Elég gyakran megkérdezik tőlem, mégis ki tanul dánul?

A válasz egyszerű: sokan és sokféle motivációval. De persze azért vannak alapvető típusok.

1. Aki Dániába szeretne költözni, hogy dolgozzon – főleg régebben voltak sokan ebből a csoportból, orvosok, egészségügyben dolgozók. Nyilván itt is a jobb élet, a magas fizetés a vonzó cél. Mára sokkal kevesebben maradtak ilyen háttérrel, az egészségügyi dolgozókra külön cégek szakosodtak Kelet-Európában. Budapesten is több olyan vállalkozás van, ami azt ígéri, fél év intenzív nyelvtanulás után munkát lehet vállani odakint.

2. Akik tanulni szeretnének Dániában – ez lehetőség is nagyon vonzó, és egyre jobbak a lehetőségek odakint. Nem csak arról van szó, hogy több dán egyetem is a világ 50 legjobbja között van, hanem arról is, hogy a dán felsőoktatás ingyenes. Ráadásul viszonylag magas, alanyi jogon járó ösztöndíjat kap hozzá az ember. Erről a lehetőségről később külön posztot fogok írni.

3. Aki hazajött Dániából, és szeretne nyelvvizsgázni. A volt Rigó utcában lehet államilag elismert nyelvviszgát tenni, évente két alkalommal alap-, közép- és felsőfokon is.

4. Akinek dán a barátja/férje. Meglepően sok ilyen lány van, akkor kezdenek el dánul tanulni, amikor már komolyabbra fordul a kapcsolatuk, mondjuk a kedvesük családjára szeretnének jó benyomást tenni. Érdekes módon még sosem tanítottam olyan fiút, akinek a barátnője lett volna dán. Ki tudja, miért.

5. Akiket a dán gasztronómia világa hódított meg. Például a méltán híres nemzeti étel, a smørrebrød (’vajaskenyér’), vagy a mindennapi betevőként fogyasztott rødgrød med fløde (videó a nyelvtörőnek is kiváló szó kiejtéséről). Nem, nem mondok igazat, a dán kulinária még egyetlen általam ismert embert sem bírt rá a dántanulásra. (És szándékosan nem említettem most Michelin-csillagos éttermeket.)

6. Aki dán érdekeltségű cégnél dolgozik. Nem csak multicégekre kell itt dolgozni, hanem magyarországi leányvállaltokra, sőt start upokra. Meglepő, de nagyon sokszor nem a cég fizeti az órákat, hanem a munkatársak belső motivációja olyan erős, vagy olyan mély benyomást tettek rájuk a dániai kirándulások, céges programok, hogy elkezdte őket jobban érdekelni a kultúra. A jó hír, hogy középfokú dántudással már jó eséllyel lehet Budapesten állást találni. Nem tartom rossz befektetésnek akkor sem, ha esetleg váltani szeretne valaki.

7. Akiknek a cég fizeti – igen, vannak olyan cégek, ahol fontosnak tartják a munkatársak motiválását. Nem egyszerűen arról van szó, hogy dánul beszélő ügyfélszolgálatosokra van szükségük, mert ha így lenne, több évre szóló nyelvtanfolyamok mellett köteleznék el magukat. Egy-egy hosszabb-rövidebb nyelvtanfolyam szerintem lojálissá teszi az alkalmazottakat, ablakot nyit egy másik gondolkodásmódra, kultúrára.

8. Akiket a dán kultúra ragadott meg. Itt mindegy, hogy a dán dizájn volt a kiindulópont, a vikingek,  egy jó regény (Dorthe Nors-t olvastál már?), film (A Broen biztos megvan), esetleg Mads Mikkelsen. A dánoknak van releváns mondanivalója a világ számára.

9. Akik mindig csak a sportot nézik a tévében. Egy csoporttársam például azért lett francia-dán szakos, mert emlékezett rá, hogy a dán fociválogatott úgy nyerte meg 1992-ben a EB-t, hogy eredetileg nem is kvalifikálták magukat a bajnokságra. De sokat lehetne mesélni a férfi és a női kézilabdásokról is. Elég nagy élmény, amikor mondjuk a Győr játszik a MIdtjyllanddel, és pontosan tudjuk, hogyan kell kiejteni a vesztes csapat nevét. �

10. Akiknek fogalmuk sincs, miért kell dánul tanulni, de az biztos olyan érdekes, meg jól hangzik! Meglepődnél, ha tudnád, mennyien vannak így ezzel. Semmi épkézláb magyarázat, csak bocsánatkérő vállvonogatás. Hát, azért, mert érdekesnek tűnt. Nincs ezzel semmi baj, én is pont így kerültem skandinavisztika szakra. Nem volt rossz döntés.