén Anna Brones hívja fel a figyelmet, hogy ez a szemlélet megtalálható a hollandoknál is (hoge bomen vangen veel wind, vagyis a magas fák sok szelet kapnak, 34.o.), de Ausztráliában is van saját neve ennek: a magasra nőtt mák szindróma. Erről itt is lehet még olvasni. (Vajon Magyarországon nincs ez meg? Nem szólják meg ugyanúgy, aki kérkedik a pénzével vagy az intelligenciájával? Hallottuk már azt a mondatot, hogy lehet, hogy diplomája van, de olyan buta, mint a föld?)

Hogy hogyan néz ki Jante-törvénye a gyakorlatban? Tapasztalatom szerint a dánok szeretnek csapatban játszani, szinte bármit. Gyermekkoruk óta arra szociálizálják őket, hogy akkor tudnak sikereket elérni, ha együttműködnek. Számtalan eredmény támasztja ezt alá: gondoljunk a sikeres kézilabda csapataikra, vagy az 1992-es foci EB-n elért sikerükre. Ezzel nem azt állítom, hogy Dániának nincsenek sikeres egyéni versenyzői, akadnak bőven olimpiai bajnokaik, de ha a dán sportra gondolunk, elsősorban mégsem az egyéni versenyzők jutnak az eszünkbe. Egy másik szimbolikus jelzés, ami kifejezi a törvény hatását, az például a függöny. Pontosabban annak hiánya: Dániában (Skandináviában) sétálgatva mindenhol belátni a nappalikba. Ez talán egy gesztus: semmi szégyellnivalójuk sincs, meg nagyjából minden lakás hasonlóan van berendezve. Egy másik kedvenc példámat egy régi tanítványom mondta, aki egy évig önkéntes volt Koppenhága közelében. Kérdeztem tőle, történt-e esetleg valamilyen románca bármilyen dán fiatalemberrel. De ő azt felelte: á, nem. Nagyon nehéz volt őket megkülönböztetni egymástól. Mindegyik szőke, jóképű, fekete szövetkabátban és répanadrágban jár és az iPhone-jába mélyed.

És hogy válaszoljak a címben feltett kérdésre, hogy Jante-törvénye a dán társadalom motorját vagy kerékkötőjét jelenti-e? Egy olyan korban, amikor zord, földművelő/halászó közösségekben éltek a skandinávok, és szűkösek voltak az erőforrások, nyilvánvalóan hasznos volt a ki nem mondott törvény betartása. A túlélés érdekében mindenkinek a közösség érdekeit kellett szem előtt tartani. De a globalizálódó kapitalista világ néha már beteszi a lábát északra is: már nem lehet leírni, hogy a dánok nem törődnek azzal, milyen kocsival járnak, sőt, az is felmerült már, hogy ki lehetne sajátítani tengerparti területeket. (Egészen idáig a tengerpart a dán emberek tulajdonában állt, végig lehetett sétálni a tengerparton bárhol.) Szóval úgy tűnik, a változás elkerülhetetlenül megjelenik Dániában, és meggyengül Jante-törvényének hatása. Ha valaha érvényesült is egyáltalán.

Cím: Hygge. A dán életérzés, ami boldoggá tesz

Szerző: Meik Wiking

Eredeti cím: The Little Book of Hygge

Kiadó: Kossuth

Megjelenés éve: 2017

Ár: 4500 Ft

Fordító: Vágó Nándor

A szerzőről: Meik Wiking a dán Boldogságkutató Intézet (Happinness Research Institute) vezetője. Üzleti és politikai tanulmányokat folytatott, és többek között a dán Külügyminisztérium munkatársa is volt. Ha lehet hinni ennek a podcastnak, akkor a hygge-könyvét a Penguin kiadó felkérésére írta 2016-ban, akik ismerték már a nevét a boldogságkutatással kapcsolatos eredményei miatt. Állítólag először el sem akarta vállalni a megbízást, mert kételkedett benne, hogy erről a témáról egy egész könyvet lehet írni. Ehhez képest a könyv New York Times bestseller lett, és már a folytatás is megjelent 2017 szeptemberében: The Little Book of Lykke: The Danish Search for the World’s Happiest People.

Mi a hygge a könyv szerint?

A meghittség művészete. A lélek otthonossága. Idegeskedésmentesség. A megnyugtató környezet élvezete. Otthonos együttlét. 

Kakaó gyertyafénynél.

(6. o.)

Mit lehet szeretni ebben a könyvben? Három dolgot szeretnék kiemelni. Tudni kell, hogy ez a könyv volt az első, ami a magyar piacon megjelent, és a többi könyv mintha ennek a köpönyegéből bújt volna elő. És a méltán adtak el belőle több ezer példányt - szociológiai érdeklődéssel és alapossággal íródott. Az étkezéstől az öltözködésen át egészen a dizájnig járja körül a dán életérzést. És az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a könyv gyönyörű és elegáns. Nem csak arról van szó, hogy szépek benne a képek, hanem hogy az egész tele van játékkal: dombornyomott betűk a címlapon, fényes és matt oldalak - egyszerűen jó kézbevenni ezt könyvet, jól esik lapozgatni, nézegetni és olvasni is.

Mi a könyv gyengéje? Talán hogy túl sok benne egy idő után az ismétlés, és egy idő után az ember inkább a képeket nézegeti.

Kinek ajánlható a könyv? Ahogy fent is írtam, ez a könyv gyönyörű, de a a legdrágább a Magyarországon kaphatók közül. Én azt gondolom, hogy ez a könyv ideális ajándékkönyv bárkinek - esetleg magadnak is, ha meg szeretnéd jutalmazni magad, és van egy szabad napod, amikor egyedül el tudsz süllyedni egy fotelben, a másik kezedben egy pohár kakaóval.

A dán boldogság nyomában - 11. rész

Novemberben és decemberben 8 posztban jártam körül (mind elolvasható itt), mi lehet a dánok boldogságának titka. Némelyik bejegyzés csekély figyelmet kapott, de volt olyan is, aminek 10.000 felett volt az olvasószáma, Sok komment is érkezett, és kirajzolódott belőlük pár olyan szempont is, amelyet A Boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány, a bejegyzések fő forrása nem, vagy nem elég hangsúlyosan vett figyelembe. Úgy döntöttem, januárban még 4 bejegyzésben foglalkozom a dán boldogsággal. Ezek a témák pedig a következők:

• A boldogságkutatás értelmetlensége és a hyggekultusz
• Rossz idő, depresszió, válás, öngyilkosság
• Könnyű boldognak lenni, ha az embernek sok pénze van
• Janteloven - a dán társadalom motorja vagy kerékkötője

Mióta elkezdtem a blogot, folyamatosan jönnek a visszajelzések. (Ez szuper! Írjatok sok kommentet!) De az egyik kommenttípus felett elég értetlenül állok. Ezekben az áll, hogy könnyű a dánoknak, mert annyira gazdagok. És ez persze  igaz, mert tényleg könnyű úgy a munka és a magánélet egyensúlyáról beszélni, hogy nem kell az embernek anyagi gondokkal küzdenie. De azt tudjuk, hogy a dánoknak miért van pénzük? Megpróbálok válaszolni erre a kérdésre.

Először is: szerintem nem logikus első ránézésre, hogy a dánok gazdagok. Adott egy kis alapterületű királyság (nem számolom most bele Grönlandot, mert egyrészt ott jelenleg lényegében csak jég van, másrészről meg önállóan gazdálkodó területről van szó), ahol meglehetősen szűkösek a természeti kincsek. Nincs olaja, mint Norvégiának. Nincs jelentős vasérckészlete vagy rengeteg erdeje, mint Svédországnak. Nincsenek olyan kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai és birodalmi tudata, mint Angliának. Akkor mégis miért tud gazdaságilag ennyire erős lenni?

Azt gondolom, a válasz a történelemben rejlik. Nem megyek vissza egészen a vikingkorig, de az azt következő korszakban, a 10. századtól kezdve megszilárdult a dán királyság, és hatalmas területek tartoztak dán fennhatóság alá. A mai Svédország déli területeinek egy része, Észtország, az észak-német területek egy része. 1397-től, az úgynevezett kalmari unió értelmében pedig Dánia, Norvégia és Svédország egy korona alatt egyesült - ezt a koronát pedig a dán királynő, I. Margit viselte. Ez az állapot egészen 1523-ig tartott, amikor is svédek kiléptek az unióból. És ez az időpont, amikortól kezdve Dánia fokozatosan kezdte elveszíteni a területeit. Gyakorlatilag évszázadokig harcoltak Svédországgal, míg aztán Norvégia is kiváljon az unióból 1814-ben. A 19. században pedig végig a poroszokkal háborúztak Schleswig-Holstein tartományért, és az 1864-es békekötéskor is jelentős területeket vesztettek. Végül 1945-ben Izland is önállósodott.

Dán katonák a schleswigi háborúból (1864). Forrás

Ebből az következne, hogy a dán királyság nyomorult, önsajnáló, természeti erőforrások híján álló kis ország maradt volna? Korántsem. Mert a 19. században és utána hoztak pár döntést, ami a mai napig kihat a jelenükre.

Az egyik ilyen elv a semlegesség elve volt. Dánia semleges maradt az első világháborúban. A versailles-i békét követően felajánlották, hogy visszakaphatják a schleswig-holsteini területek nagy részét, de Dánia ebben a formában nem fogadta el őket. Helyette inkább népszavazást tartottak a kérdéses területeken, és így alakult ki a mai határ. A semlegességüket a második világháborúban is megtartották, igaz, a németeket ez nem zavarta abban, hogy megszállják az országot. Mindenesetre az fontos tény, hogy Dánia a megszállás 5 éve alatt nem szenvedett olyan jelentős károkat, mint más szerencsétlenebb sorsú európai országok, vagyis nagy előnnyel indultak a gazdasági jólét felé a 20. század második felében.

Történt azonban a 19. században egy másik jelentős társadalmi változás is, mégpedig Grundtvig hatására. Grundtvig evangélikus lelkész volt, és arra gondolt, hogy Dániát akkor lehetne felvirágoztatni, ha a társadalom többségét kitevő paraszti réteg megfelelő oktatáshoz jutna. Meg valamihez, amit ma továbbképzésnek lehetne nevezni. Az ő ötletéből jöttek létre a népfőiskolák, amelyek még ma is sok helyen működnek. A 2000-es években kelet-európaiak százainak adtak ingyenes ösztöndíjakat, hogy megismertessék velük az uniós/demokratikus gondolkodást. A tudás átadásán és megosztásán túl ezeknek a helyeknek vallásos tartalma is volt eleinte (néha még ma is), és fontos volt a közösségépítés is.

N.F. S. Grundtvig

Ez a mozgalom is minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy Dánia nem süppedt bele a régi dicsőség felemlegetésébe, nem dédelgetett olyan gondolatokat, hogy visszaszerzi a régi területeket, hanem úgy döntött, hogy abból főz, amije van. (Erről bővebben nagyon jót írt R. Pető Csilla a Reptun blogon)

És mije is van? Jó minőségű termőföldjei (az ország 61%-a), aminek kapcsán erős lehet a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés (“több disznó, mint ember”), és az erre épülő élelmiszeripar. Ugyanakkor csak az emberek 2%-a foglalkozik mezőgazdasággal - ezt azt jelenti, hogy a(z általában családi tulajdonban lévő) gazdaságok gépiesítettek, új technikai eszközökkel dolgoznak. Dánia ipara nem túl jelentős összehasonlítva más országokkal, de ami van, az innovatív technikai alapokon és magas szaktudáson nyugszik.

Tulajdonképpen azt gondolom, hogy Dánia azért élhet jólétben, mert jól mérte fel a lehetőségeit. Nem keres külső ellenséget, hanem bízik magában, az emberekben, és a jövőre koncentrál. 

Szerző: Louisa Thomsen Brits

Eredeti cím: The Book of Hygge.The Danish Art of Living Well

Kiadó: Jaffa Kiadó

Megjelenés éve: 2017

Ár: 3990 Ft

Fordító: Holbok Zoltán

A szerzőről: Louisa Thomsen Britt író és újságíró. Afrikában született és Angliában nőtt fel, de a gyerekkorának nyarait Dániában töltötte. A könyvből arra lehet következtetni, hogy sok időt töltött a nagynénje aarhusi lakásában.

Mi a hygge a könyv szerint:

A hygge (ejtsd: hügge) a pillanat megélése, az együttlét öröme, az összetartozás élménye. A melegség, a biztonság, az otthonosság, a védettség érzése.

A hygge lényege, hogy összhangba kerüljünk magunkkal, és bensőséges kapcsolatot teremtsünk azokkal a helyekkel és emberekkel, amelyek és akik biztos támaszt és kapaszkodót jelentenek a számunkra, ahol és akik társaságában otthonra találunk, és jóleső, megnyugtató érzés tölt el bennünket.

A hygge a meghittség, a kötődés érzése. Az együttlét, az egymáshoz tartozás, a pillanathoz és az egymáshoz való kapcsolódás élménye. A hygge a beteljesültség és a megelégedettség érzése. A hygge a puszta lét öröme. (7. oldal)

Mit lehet szeretni ebben a könyvben? A fenti idézetből is látszik talán, hogy a szerző rendkívül választékosan fogalmaz. A három, Magyarországon is kapható könyv közül ebben találhatók a legrészletesebb magyarázatok az egyes dán fogalmakkal kapcsolatban: egy rövidke fejezet foglalkozik azzal, hogy hogyan jelenik meg a hygge a dánok nyelvhasználatában. Bölcsész szívem feldobogott, amikor összetett szavakról (hyggeaften = kellemes, családias hangulatú este) vagy visszaható névmásokról olvastam (Hyg dig! = Érezd jól magad!).(29-32. o.) De esik szó dán történelemről, ami nélkül szerintem nagyon nehéz megérteni a dánok boldogságának titkát. (19. oldaltól) A szerző hat elemre bontja a hyggét, ezek sorban:

• Valahová tartozás
• A biztonság védőszférája
• Otthonosság
• Jóllét
• Egyszerűség
• Napi rituálék

Persze a témák között sok az átfedés, egy idő után óhatatlan, hogy a szerző ismétlésekbe bocsátkozik. Ugyanakkor véleményem szerint jót tesz a könyvnek, hogy a szerzője bizonyos távolságtartással kezeli a hygge jelenségét. Ír például a hygge hátrányairól is - mondjuk hogy külföldiként nem egyszerű bekerülni egy kis dán közösségbe. A könyve rengeteg idézetet is tartalmaz, és elég illusztris az idézettek névsora: Kierkegaardtól, Wittgensteinen és Nietzschén át egészen Lao-Ce és Einstein gondolataiig.

Mi a könyv gyengéje? Néha talán túl sok gondolat jutott egy mondatba:

A dán társadalomban mélyen gyökerező szolidáris és közösségi értékek, valamint a természet szeretete arra inspirálták a dán tervezőket, hogy az érzelmeket és a funkcionalitást a bennünket körülvevő materiális, dologi dimenzió iránti tudatossággal ötvözzék.(98.o.)

Engem bosszantott bizonyos szerkesztői következetlenség is: általában helyesen, dán betűkkel adják meg a neveket és kifejezéseket (pl. Søren Kierkegaard), de néha indokolatlanul maradnak el a dános betűk (pl. ga is selvsving - gå helyett, 53. o.)

Kinek ajánlható a könyv? Ebben a könyvben nem a képeken van a hangsúly - bár finom, visszafogott illusztrációk azért így is helyet kapnak 4-5 oldalanként. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik kicsit mélyebbre szeretnének ásni a hygge megértésében és 1-2 óránál több idejük van. Skandináv szakos egyetemistáknak vagy Dániába készülőknek például kifejezetten hasznos lehet.

A múlt héten Jonny Jackson és Elias Larsen könyvét ajánlottam: Az otthon melege. Hygge: a boldogság dán receptje.

Jövő héten pedig jön a könyv, aminek köpönyegéből minden hyggekönyv előbújt. Meik Wikingtől a Hygge. A dán életérzés, ami boldoggá tesz. 

Tizedszer is a dán boldogság nyomában

Novemberben és decemberben 8 posztban jártam körül (mind elolvasható itt), mi lehet a dánok boldogságának titka. Némelyik bejegyzés csekély figyelmet kapott, de volt olyan is, aminek 10.000 felett volt az olvasószáma, Sok komment is érkezett, és kirajzolódott belőlük pár olyan szempont is, amelyet A Boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány, a bejegyzések fő forrása nem, vagy nem elég hangsúlyosan vett figyelembe. Úgy döntöttem, januárban még 4 bejegyzésben foglalkozom a dán boldogsággal. Ezek a témák pedig a következők:

• A boldogságkutatás értelmetlensége és a hyggekultusz
• Rossz idő, depresszió, válás, öngyilkosság
• Könnyű boldognak lenni, ha az embernek sok pénze van
• Janteloven - a dán társadalom motorja vagy kerékkötője?

A hozzászólók egyik legérdekesebb felvetése az volt, hogy nem tűnik túl logikusnak, hogy a skandinávok olyan boldogok, hiszen arrafelé olyan rossz idő van. Pontosabban mondjuk Olaszországban vagy egy trópusi szigeten egyszerűbbnek tűnik boldognak lenni. Látok ebben némi rációt, de az igazság kedvéért el kell mondani, hogy Dániában nincs annyira rossz idő. Kezdjük rögtön azzal, hogy az ország a mérsékelt égövben fekszik, és az időjárására nagy hatással van az óceán meg a Golf-áramlat. Ennek az lesz az eredménye, hogy télen nincs nagyon hideg: ritkán esik a hó, ritkán csökken a hőmérséklet fagypont alá. Cserébe a nyár sem lesz forró. És mivel így nem kell várni a 30 fokra, hogy strandidő legyen, 10 fok fölött már nyugodtan lehet fürdeni egyet a tengerben. A fentiekből következik, hogy ez a kép gonosz túlzás, kevés igazságtartalommal

Amit külföldiként nehéz megszokni, az az eső. A napos idő/esős idő kifejezéseknek szinte nincs is értelme, mert egy kis csapadék bármikor érkezhet, aztán fél óra múlva már el is múlik. A dánok reakciója nem a panaszkodás (“Jaj, nézz ki az ablakon, ma nem megyünk sehova!”), hanem egy sokkal praktikusabb megoldás: gumicsizma és vízhatlan kabát!

Dániát viccesen szokták az északi országok mediterrániumjának is nevezni - állítólag a dánok lazák és bohókásak, nameg az ország sincs kitéve a zord skandináv sötétségnek. Télen ugyan rövidek a nappalok (8-kor még, 4-kor már sötét van), nyáron viszont este 10-ig is lehet ücsörögni az erkélyen a napfényben.

A téli sötétség azonban rossz hatással lehet az emberek kedélyére: a téli depressziótól a becslések szerint a dán népesség 5%-a szenved, aminek a bevett kezelése a fényterápia. Javasolják azt is, hogy aki megteheti, utazzon melegebb éghajlatra, vagy legyen sokat a szabad levegőn, például biciklizzen sokat.

És ha már depresszió: bár egyes becslések szerint a teljes dán lakosságból akár 300.000 ember is szenvedhet benne, (sokan nincsenek hivatalosan diagnosztizálva), az igazán megdöbbentő adat, hogy 2015-ben körülbelül 250.000 dán fogyasztott úgynevezett lykkepillert, szó szerinti fordításban boldogságpirulákat. Ez a gyógyszer egyfajta antidepresszánsz (SSRI), és sokan mára kétségbevonják az egyértelműen pozitív hatásait a depresszió ellen, mondván, hogy nem mindenkinél kellően és/vagy egyformán hatásos.

Mindezekbők persze az is következik, túl sok öngyilkosság történik (azért írtam ezt, mert minden öngyilkosság sokkal több, mint amennyinek szabadna történnie*), és ha a dánok nincsenek is a dobogón, mint mi, magyarok, azért az erős középmezőnyben vannak. Ez minimum meglepő egy olyan országtól, amely a legboldogabbnak vallja magát. (Viszont a mediterrán országokban a legalacsonyabb az öngyilkosok aránya, szóval gyanús, hogy a kommentelőnek jó orra van valamihez. Persze pont ezekben az országokban nagyon jelentős a katolikus egyház befolyása a hétköznapokra. Szóval...)

A végére még egy nem túl pozitív statisztikai adat. A Dán Statisztikai Hivatal 2013-as jelentése szerint a dán házasságok 46,5%-a végződik válással. Vagyis  rengeteg gyerek él egyszülős családban, gyakoriak a mozaicsaládok.

A felsorolt számokból (minimum) két következtetést lehet levonni. Az egyik, hogy a dánok nem is boldogak, nem mondanak igazat, amikor kérdőíveket töltenek ki. Vagy egy másik: a dánok annak ellenére boldogok, hogy nem a legszuperebb az időjárás. Tudod, esőkabát, gumicsizma! Annak ellenére boldogok, hogy milyen sokan szenvednek a depressziótól! A 250.000 ember, aki antidepresszánst szed, ők már mind kértek segítséget (remélem), és törekednek rá, hogy boldogok legyenek. Minden második ember nem azért vált el, mert reménytelen az élete, hanem mert olyan kapcsolatot keres, ahol boldogabb tud lenni. Azt hiszem, a boldogságkutatások egyik tanulsága éppen ez: akkor leszel boldog, ha az adott helyzetből, adathalmazból nem a rosszat látod meg, hanem a jót.

*Ha tartósan lehangoltnak érzed magad, arra gyanakszol, hogy depressziós vagy, vagy öngyilkossági gondolataid vannak, kérj segítséget! Keress egy pszichológust, pszichiátert, ha pedig úgy érzed, gyorsabb segítség kell, hívd az  ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 vonalat. Vagy látogass el erre az oldalra. Ugyanez dánul: 70 201 201 illetve a Livslinjen honlapja. 

Szerzők: Jonny Jackson - Elias Larsen

Eredeti cím: The Art of Hygge. How to Bring Danish Cosiness into your Life

Kiadó: Corvina

Megjelenés éve: 2017

Ár: 2500 Ft

Fordító: Gálvölgyi Judit

A szerzőkről: nincsenek elérhető adatok

Mi a hygge a könyv szerint?

A hygge gyertyafénnyel és ropogó tűzzel, vidám baráti és családi együttléttel világítja be a hosszú, sötét skandináv teleket. Áthatja a dán lelket, egész évben hat az életstílusra. A hygge nem fordítható le egyetlen szóval vagy kifejezéssel, olyan állapot, amikor az ember örömöt lel egyszerű hétköznapi élvezetekben, a napkelte látványától a barátokkal való étkezésig, beszélgetésig. ... A hygge a boltban nem kapható. (7. oldal)

Mit lehet szeretni ebben a könyvben? Ez a könyvecske gyönyörű, 1-2 óra alatt át lehet lapozni, kevésbé a szavakkal, mint inkább a fotói szépségével mutatja be, mi lehet a hygge. Egy értékelésben olvastam, és nagyon találó, hogy ez a könyv olyan, mint egy Pinterest-tábla: színes, kedves, élvezet nézegetni. Sok gyakorlati ötletet szerezhet belőle az ember arról, hogyan hozhatja be az életébe a hyggét. Nem csak az életérzésre vonatkozó tanácsokat lehet olvasni, de kapunk konkrét recepteket, leírást, hogy hogyan lehet bögremelegítőt készíteni vagy mi a kandalló használatának leghyggébb módja.

Mi a könyv gyengéje? A könyv gyengéje pont ez az eltúlzott részletesség. Te tudod guglizás nélkül, mi az a pézsmatök? Ha elküldenének, tudnád, hol tudsz venni 2 liter almabort? És érdekel, milyen fával a legjobb begyújtani a kandallót, és hogyan kell szakszerűen tárolni a tűzifát? Engem egy idő után idegesített, hogy hiába a gondos fordítás és a gyönyörű kivitel, ez a könyv egyértelműen az angol közönségnek íródott, és kísérlet sem történt arra, hogy a magyar viszonyokra hangolják a szöveget. Álljon itt egy példa a 22-23. oldalról:

Amikor a kályhába vagy a kandallóba választunk fát, nem árt meggondolni, mi a jó. A száraz kőrisfa, bükkfa és nyírfa jól ég és melegít...Minden fafajtának más az aromája, ám a legjobb illatú az almafa és a cseresznyefa...Az Egyesült Királyságnak vannak olyan füstmentes körzetei, ahol csak engedélyezett tüzelőanyag vagy tűzhely használható.

Kinek ajánlható a könyv? Olyan kézműveshajlamú, jó kézügyességű háziasszonyoknak, akik Angliába szeretnének költözni. Ezenkívül pedig olyanoknak, akik konkrét hygge-tanácsokra vágynak. Nem fognak csalódni.

A jövő héten Louisa Thomsen Brits Hygge. Harmónia dán módra című könyvét ajánlom. 

A dán boldogság nyomában - kilencedik rész

Novemberben és decemberben 8 posztban jártam körül (mind elolvasható itt), mi lehet a dánok boldogságának titka. Némelyik bejegyzés csekély figyelmet kapott, de volt olyan is, aminek 10.000 felett volt az olvasószáma, Sok komment is érkezett, és kirajzolódott belőlük pár olyan szempont is, amelyet A Boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány, a bejegyzések fő forrása nem, vagy nem elég hangsúlyosan vett figyelembe. Úgy döntöttem, januárban még 4 bejegyzésben foglalkozom a dán boldogsággal. Ezek a témák pedig a következők:

• A boldogságkutatás értelmetlensége és a hyggekultusz
• Rossz idő, depresszió, válás, öngyilkosság
• Könnyű boldognak lenni, ha az embernek sok pénze van
• Janteloven - a dán társadalom motorja vagy kerékkötője?

Kezdjük az elején! Érkeztek olyan visszajelzések, amelyek szerint a posztsorozat alapjául szolgáló kiadvány csak egy tudományosnak álcázott, színes-szagos közhelygyűjtemény, szépen dizájnolt országimázs. Az tény, hogy a kiadvány (szándékosan nem is hívom tanulmánynak) gyönyörűen szerkesztett, szép képek vannak benne és kellemes olvasni. Ugyanakkor a hivatkozásai sokszor nem pontosak: megadják a forrást, de pontos oldalszámot vagy hivatkozási helyet nem. Az én értelmezésemben ez nem akkora probléma: akit igazán érdekel a téma, el tud mélyedni benne a hivatkozásokból kiindulva, de aki csak felületesebben érdeklődik, annak jól esik lapozgatni/böngészni az oldalakat. És a képekből utazókiállítást is szerveztek, járt Magyarországon is.

Másrészről a kiadvány lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ahhoz, hogy megmondja, mitől boldogok a dánok, definiálnia kellene a boldogságot. De lehet egyáltalán bármit is definiálni? És ha meg is tesszük, van-e értelme ugyanazokat a kérdéseket feltenni az egyik országban, mint a másikban? Lehet-e azt mondani, hogy Buthán boldogabb, vagy Norvégia? És ha megkérdezünk 10.000 embert, hogy mennyire tartja magát boldognak egy 10-es skálán, akkor tudhatjuk-e, ugyanazt értették-e a kérdés alatt? Honnan tudjuk, igazat mondtak-e, és nem mondták-e “kötelezően”, hogy boldogok? Vagy egy 10.000 emberen elvégzett kutatás kellő pontosságúnak bizonyul-e? Megválaszolhatatlan kérdések.

Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy az írás “szerzője”, a Boldogságkutató Intézet (The Happinness Research Institut), amelynek a központja Koppenhágában található. Az intézet vezetője az a Meike Wiking, akinek a Hygge-könyvét (Hygge - A dán életérzés, ami boldoggá tesz, angolul The Little Book of Hygge) százezres nagyságrendben adták már el, és megjárta a New York Times bestseller listáját is. Vagyis úgy tűnik, mintha létezne egy hygge-összeeskövés (más is felfedezte már ezt: például itt egy cikk, itt egy podcast), aminek az lenne a lényege, hogy eladhatóvá tegyen egy életérzést. A helyzet más: a hygge körüli felhajtásnak valójában a britek voltak az ösztönzői, Wiking könyve például a Penguin felkérésére született. A podcast egyik legérdekesebb gondolata, hogy 2016-ban, amikor a világ nyugati felét a Brexit és Donald Trump szellemisége uralta, a kiadók jó érzékkel teremtettek egy mítoszt, ami a mindfullness skandináv kistestvére, és menekülést kínált egy gyökerestül megváltozni látszó világból. 

 A gyertya mint a hygge-konspiráció egyik alapvető kelléke

Számomra nem kérdés, hogy a hygge- és boldogsághájp a maga többé-kevésbé felszínes módján sok  szempontból pozitív. Jót tesz magának a Boldogságkutató Intézetnek, mert úgy tűnik, sikeresen és minőségi szemlélettel tudnak évek óta működni. Van például riportjuk, ami a munkahelyi elégedettséggel foglalkozik, sőt, jön a The Little Book of Lykke is, ami a szerencsével foglalkozik. Jót tesz a briteknek, mert addig sem a Brexittel foglalkoznak. De a hyggekultusz jót tesz Dánia országimázsának, és kisugárzik Skandináviára is: már magyarul is megjelent a svéd életérzést sugalló Lagom-könyv, és felkészül a következő versenyző, a (leginkább norvégszempontú) friluftsliv-mozgalom, vagyis a természetben eltöltött szabadidő is.

És nem utolsósorban a hygge jót tesz mindenki másnak is - el lehet belőle csenni azt ami jó, meg lehet nézni, mi az, ami itthon is működhetne. Annyira egyszerű lenne elintézni azzal, hogy könnyű a skandinávoknak, mert ott kolbászból van a kerítés! De a hygge nem bonyolult dolog, pénzben nem is igazán kifejezhető, és a londoni kiadók farvizén pedig a dánoknak sikerült nagyon komoly brandet építeniük belőle. Úgy közvetít pozitív üzenetet, hogy jó fényt vet Dániára, és közben nem árt vele senkinek.

Találtam egy dán oldalt, aminek az a lényege, hogy elmondja, elmagyarázza, miért érdemes vidáman, jókedvvel dolgozni menni. Az egyik cikkükben 10 tanácsban foglalják össze, milyen lelkülettel érdemes munkába menni nyaralás után. Ez inspirálta a mostani bejegyzést, kicsit átszabva a karácsonyi időszakra.

1. Kezdd az évet békében és nyugalomban! Kezdj az egyszerű feladatokkal, hogy hamar sikerélményed legyen! Az is lehet, hogy a bonyolult feladatok várhatnak holnapig. 
2. Tudatosítsd magadban, hogy feltorlódtak a feladataid! Ez teljesen normális, nem kell, hogy egy nap alatt oldj meg mindent.
3. Ne túlórázz! Az előző szabályból következik: nem kell mindent egy nap alatt megoldani, ne szorongj amiatt, hogy sok a tennivaló.
4. Kérj segítséget! Beszélj a kollégá(i)ddal, akár a főnököddel. Ne felejtsd el, hogy segítséget kérni teljesen rendben van. Nem te vagy mindenért felelős, de az igenis a te felelősséged, ha nem szólsz, ha segítségre van szükséged.
5. Reflektálj! Ha nem tetted ezt meg az év végén, akkor szakíts arra időt, hogy átgondold, mit szeretsz és mit nem szeretsz a munkádban! Vannak olyan szokások, irodai rutinok, amiket nagyon szerettél? Szuper, abba ne hagyd őket! Van valami, ami idegesített, irritált? Gondold át, hogyan lehetne megoldani 2018-ban!
6. Adj időt magadnak! Szentelj egy kis időt magadra! Támadt valamilyen jó ötleted az év végén a munkáddal kapcsolatban? Esetleg máshogyan látsz most valamilyen konfliktust? Légy tudatos, tervezz előre, próbáld meg aktívan megoldani a felmerülő problémákat!
7. Beszélgess a kollégáiddal! Az, hogy jóban legyél azokkal az emberekkel, akikkel az életed legnagyobb részét töltöd, hihetetlenül fontos. A karácsony most könnyű beszédtémát szolgáltat. De nyugodtan legyél szociális, amikor feltöltöd a kulacsodat, vagy sorban álltok kávéért. Egy kis small talk nem árt meg senkinek.
8. Ajánld fel a segítséged másoknak! Jó, ezt nem biztos, hogy január másodikán kell megtenni, de a hét vége felé, amikor már van egy kevés időd, a titkos Candy Crush Saga helyett ajánld fel a segítséged a karácsonyi kajakómából később visszatérő kollégáknak.
9. Érezd, hogy boldog vagy! Biztosan vannak olyan aspektusa a munkádnak, amit élvezel, amiben jó vagy, ami boldoggá tesz. Szánj naponta 1-2 percet arra, hogy tudatosítsd, mik ezek! Ha már tudod, mi okoz örömet, érd el, hogy több jusson belőle egy napra! Ha pedig örülsz, mutasd is ki! Nem kell féllábon ugrálva kacarászni körben a munkahelyeden, hacsak te nem így fejezed ki a jókedvedet. (Szerintem az is rendben van, ha igen.) De nyugodtan engedd meg magadnak, hogy kifejezd, hogy most jó neked.
10. Terjeszd a jókedvet! A jókedv ragadós, de nem kell, hogy erőltetett légy! Elég, ha jókedvűen köszönsz reggel, ha felajánlod, hogy hozol egy csésze kávét, vagy ha körbekínálod a maradék szaloncukrot. Na jó, ez utóbbi nem biztos, hogy jó ötlet január első hetében. De a másodikban már nyugodtan hozhatsz egy kis sütit otthonról. Lepd meg a kollégákat! 

Ha túl optimistának és erőltetettnek érezted ezeket a tanácsokat, akkor is adj nekik egy esélyt! A dánoknak nagyon fontos a munkahelyi jó hangulat, és általában véve nagyon szeretik a munkájukat. Gondold meg, lehet, hogy van összefüggés a kettő között.

A dán boldogság nyomában - nyolcadik rész

A (dán) boldogság keresésének utolsó részében talán a legfontosabbról esik szó: a munka és a család közti egyensúly kapcsolatáról. A bejegyzés fő forrása most is a 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány. Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

Meggyőződésem, hogy Dánia utóbbi időkben keletkezett jó hírének egyik legfontosabb forrása az a  cikk volt, amit Cathy Strongman írta a csodálatos Koppenhágáról. Ez 2012-ben jelent meg a The Guardianben. Pontosítok: az utóbbi körülbelül 10 évben sok cikk jelent meg arról, hogy milyen jó gyereket nevelni Dániában más országokhoz képest. Sőt, már magyarul is adott ki a HVG könyvek egy kötet Gyereknevelés dán módra címmel.

De miről is szólnak ezek a cikkek általában? Arról, hogy Dániában hamar véget ér a munkanap (lád 5. bejegyzés, munka). Hogy munka után van idő együtt lenni a családdal. Szó esik az évi 5 hetes fizetett szabadságról, vagy hogy mennyivel biztonságosabb gyermeket vállalni például az USÁ-hoz vagy Angliához képest anyagi értelemben. Nem olcsóbb, de kevésbé marad magára a gyermeket válalló pár. Dániában jobbak a szociális támogatások, az apa is tud kivenni heteket, hogy ő legyen a kisbabával, és megoldottnak tűnik a bölcsődei, óvodai ellátás is. Ez nem jelenti az, hogy kolbászból van a kerítés: szó sincs például arról, hogy 3 évig otthon maradhat az anyuka a gyermekével, de nem kell pár hónappal a szülés után munkába állnia. Hogy az anyagiakról is essen szó: egy koppenhágai óvodás szülei 2.402 (majdnem 100.000 forint) koronát fizetnek egy hónapban az oviért, igaz, ebben benne van az ebéd is. (Kiegészítés egy komment alapján: 2016-os adatot találtam arról, hogy mennyit keres egy dán gyerekes család egy évben: bruttó 911.766 koronát, vagyis átlagosan havi 75.980 koronát jelent családonként. A forrás nem részletezi, hogy hány gyerek található egy családban. Ez nagyon jól hangzik ugyan, de kell belőle adózni. 2015-ös adatot találtam adózásra: az évi 910.000-res jövedelemből majdnem 422.000-ret kell befizetni adóba, amihez jönnek még egyéb kötelező befizetnialók (afgifter), körülbelül 120.000 korona. Ez annyit jelent, hogy havi 30.800 korona marad egy átlagcsalád zsebében, miután 59,5%-ot befizetett az államnak.  Ehhez képest értelmezendő a havi 2.400-as óvoda egy gyerekkel számolva. Még egy megjegyzés: a gyerektelen párok vagy a szinglik bevételei jóval kisebbek. És még egy megjegyzés: bölcsész vagyok, nem adószakértő vagy közgazdász, a számok itt inkább nagyságrendeket, arányokat mutatnak, ha jobban érdekel a téma, kérlek, nézd meg a forrásokat.)

Más, szokatlannak tűnő adatokat is lehet olvasni. Dánia azok közé az országok közé tartozik, ahol  legrövidebb az az idő, ami alatt a munkába ér az ember. Pláne, ha nem a dugóban kell ülni, hanem biciklizhetünk is például!

Forrás

Andi, a koppenhágai beépített ember ezt gondolja erről:

A fentiek mind igazak. :-) Mondjuk azt nem tudom, hogy mennyire igaz az az állítás, hogy „a legrövidebb az az idő, ami alatt a munkába ér az ember”. Az tuti, hogy ennyi biciklist még életemben nem láttam, mint amennyi a csúcsidőben (munka előtt és után) az utcákon közlekedik. Én személy szerint nem biciklizem, meg kb. halálfélelmem van már attól is, ha csak ránézek a koppenhágai biciklisikre. Szerintem őrültek. :-)

Az ovikban nem tudom, mennyire igaz az, hogy kapnak ebédet. Az előző családnál, akiknél dolgoztam Aalborgban, a gyerekek (1 ovis, 2 iskolás) minden nap vitték magukkal a kis dobozkájukat megtöltve kajával. Az oviban láttam, hogy van konyha és kintről, az ablakon keresztül azt is láttam, hogy néha egy felnőtt mondjuk éppen tésztát gyúrt vagy kevert, de nem gondolom, hogy az ebéd lett volna. Inkább csak valamiféle desszert. Egyébként is a dánok nem ebédelnek. Legalább is nem úgy, mint mi, magyarok. Szerintem aki ezt a blogot olvassa, kb. mindenki tisztában van vele, hogy a dánok csak bekapnak egy-két szendvicset ebédre és a fő étkezés az a vacsora.

A gyerekvállalásról csak annyit tudok mondani, amit már egy régebbi hozzászólásban is írtam. Én nem érzem azt, hogy a dánok gyerekvállalási kedve megcsappant volna, nagyon sok fiatal (számomra túlságosan is fiatal) párt látok babakocsival. Akár dupla babakocsival is, ahol az egyik gyerek nagyobb, de még nem annyira, hogy a babakocsi mellett sétáljon vagy biciklizzen. Szóval nagyon sok az ilyesfajta kombinált babakocsi. A dánok boldogok a gyerekeikkel, úgy látom/érzem, hogy egyáltalán nem teher nekik az anyaságot/apaságot vállalni és egy időre visszavonulni a munkából.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Andi, nagyon köszönöm, hogy kiegészítetted a blogbejegyzéseket a véleményeddel! 

A dán boldogság nyomában - hetedik rész

Közeledik a sorozat vége, utolsó előttiként a civil társadalomról szól ez a bejegyzés. Bár ma Magyarországon nehéz elfogulatlanul és érzelemmentesen leírni a civil szót, érdemes lehet megnézni, hogyan működik ez egy skandináv országban, és hogy hozzák összefüggésbe az adott társadalom boldogságával. A kiindulópontot még mindig a 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány jelenti. Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

Azt hiszem, abban mindenki egyet tud érteni, hogy a társas kapcsolatok megléte, mennyisége és minősége pozitív hatással van a boldogságra. Család, barátok, szomszédok, szülői vagy éppen a sport köré szervezett közösségek: mindegyik egy-egy kapocs a társadalomba, és minél több van belőle, annál boldogabbak vagyunk a riport szerint. Csak egy adatsor 2010-ből (European Social Survey, ESS): az EU polgárainak 60%-a legalább hetente egyszer találkozik egy családtagjával, barátaival vagy kollégáival. A dán szám ennél magasabb: 78%.

Ebből a gondolatmenetből az is következhet, hogy érdemes időt és energiát áldozni még több szociális kapcsolatra, például önkénteskedésre. A dánok komolyan veszik ezt: több, mint 2 millió dán vállal önkéntességet – legyen szó fociedzések tartásáról vagy korrepetációról. Ez európai rekordot jelent, és az sem lehet teljesen véletlen, hogy Finnországban és Svédországban is nagyon nagy a önkéntesek aránya.

Egy dán mondás szerint ha három dán találkozik, az már azt jelenti, hogy egyesületet/klubot fognak alapítani. A foreningek talán veszítettek a jelentőségükből az elmúlt években, de még így is több, mint 100.000 van belőlük. (SFI) De hivatalos kereteken kívül is van hagyománya a segítségnek. Nagyon szép történet például Selina Juulé, aki az ételek pazarlása ellen tesz nagyon sokat, már nemzetközi színtéren is.

És ha már a nagy hatásról esik szó: a dán önkéntesek 18 milliárd eurónyi értéket termelnek – ez Dánia GDP-jének 10%-t teszi ki. (SFI). Ez a szám elképesztően nagy. És bár karácsonykor mindenki a boldogságot keresi, és ezért hajlamosabbak vagyunk jótékonykodni, jusson eszünkbe áprilisban is: ha segítünk másoknak önkénteskedéssel, azzal magunkat tesszük boldogabbá.

Andi, a koppenhágai beépített ember ezt gondolja erről:

Igen, valóban igaz, hogy a dánok nemcsak egyszer egy héten találkoznak a barátaikkal/szüleikkel. Ápolják a kapcsolataikat és nagyon sok baráti vacsora vagy szülőkkel való találkozás van jelen a hétköznapjaikban. A dánoknak – úgy tapasztaltam eddig – az édesanyjukkal szorosabb a kapcsolata. Valamint a gyerekekhez fűződő szoros szülői kapocs is jól látható. Még akkor is, ha elvált szülőkről van szó.
A dánok jól ápolják a baráti kapcsolataikat is, sokat találkoznak, söröznek, vacsoráznak együtt, akár családostól is. Nem számít, hogy a gyerekek mekkorák, ha vendégségbe hivatalosak, elviszik akár az újszülött bébit is. Összességében úgy gondolom, hogy a dánok nagyon jók a társas kapcsolatok ápolásában. Persze itt jegyzem meg, hogy ezt csak a dánok-dánok közötti társas kapcsolatokra értem.

Az önkéntesség valóban nagy szerepet játszik Dániában, nagyon-nagyon sok felhívás, megkeresés van, akárcsak a Facebookon is. Az önkénteskedés a Dániában élő külföldiektől sem idegen, nagy számban vállalják ezt a fajta munkát, mert úgy gondolják, hogy ezzel a nyelvtudásuk is fejleszthető, valamint nem elhanyagolható szempont, hogy az önéletrajzokban is jól mutat.

A Facebookon van egy csoport, ahol a maradék zöldségeket, gyümölcsöket, élelmiszereket megosztják bárkivel. Általában hetente/két hetente, mindig ugyanazon a helyen van ez az alkalom, nagyon nagy az érdeklődés. Valamint van egy olyan lehetőség is, hogy az éttermek, pékségek a nap végére megmaradt ételeket sokkal-sokkal olcsóbban adják. Ezt egy telefonos applikáció segítségével is nyomon lehet követni. Csak regisztrálni kell és az applikáció megmutatja a résztvevő éttermeket, pékségeket az árakkal, kínálattal együtt.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.