Dán is, meg nem is dán - a bájos Schleswig

Van Németországnak egy édes, északi kis csücske, Schleswig-Holstein, ami nagyon kedves a szívemnek. Hát persze, hogy azért, mert ott is vannak dánok! Összegyűjtöttem, mi ebben a vidékben olyan különleges.

A németországi Schleswig-Holstein tartomány a mai dán határtól egészen Hamburgig nyúlik el. Ez az a vidék nemcsak a mai jütlandiak és dánok otthona volt a bronzkortól kezdve, hanem a frízeké és a szászoké is, sőt egy szláv nép, az abodritek is laktak itt. 811-től egészen a tizenkilencedik századig az Ejder folyó képezte a természetes határt a dán területek és hol a karolingok, a Német-Római Császárság, hol a német hercegség, Holstein között. Az ezernyolcszázas éveket aztán folytonos konfliktusok jellemezték a Dán Királyság és Poroszország között. A háborúskodásnak 1864 októberében a bécsi béke vetett véget, ekkor Dánia - nem túl boldogan - lemondott igényéről Schleswig, Holstein és Lauenburg hercegségeire. Ezzel jelentős dán népesség került kisebbségi helyzetbe. A helyzet csak 1920-ban változott meg, amikor népszavazással döntötték el a helyiek a máig érvényben lévő határokat.

A közel 100 éve kialakult határ nem jelentette azt, hogy a Németországban maradt dánok ne kerültek volna nehéz helyzetbe. Eleinte tudatosan és erőszakosan szerették volna őket asszimilálni, nem nézték jó szemmel, ha valaki dánul beszélt. A helyzet az 1955-ös Bonn-Koppenhága Nyilatkozattal változott meg. A megegyezés széleskörű kisebbségi jogokat biztosít a dánoknak (és a határ túloldalán rekedt körülbelül 15-20.000 németnek is). A kedvencem a dánság megfogalmazásának kritériuma: az dán, aki dánnak mondja magát, vagyis önbevallás alapján sorolhatja magát valaki a kisebbségbe, és sem iratokkal, sem mondjuk nyelvtudásával nem kell bizonyítania ezt.

2018-ban körülbelül 50 dán nyelvű óvoda, 46 általános iskola és 2 gimnázium (a Duborg-Skolen Flensburgban és az A.P.Møller Skole Schleswigben) működik, de van dán nyelvű újság (Flensborg Avis) és dán egyház is. Amikor a szakdolgozatomat írtam, végzős gimnazistákat kérdeztem meg, miért ragaszkodnak a dán nyelvű oktatáshoz. Az elvárható válaszokon túl (hagyománytisztelet, családi háttér) meglepő válaszokat is adtak: gyakran úgy érzik, a dán okatási intézmények szabadabbak és innovatívabbak, mint az átlagos német iskolák, ráadásul a két gimnáziumban szerzett érettségijükkel Dániában teljes jogú dánként tanulhatnak tovább.

De hogy mit érdemes megnézni ezen a kettős-kultúrájú vidéken? Ha délről érkezik az ember, érdemes pár órát eltölteni a tartomány egyik névadó városában, Schleswigben. A körülbelül 24.000-res városka Szent Péterről elnevezett templomában található úgynevezett Bordesholm-oltár, amely egy 16. századi fafaragott mestermunka Hans Brüggemans műhelyéből. (Képek forrása: wikipedia common)
bordesholmer_altar_schleswig_jm23511.jpgschleswig_suderdomstra_e_dom_in_bordesholmer_altar_02_ies.jpg

Érdemes elidőzni egy délutánt a Glücksburg-kastélyban is, amely a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg család otthonálul szolgált. Ez a család adja a jelenlegi dán és norvég királyi család tagjait, de a korábbi görög, és a jelenlegi angol királyi családdal is rokoni kapcsolatban állnak (Fülöp herceg, II. Erzsébet férje Görögország és Dánia hercege is.) Fotó: wikipedia

schloss_glucksburg_an_der_ostsee_2.jpg

Glücksburg városkája is a Flensburg fjord partján található, csakúgy, mint a német tengerészeti bázis és haditengerészeti iskola is (Marinschule Mürwik). A katonai jelenlét egészen furcsa helyzeteket eredményez olykor: amikor a határ túloldalán, a fjordparton laktam, volt hogy reggel egy partot fürkésző helikopter rotorjának a hangjára ébredtem, de láttunk éppen felbukkanó tengeralattjárót is.

A vidék központja persze Flensburg/Flensborg. Ez az a város, amit megneveznék, ha azt kellene megmondanom, hová szeretnék külföldön költözni. Nem csak a dán múltja miatt, hanem mert messze az egyik legélhetőbb város, ahol valaha jártam. Körülbelül 90.000 lakója van, és a róla elnevezett fjord végpontjában helyezkedik el. A hozzá legközelebbi város is csak majdnem 50 km-re fekszik, szóval a városi lét minden fontos elemét magán hordozza. A környékbeli dánok ide járnak fogászatra (mert sokkal olcsóbb), és bevásárolni is (nagyobb és más a választék, mint Dániában), különösen alkoholt, ami szintén olcsóbb, mint a határ túloldalán. (Tudom, a svédek meg Dániába járnak át ugyanezért.) Fotó: Andrew Burgessflensburg-flensburg_andrewburgess.jpeg

A város őrzi a gyarmati idők nyomait: egykor vitorlás hajókat építettek itt, és még ma is működik a hajógyár, főleg kompokat állítanak elő. A gyarmati idők dicsőségét ma a rummúzeum őrzi. A 18. századi kereskedő családok az egykori dán nyugat-indiai szigetekkel (St. Croix, St. Thomas és St. John, a mai Karib térségben) kereskedtek, rumot és cukrot importáltak, finomítottak és adtak tovább. A városban körülbelül 200 rumház működött, amiből mára 2 maradt meg, a Johannsen és a Braasch nevet viselők. Ez utóbbiban érdekes és interaktív múzeum működik, ahol nekem is volt szerencsém kipróbálni „észak folyékony aranyát”. Kép forrása

standbild_braasch-film-385.jpgA város két hagyományát ügyesen ötvözi a Rumregatta, idén már harmincnyolcadik alkalommal vitorláznak a múlt tiszteletére. És persze nem lehet befejezni úgy egy Schleswigről szóló bejegyzést, hogy nem ejt szót az ember Flensburg kézilabdacsapatáról. Sportőrülteknek kötelező elmenni egy meccsre!

Tetszett ez a bejegyzés? Olvasd el az előző, Dánia Dánián kívül eső részeit bemutató részeket is! 

Vagy lájkold a blog Facebook-oldalát

Májusban az anyákról és a gyerekekről lesz szó, vagyis a dán gyereknevelésről. Térj vissza az oldalra, ha érdekel!