A dán boldogság nyomában - hatodik rész

A negyedik részben arról szólt, hogy a boldogság és az az érzés, hogy befolyással bírunk az életünkre, elég szorosan összefügg. Akkor mikroszinten esett szó erről. De mi a helyzet a makroszinttel? A dánok szemében ez a politika, hogy még pontosabban a jól működő demokrácia. A bejegyzés alapja most is a 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány. Ehhez szól hozzá Andi, aki Koppenhágában él évek óta.

Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

A boldogságriport szerint a dánok részvétele magas a választásokon, mert hisznek abban, hogy közvetlen beleszólásuk van az ország sorsának alakulásába. A legutolsó alkalommal az önkormányzati és regionális választásokon lehetett voksolni, 2017 novemberében. A részvétel kicsivel alacsonyabb volt, mint 2013-ban, de azért még így is 70.8%.

Viszonylag gyakran tartanak népszavazást is – az EU-országok közül csak Írországban történik ez meg többször. Utoljára 2015-ben lehetett szavazni, akkor a dánok 72%-a szavazott, a téma az volt, hogy szorosabban működjön-e együtt Dánia az EU-val bizonyos bel-és igazságügyi kérdésekben vagy sem. A nemek győztek. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy az első a népszavazások közül pontosan 101 éve történt, 1916. december 14-én. Akkor azt szavazták meg, hogy eladják-e Dán Nyugat-Indiát az USÁ-nak. A döntés igen volt, a szigeteket ma Amerikai Virgin-szigeteknek hívják.

De vissza a demokráciához! A boldogságriport szerint Dániában nagyon alacsony szinten van a korrupció, sőt egyenesen a világ legkevésbé korrupt országa. (Az első 5-ben található még Finnország, Svédország, Új-Zéland és Hollandia.) Az Eurobarometer korrupcióról szóló jelentése szerint a dánok 75%-a azt gondolja, hogy a korrupció ritka, csak 3%-uk szerint jelenik meg a korrupció a mindennapi életében. Ismeretlen fogalom a hálapénz, és nem tartják elfogadhatónak a megvesztegetést vagy a nepotizmust. Általánosságban elmondható, hogy bíznak a politikusaikban, bíznak abban, hogy a megválasztott képviselők az ő érdekeiket fogják képviselni. Leírom még egyszer: bíznak a politikusaikban. 

A kép forrása

Éppen ezért üti át az ingerküszöböt, ha egy-egy korrupciós botrány kipattan. Ilyen volt például augusztusban, amikor Koppenhága egyik alpolgármestere, Anna Mee Allerslev nem fizetett terembérletet a Városházán tartott esküvőjén. Egy átlagos polgárnak mindez akár 100.000 dán koronába is kerülhet, az eset nagy felháborodást keltett. A foglalkoztatás- és bevándorlásügyi alpolgármester végül le is mondott októberben.

Andi, aki Koppenháában él, így látja a politika, demokrácia és a korrupció kérdését:

Az idei, novemberi választások alkalmával én is kaptam választási értesítőt, ahogyan szerintem minden olyan EU-s állampolgár, aki érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik és Dániában él jelenleg. Sajnos megfelelő tájékozottság nélkül én nem vettem részt a választásokban, ahogyan valószínűleg sok más EU-s állampolgár sem, 

Az Amerikai Virgin-szigeteken viszont kétszer is volt szerencsém járni az előző fogadó családdal, akik egy hatalmas, saját házzal (és medencével a kertben) rendelkeznek az egyik szigeten (St. Croix). Első alkalommal meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi dán anyanyelvű emberrel találkoztunk ott. Ekkor kaptam a magyarázatot (majd később utánadolvastam), hogy a múlt század elején még dán fennhatóság alatt volt a sziget, de aztán a dánok eladták őket.

A korrupció. Valóban Dánia az elsők között van a legkevésbé korrupt országok listáján, ami számomra abban látszik megnyilvánulni, hogy pl. mindenki rendesen adózik. Az adóhivatal (az itteni NAV, aminek SKAT a neve) folyamatos levelezésben van a Dániában élő, hivatalos, bejelentett állásban dolgozó – azaz a SKAT-nál regisztrált – emberekkel, tájékoztatja őket az adózásról, a befizetendőről, figyelmeztet, hogy állítsák be a weboldalukon az éves jövedelmüket, aminek alapján a rendszerben beállítják a havonta elvárt adó mennyiségét, stb., stb. Ha segítségre van szükséged, felhívhatod őket – van angol nyelvű tájékoztatás is! – és nagyon segítőkészek, elmagyarázzák, mi, merre, mennyi. Ha elmaradásod van, akkor felajánlják a fizetési könnyítést, vagyis részletekben is ki tudod fizetni, amit ki kell. DE olyan nincs, hogy nem fizetsz adót. És szerintem itt az emberek nem is próbálnak meg trükközni az adófizetéssel, hiszen tudják, hogy ez az ő javukat szolgálja, a befizetett adó visszaforgatódik az egészségügyi ellátásba, az oktatásba, az utak, metróvonalak korszerűsítésébe, stb.

Korrupciós botrányról még nem hallottam.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

A dán boldogság nyomában - ötödik rész

A múlt héten a szabadság kérdése került szóba, mint a boldogság egyik legfontosabb alkotóeleme. Ma a munka fogalmát járjuk körül – ez pedig elég fontos kérdés egy protestáns hátterű országban. A bejegyzés legfőbb forrása még mindig a The Happy Danes című kiadvány.

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

Sokan azért dolgoznak hogy, hogy megteremtsék a megélhetésükhöz szükséges anyagi feltételeket. A  munka anyagi előnyöket jelent, az pedig több boldogságot. Erről szólt ennek a sorozatnak a második és a harmadik része.

A munka ugyanakkor mást is jelenthet: társadalmi, szociális hálót, kapcsolatokat, identitást és lehet, hogy célt és értelmet is az életnek. Nem csoda, hogy fontos eleme a boldogságunknak.

Nem mindegy, mennyi időt töltünk a munkahelyünkön. A dán boldogságriport szerint a dánok átlagosan 1522 órát dolgoznak egy évben, míg a magyarok 1888-at (2015). Ebből számomra az is következik, hogy a dánok így 366 órával kevesebbet bosszankodnak a kollégáikon, a főnökükön és a munkakörülményeiken, mint a magyarok. Csoda, hogy boldogabbak?

Hasonlóan egyértelmű, hogy a munkanélküliek boldogtalanabbak. mint azok, akiknek van munkájuk. A riport megjelenésekor Dániában 7% volt a munkanélküliség, ami alatta maradt az EU 11%-os átlagának. Az Eurostat legutolsó adatai alapján ezek az adatok 2017-ben Dániában 5.7%, az EU-ban 7.5%, vagyis a tendencia megmaradt. És azt is fontos tudni, hogy dán szociális háló sokáig, akár több évig is megtartja a munkanélkülieket – habár sokat szigorítottak a feltételeken az utóbbi pár esztendőben.

Még egy dolog: ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van munkánk, az sem fontos, hogy milyen annak a munkának a minősége. A dánok többsége megbízik a főnökében, a főnöke is benne. Az ember az érezheti, hogy van beleszólása a munkájának a menetébe, és nem kell vállalkozónak sem lenni, hogy az ember magasfokú autónómiát élvezhessen. Persze mindez csak megszorításokkal igaz: ha az ember közszolgálati területen dolgozik, kevesebb a szabadsága, és ugyanez igaz az alacsonyabb végzettségűekre is.

Végül pedig: új munkahelyet találni is sokkal könnyebb állítólag a rugalmas munkaerőpiac miatt. Állítólag.

Andi, a Koppenhágában dolgozó nő így látja a munka kérdését:

Na, ezzel az „új munkahelyet találni is sokkal könnyebb”-el abszolút nem értek egyet.

Ott kezdődik, hogy hiába beszél mindenki angolul ebben az országban (szinte a második anyanyelvük), ha normális munkát szeretnél (hú, ez így elég durván hangzik leírva, hogy normális)  - és nem vagy mérnök vagy IT szakember -, akkor ahhoz igenis elengedhetetlen, hogy beszéld ezt a nyelvet.

A munkanélküliségről továbbra sem tudok nyilatkozni, de régebben beszéltem egy dánnal, aki éppen munkakeresésben volt és hát nem igazán láttam rajta a kétségbeesést. Szóval szerintem a dánok nem nagyon aggódnak azon, hogy ha elvesztik a munkájukat valamilyen okból kifolyólag, akkor sürgősen másikat kell találniuk, mert kifogynak az anyagiakból és az utcára kerülnek.

Természetesen más kérdés ez egy nem dánnak.

A dánok kb. délután 4-5-ig dolgoznak és aztán képletesen szólva, kiesik a kezükből minden, mennek haza a családjukhoz vagy barátokkal találkoznak. Azt láttam vidéken élve, hogy a koraesti órákban szinte minden házban együtt voltak a családok, vacsorához készülődve, vagy éppen már együtt az asztalnál, vacsorázva. Mivel Dániában a vacsora számít főétkezésnek (általában ekkor esznek meleg kaját, nem napközben ebédre, ahogy a magyarok), így ők akkor gyűlnek össze, gyertyát gyújtanak, esznek, isznak, megbeszélik a napi történéseket, így érzik komfortosan magukat. Persze előfordulhat az is, hogy valaki olyan szektorban dolgozik, ahol tovább kell dolgoznia, mint az átlagnak, de inkább az a jellemző, hogy már viszonylag korán – a magyar munkaidőhöz képest – végeznek. A dánok szerintem úgy gondolják, hogy minek rohanni, az a munka, amit az előírt munkaidőben nem tudnak elvégezni, megvárja őket másnap reggel is. Nem rohannak, nyugodtak. :-)

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Folytatás a jövő héten.

A dán boldogság nyomában - negyedik rész

Eddig az derült ki, hogy a boldogság dán értelmezésében fontos szerepet játszik a bizalom, a biztonság és az anyagi jólét, legalábbis a 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány alapján. Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

De mégis mit jelent a szabadság? „Csupán” annyit, hogy kontrollal bírunk az életünk felett. Hogy olyan életet választunk, amilyet mi szeretnénk. És hogy a döntéseink miatt nem érhet minket hátrányos megkülönböztetés. Figyelem, ebben a bejegyzésben elszomorító statisztikákat fogok mutatni. De határozottan nem célom a politizálás – csak tényeket fogok felsorolni. És mindenhol feltüntetem persze a forrást is, hogy lehessen könnyedén tovább böngészni. 

Kezdjük rögtön a hátrányos megkülönböztetéssel. A dán alkotmányban szerepel, hogy a személyi szabadság nem csorbulhat, nem lehet mondjuk bebörtönözni valakit a vallása, háttere vagy a politikai nézetei miatt. A hatóságok nem léphetnek be csak úgy az ember otthonába, és nem is kobozhatnak el személyi tulajdont. Azt gondoljuk, hogy ez olyan nagy dolog? Például Magyarországon 2018. március 8-áig tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van, ami azt is jelenti, hogy a rendőrség magánlakásba – külön írásos utasítás birtokában – ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet, és ott tartózkodhat.

De ennél persze nyilván vannak sokkal rosszabb helyzetek más országokban. Például mi választhatjuk meg, kivel kötünk házasságot, szabadon utazhatunk és kifejezhetjük a nézeteinket. Mind Dániában, mind Magyarországon létezik a gyülekezési szabadság, lehet tüntetést szervezni és a szólásszabadság is értelmezhető. De csak összehasonlításképpen: Dánia például a 2017-as Press Freedom Index (Sajtószabadsági mutató) alapján az előkelő 4. helyen áll. Magyarország a 71.-en. Kettővel előttünk áll Mongólia.

Egy területen azonban különösen fájdalmas, hogy  alulmaradunk Dániával szemben: ott nem függ a szüleink társadalmi helyzetétől az oktatásunk minősége és így a társadalmi mobilitás. Az Eurofound kutatása szerint Magyarország Európa legzártabb társadalma a 2002 és 2010 között vizsgált időszakban. Ez azt jelenti, hogy nekünk magyaroknak van a legkevesebb esélyünk Európában magasabb társadalmi státuszt elérni. Elég csak a lesújtó PISA-eredményekre gondolni, vagy statisztikákat nézni arról, hogy Bulgáriával vagyunk egy szinten, amikor van szó, hogy hol vannak a legképzetlenebb felnőttek. És érdekes módon a férfiak helyzete még rosszabb is, mint a nőké, mert a rendszerváltás óta fokozatosan nő a diplomás nők aránya, és ez sokat számít az álláskeresésnél.

FOMO

Kép forrása

Mindeközben Dániában más problémákkal kell szembenézni: mivel rengeteg lehetőség közül lehet választani, megjelenik a félelem attól, hogy egy rossz döntés eredményeképp az ember lemarad valami jóról. Ezt a félelmet FOMÓ-nak nevezik. Fear of missing out – vagyis félelem attól, hogy valamiből kimaradunk. Csak ismételni tudom önmagam: néha nagyon tudom irigyelni a dán gondokat.

Odakint élve azt is jó volt látni, hogy nem okoz gondot, ha valakinek nincs végzettsége – bármilyen munkából fenn tudja tartani az ember a családját. A leginkább hihetetlennek mégis azt a jelenséget tartottam, amikor a középiskolát befejezett ifjak pár hónapot dolgoznak valami nem túlságosan komoly és felelősségteljes munkahelyen, majd fél évig világkörüli útra kelnek – legalábbis Ázsiát nem hagyják ki a körutazásból. Így amikor hazatérnek, lehet, hogy már komolyabb elképzeléseik vannak arról, mit szeretnének kezdeni az életükkel. És persze az is hihetetlen, hogy az ezt megelőző pár havi munkából futja az utazgatásra.

Andi, aki Koppenhágában él, így látja a szabadság kérdését Dániában:

Na, ezt én még nem láttam vagy hallottam, hogy a dánok a sok lehetőségektől féltek volna. A magyar nevelési kultúrához képest viszont az biztos, hogy itt mindenki sokkal szabadabb. Mi, magyarok, ugye poroszos neveltetésben részesültünk gyerekkorunk óta. Az iskolában állandóan keretek közé voltunk szorítva, hogy ezt és azt ekkor és akkor csinálhatod csak, vagy csak ezt vagy azt csinálhatod és csak úgy, vagy így. Na, itt ez nincs. Azt láttam, még az előző munkám során annál a családnál, ahol gyerekek is voltak, hogy tiltás, mint olyan, az nemigen létezik. A gyerekek tulajdonképpen azt csinálják, úgy és ahogy ők szeretnék és ebben sem a szülők, sem a pedagógusok nem akadályozzák őket. Ezzel fejlesztik a kreativitásukat, az önállóságukat, a bátorságukat, a személyiségüket. Ha egy gyereknek véleménye van, akkor annak hangot is ad. Nem törődik bele abba, ha valaki le akarja torkollni, ő akkor is megmondja, amit szeretne, hogy védje vagy igazolja a saját igazságát.

Valószínűleg ennek elég nagy szerepe van abban, hogy később aztán, felnőve, a dánok ennyire szabadak, szabadnak érzik magukat.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Folytatás a jövő héten.

A dán boldogság nyomában - harmadik rész

Már a második részben is fontos szerepet játszott az anyagi értelemben vett biztonság, de a mai bejegyzés teljes mértékben a jóléttel foglalkozik. Az legfőbb támpontot most is 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány jelenti. Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

Az anyagi jólét abban is megnyilvánul, mire költjük a pénzt, amit megkerestünk. Ismert a mondás, hogy boldogságot nem lehet vásárolni, de azért a kutatások szerint a gazdag országok hajlamosabban boldogabbak lenni. Pontosabban fogalmazva: a pénz nem garancia a boldogságra, de a pénz hiánya boldogtalansághoz vezethet.

Ez az állítás akkor is igaz, ha nem országokat vizsgálunk, hanem egyes embereket. A következő ábra határozottan bizonyítja ezt. Csak hogy világos legyen: az oszlopok alatti számok a háztartások éves bevételét mutatják. Egy dán korona körülbelül 41 forint. Logikus a következtetés, hogy ahol csak körülbelül 12 millió forint a bevétel, sokkal kevésbé boldogok, mint azok, ahol az éves bevétel meghaladja a 28 millió forintot. (Ezért mondjuk kár volt megkérdezni 10.000 dánt.)

Kép forrása:  (The Happy Danes, 28. o.)

Ugyanakkor az is érdekes, hogy nem az a legfontosabb, hogy mennyi pénzünk van. Az legalább annyira számít, másoknak mennyi pénze van. Folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. Mennyit kereshetnek a szomszédjaink, a rokonaink, a barátaink? A fogyasztói társadalom pedig örökös hajszába taszít minket:

• Vegyél egy lakást, az a biztos!
• Mikor újítjátok fel a konyhát?
• Ennyi idősen már igazán vehetnél autót!
• Miért nem dolgozol olyan helyen, ahol többet tudsz keresni?

Ismerősek ezek a kérdések? Ha igen, üdvözöllek a hedonista taposómalomban.

A tanulmány azt sugallja tehát, hogy az egyén gazdagsága nem garantálja a boldogságot, de sokat segíthet annak elérésében. A hedonista taposómalomból pedig úgy lehet kitörni, hogy sokat jótékonykodunk és pénzzel vagy önkénteskedéssel segítünk a kevésbé szerencséseknek. Azt kívánom mindenkinek, hamar érjen el arra az anyagi szintre, amikor már ilyen problémákon tud töprengeni.

Andi, a koppenhágai beépített ember ezt gondolja erről:

Nos. Az való igaz, hogy a dánok nemigen firtatják egymás „gazdagságát”, anyagi jólétét, mivel szinte mindenki anyagi jólétben él. Dániában egy egyszerű munkából élő ember is megengedheti magának, hogy évente min. kétszer elmenjen „nyaralni” (mondjuk egy síelés pl. Svédországban és egy nyaralás). Mondjuk a dánok szeretnek a saját országukban maradni, ha nyaralásról van szó, mert nagyon-nagyon sok család rendelkezik egy kis nyaralóval valahol, általában a tengerhez közel. Bár Dániában nem kell többet utaznod, mint 50 km-t és máris a tenger mellett vagy. :-)

A dánok szeretnek étteremben vacsorázni és ezt meg is teszik több alkalommal is egy héten, ha éppen nincs kedvük otthon főzőcskézni. Vagy felhívnak egy éttermet, megrendelik a kaját és elautóznak a megrendelt ételért.

Sokszor utaznak el - az anyagi jólétnek köszöhetően - hosszú hétvégére másik országba városlátogatásra. Rengetegen voltak például Budapesten is.

Ez a fajta jólét megengedi, hogy pl. szülőként ne kelljen aggódnod azon, ha a gyereknek kilyukadt a cipője és hirtelen venni kell egy másikat hónap végén vagy be kell fizetni valamit az iskolában, stb., stb.

Mindent egybevetve én úgy látom, hogy a dánoknak nemigen vannak anyagi gondjaik, éppen ezért nyugodt, kiegyensúlyozott az életvitelük.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Folytatás a jövő héten.

Múlt héten arról volt szó, milyen szerepet játszik a bizalom abban, hogy Dánia folyton előkelő helyen végez a boldogságot mérő felméréseken. A második részben is a 2014-ben kiadott A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány biztosítja a kiindulópontot. Ebben 8 boldogságfaktort különböztetnek meg.  

Ez a nyolc faktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

A következő hetekben folytatjuk a boldogságfaktorok elemzését, és régi kedves Dániában élő ismerősöm, Andi is megmondja a magáét a témáról. Az első részt itt olvashatod, most pedig lássuk, mit is jelent a biztonság Dániában.

Dánia a jóléti állam mintapéldája, de itt nemcsak arról van szó, hogy az emberek anyagi helyzete stabil alapot kínál egy jó élethez. A biztonság arról is szól, hogy kiszolgáltatott helyzetben, például betegség, munkanélküliség vagy a nyugdíjazás miatt sem kell átélniük az embereknek életminőség-változást vagy bizonytalanságot. Magyarán senkinek sem kell attól félnie, hogy egyik napról a másikra kell élnie. Alanyi jogon jár a jó orvosi ellátás, nem létezik a hálapénz és az idősek ellátását is okosan szervezik meg. (Megszervezik az idősek ellátását! Nem a család, az állam.)

A dán szociális háló Magyarországról nézve szinte elképzelhetetlen tűnik. De így van ezzel például az USA is: amikor összehasonlították a leggazdagabb dán és amerikai emberek lehetőségeit betegség vagy munkanélküliség tekintetében, nem sok különbséget találtak. De amikor a legszegényebbet vizsgálták, a különbségek ordítóak voltak. Ezt megfogalmazhatjuk úgy is, mint egy hollywoodi akciófilm jelmondatát, hogy a dánok senkit sem hagynak hátra. Ugyanakkor azt is fontos elmondani, hogy A Boldog dánok című tanulmány megjelenése óta vannak olyan fejlemények, amelyek a szociális háló gyengüléséről szólnak, kevesebb ideig jár például a munkakeresési támogatás.

Egy másik fontos szempont, hogy számtalan kutatás szerint a gazdagság, illetve anyagi biztonság nem feltétlenül vezet boldogsághoz. És persze van az anyagi helyzet, amikor szinte lehetetlen a boldogságról mint célról beszélni. Ha a létfenntartásra megy el az ember jövedelme, ha nem tudja befizetni a számlákat, ha nem tud ennivalót venni a gyerekeinek. Dániában viszonylag ismeretlen az olyan gyerek képe, aki csak az iskolában eszik (meleg) ételt.

Andi ezt gondolja erről:

Hmmm…..

Nemcsak az anyagi jólét….. Nem tudom.

Dániában igen magas adót fizet mindenki, amit az állam itt nem “elmutyizik”, hanem arra fordít, hogy megfelelő egészségügyi ellátást biztosítson, megfelelőek legyenek az utak, ne évtizedekig tartson egy metróépítés. Folyamatosan bővítik a kerékpárutakat, új hidakat építenek, stb., stb.

Az ingyenes egészségügyi ellátás mindenkinek alanyi jogon jár, ha van CPR kártyád (kb. az otthoni személyinek és lakcímkártyának felel meg), kivéve a fogászatot, ami bazi drága Dániában.

Ingyenes orvosi ellátást kaphatsz ugyan a választott háziorvosodtól, de ha ugyancsak ingyenes szakorvosi ellátásra van szükséged, akkor azt csak a háziorvosod javasolhatja, ő írhat “beutalót” neked. Ettől függetlenül te mondhatod, hogy neked az nem tetszik és máshova akarsz menni, de akkor azért fizetned kell.

A munkanélküliség és a nyugdíj tekintetében nem tudok nyilatkozni, egyiket sem próbáltam még.

Azzal pedig vitába szállnék, hogy “számtalan kutatás szerint a gazdagság, illetve anyagi biztonság nem feltétlenül vezet boldogsághoz”, mert szerintem igenis ahhoz vezet. Ha anyagilag biztonságban érzed magad, akkor az életedben is biztonságban érezheted magad. És itt most nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Folytatás a jövő héten.

Rendkívül sokat lehet hallani arról, hogy Dánia miért végez folyton előkelő helyen a boldogságot mérő felméréseken. 2014-ben kiadtak A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadványt, ahol 8 boldogságfaktort különböztetnek meg. 

Ez a nyolc faktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

A következő hetekben sorra veszek egy-egy ilyen boldogságfaktort, és egy régi kedves Dániában élő ismerősöm, Andi véleményét is megkérdezem a témáról. Íme, az első faktor, a bizalom:

Egy dolgot különösen furcsállnak a Dániába látogató külföldiek: a szülők gyakran a babakocsiban hagyják a gyerekeket az utcán, amíg ők egy kávézóban élveznek egy nagy bögre meleg kávét vagy kakaót. Mindez annak a bizonyítéka, hogy a dánok teljesen megbíznak egymásban. 75%-uk szerint a legtöbb emberben meg lehet bízni, és ez abszolút világrekordnak számít, hiszen globálisan ez az arány mindössze 25%. És itt nem csak a családtagokról és barátokról van szó, hanem idegenekről is.

Az ENSZ 2012-es riportja is alátámasztja ezt, szerintük azok a legboldogabb országok, amelyekben magas a bizalomindex.

A bizalom a hétköznapokban mutatkozik meg leginkább. Ott merjük-e hagyni a kabátunkat az éttermi fogason? Kint hagyhatom-e a biciklit a bolt előtt anélkül, hogy lezárnám? Visszakapom-e hiánytalan állapotban az elvesztett pénztárcám? A tanulmányban hivatkoznak egy társadalmi kísérletre, ahol egy tárcát „felejtettek” kint az utcán, benne egynapi átlagfizetésnek megfelelő összeggel, személyes adatokkal és fényképekkel. Csupán két országban kapták vissza az összes elhagyott tárcát hiánytalan állapotban: Dániában és Norvégiában. Az európai átlag egyébként 50% körül volt.

Andi szerint:
Mit gondolok a dánok bizalmáról? Úgy gondolom, abból a szempontból, hogy a babakocsit kint hagyd egy kávézó/étterem előtt, benne a kisbabával, semmi akadálya, nem fogja senki sem eltolni a babakocsit. Ebből a szempontból minden oké. Úgy látom, a dánok nagyon szeretik a gyerekeket és jó skandinávok módjára erre minden nap bizonyítékot is látok, pl. apukák tolják a babakocsit az utcákon. Na nem anyuval! Hanem egyedül. És még az sem ciki, ha egy nagyobbik gyerekük is velük van. Azt is láttam már – családoknál dolgozva -, hogy mindig a te gyerekednek van igaza, ha valakivel vitája van. Egy szemernyi kétség sincs a szülőkben, hogy az ő gyerekük szava a kétségbevonhatatlan.

A másik része, a lopások.

Szerintem sose felejtsd kint sehol sem a biciklidet lezáratlanul. Legalább is Koppenhágában. Még úgy is, hogy lezártad, kb. 50 % az esélye annak, hogy valaki meglovasítja.

Vidéken más a helyzet. Dolgoztam Aalborgban, kertes házas részen (tehát nem a belvárosban), ahol nyugodtan a bejárati ajtó előtt, kint hagyhatod a cipődet, amiből éppen kibújtál, mert nem mész a házba cipővel. Vagy a biciklidet is nyugodtan kint hagyhatod, akár a kocsifeljárón is a ház előtt, lezáratlanul, senki sem fogja elvinni egyiket sem.

A fővárosban, főleg a belváros legforgalmasabb részein nagyon kell vigyázni a zsebtolvajokkal, mert kisebb bandákba verődve (2-3-4 fő, nők és férfiak egyaránt), nagyon szervezetten képesek a zsebtolvajlásra.

Persze a Facebookon nagyon sok posztot látok, hogy valaki valamit elhagyott, valaki megtalálta és leadta a megfelelő helyen, vagy fotót készített a talált dologról, kiposztolta, vagy egyszerűen csak a megtalált dokumentumokon szereplő név alapján facebookon megkereste a tulajdonost.

Bicajokkal kapcsolatban még nem láttam olyat, ahol valaki annak örült volna, hogy megvan a bicaja.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Folytatás a jövő héten. 

Ezen a héten szombaton lesz egy előadás az Effy Nyelvstúdióban Dán kezdőknek címmel. Pontosabban rögtön kettő: 16.00 és 19.00 órakor.

Az előadás ötlete Boronkay Soma nevéhez fűződik, aki kiváló dramaturg és norvégtanár. Ő kezdett el egy előadás-sorozatot Norvég nyelv kezdőknek címmel még szeptemberben, és azóta már sokadszorra kellett megismételnie. Ő dokumentarista színháznak hívja. Az ő hatására jött az ötlet, hogy a stúdió más nyelvekről szóló előadásoknak is otthont adhatna. A dán lesz a második fecske, de 2018-ban további nyelvek is várhatók.

Ezeket az előadásokat nem lehet teljesen színháznak nevezni, de nem is arról van szó, hogy a nyelviskolát népszerűsítjük. Akkor mégis miről? Az alábbiakban azt olvashatjátok, milyen kérdéseket kaptam az előadásról az utóbbi két hétben:  

Ez most lakásszínház?

Bár egy régi polgári lakásban vannak az előadások, valójában nem lesz színház, mert nem vagyok színész. De dramaturgiája lesz az előadásnak: 10 tárgyról hallasz majd egy-két történetet. Nevezzük nyelvi stand-upnak vagy mesedélutánnak.

Akkor ez egy ismeretterjesztő előadás?

Hát mondhatjuk így is, de mert a végén remélhetőleg többet fogsz tudni Dániáról, de PowerPoint vetítés például nem lesz.

És majd csak ülünk és hallgatunk téged?

Na nem! Némi interakcióra számítani kell, és nagyon örülök a kérdéseknek. De ha elkezdek Dániáról mesélni, talán csak hetek múlva tudom abbahagyni. Azért van 10 tárgy és 10 történet, hogy mederben tartsam a mesét.

Nyelvóra is lesz?

Inkább csak kóstolónak nevezném. Tanítok életbevágóan fontos kifejezéseket – és gonosz nyelvtörőkkel is megpróbálkozhatunk.

Miről fogsz mesélni?

Minden poént nem lövök le előre. De talán szóba jöhet H. C. Andersen, Mads Mikkelsen, a boldogság, a hygge és hogy miért nevezik a dánokat Skandinávia mediterrán népségének. De semmi sem biztos.

Van belépődíj?

Nem nincs. És venned sem kell semmit. De a termet fűteni kell, szóval önkéntes hozzájárulásnak nagyon örülünk.

És a végén be kell iratkozni egy tanfolyamra?

Neeeem. De ha szeretnél, csak nyugodtan. Ajánlom például a görögöt, jövő héten indul. 

Helyileg hol lesz ez?

Itt. Egyébként a Blaha Lujza téren. Még a metró is jár. 

Hol találok több információt?

Itt.

Van még valami fontos:

A helyszínből adódóan csak kevés ember fér be a terembe, ezért szükséges előre regisztrálni: ezekadanok@gmail.com Még maradt pár szabad hely!

Ide írj, ha van még bármi kérdésed! Remélem, találkozunk szombaton!

Bántott a lelkiismeretem, amiért a múltkor negatív színben tüntettem fel a dán gasztronómiát. Cserébe elhatároztam, hogy megtanulok videót készíteni, és a legkönnyebb dán édességgel fogom kezdeni. Ez pedig a pebernødder.

 Hozzávalók:

• 550 gr liszt
• 250 gr van/margarin
• 350 gr cukor (vagy kevesebb)
• 2 teáskanál szódabikarbóna (vagy sütøpor. Amit otthon találsz.)
• 1 tojás vagy 1 dl tejszín (tökmindegy)
• 1 teáskanál gyömbér
• 2 teáskanál fahéj
• 1 csapott kanál fehérbors (innen a süti neve)
• 1.5 teáskanál kardamom

Elkészítés:

Összekeverjük a margarint, a cukrot és a tejszínt vagy tojást. Hozzákeverjük a fūszereket, végül a lisztet és a szódabikarbónát.

Összegyūrjuk a tésztát. Ha túl lágy lenne, pihenhet kicsit a hūtøben. A tésztából ujjnyi kígyókat sodrunk, félcentis darabokra vágjuk øket.

200 fokos sütøben 10-12 perc alatt sül meg.

Vigyázat, ez a süti nem igazán puha, de teába mártogatni tökéletes és sokáig eláll.

 Remélem, elkészítitek! �️�

A Margó fesztivál vendége volt múlt pénteken Dorthe Nors dán író. A Karateütés című novelláskötet és a Tükör, index, kuplung szerzőjével D. Tóth Kriszta beszélgetett. Szubjektív válogatás következik az elhangzottakból.

A címben is említett jütlandi farkas valóban létezik, Németországból költözött át a félszigetre. Nem sokan látták eddig, de nagyon rossz hírét keltik. Dorthe Nors szerint az állat a dánok félelmét jelképezi: kevesen látták a saját szemükkel, ha farkasszemet néznének vele (bocsánat), akkor valószínűleg jobban rettegne tőlük az állat. Mégis félnek tőle, mert idegen, nem megszokott a dán tájban. Önkéntelenül adta magát a kérdés, vajon az író érez-e hasonlóságot maga és a farkas között. És persze igen volt a válasz.

Dorthe Nors Herningben született és Jütlandon is nőtt fel. Az århusi egyetemre járt, de Koppenhágában is élt 7 évig. Nem olyan régen költözött vissza, igaz, hogy nem Herningbe, hanem Vedersø-be, egy tengerparti házba, ahol egyedül él és alkot. És hogy miben hasonlít a magányos farkashoz? Egy negyvenes, egyedülálló, gyermek nélküli nő, aki egyedül alkot egy vidéki házban, nem illik a dán idillbe. Egy olyan országban, ahol az emberek életének fontos része a hygge, aminek viszont fontos eleme a családi és a szoros társadalmi kapcsolatok, ez az életforma szokatlan és nehezen értelmezhető.

Dorthe Nors utolsó regénye a 2016-os Tükör, index, kuplung főhőse viszont sokban hasonlít Dorthéra. A főhős egy jütlandi, magányos, negyvenes nő, aki a szerzőhöz hasonlóan svéd krimiket fordít dánra Koppenhága kellős közepén. Hiába van túl egy sikertelen kapcsolaton, és hiába keveredik folyton kínos szituációkba, Sonja mégsem egy depressziós, északi Bridget Jones. Félszegen próbál kapcsolódni ahhoz a kevés emberhez, aki az életében van. Ott van Ellen, a masszázsterapeutája, aki mintha meg szeretné ”javítani” őt. Jógázni hívja az erdőbe (divatos nagyvárosi tevékenység ez, kapcsolódni a természethez), de Sonja elmenekül a szituációból, inkább tortát eszik egyedül egy kávézóban. Vagy ott van a nővére, Kate. Kate otthon maradt, férjhez ment, már majdnem felnőtt gyerekei vannak, és valahogy sosem tud a telefonhoz jönni, amikor a húga keresi. Dorthe Nors az mondta erről a beszélgetésen, hogy az egyik legfájdalmasabb dolog a világon, amikor nem tudsz kommunikálni valakivel, akit nagyon szeretsz.

Külön érdekes Sonja gyerekkori barátnője, akivel együtt költöztek a fővárosba. Molly abszolút Sonja ellentéte: teljes mértékben beilleszkedett a koppenhágai életbe. Sikeres a munkájában, a férje rajongásig szereti őt, vannak gyerekei, jól menő praxisa, szeretői. Sosem gondol (dehogynem!) a szülővárosukra, ahol az emberek sosem mondják, hogy szeretlek (Jeg elsker dig), csak azt hogy kedvellek (Jeg er glad for dig).

A felsorolt kapcsolatokból is látszik, hogy Sonja láthatatlan és érthetetlen, értelmezhetetlen a léte a dán társadalom szövetében és koppenhágai létezésben. Élethelyzetének szép metaforája az, ahogyan próbál megtanulni autót vezetni. Eleve nehéz számára ennyi idősen a sokkal fiatalabbal együtt elsajátítani az alapokat, és az sem megy neki, hogy átvegy az irányítást az autóban a városi vezetés során. Egyszerűen képtelen sebességet váltani. A főhős küzdelméről szól az egész regény – egy olyan küzdelemről, amire egy igazi koppenhágainak nincs is szüksége. Hiszen ha nem szeretnél biciklizni, ott a tömegközlekedés, egyáltalán nincs szükséged autóra. Arról is szól, hogy érdemes, kell-e Koppenhágában maradni – van-e Dániában szebb és jobb élet? Egy vérbeli koppenhágai szerint nincs, Sonja pedig a regény végén még mindig a városban van.

A beszélgetésen persze sok másról is volt szó. Például hogy hogyan változik meg Dánia az évek során a szerző szerint nem éppen jó irányba, vagy hogy miért boldogok a dánok. A Tükör, index, kuplung (Park, 2016, fordította Kertész Judit) mellett érdemes elolvasni vele Gyárfás Dorka remek wmn-es interjúját és a Könyvesblog beszámolóját is a beszélgetésről.

Elég gyakran megkérdezik tőlem, mégis ki tanul dánul?

A válasz egyszerű: sokan és sokféle motivációval. De persze azért vannak alapvető típusok.

1. Aki Dániába szeretne költözni, hogy dolgozzon – főleg régebben voltak sokan ebből a csoportból, orvosok, egészségügyben dolgozók. Nyilván itt is a jobb élet, a magas fizetés a vonzó cél. Mára sokkal kevesebben maradtak ilyen háttérrel, az egészségügyi dolgozókra külön cégek szakosodtak Kelet-Európában. Budapesten is több olyan vállalkozás van, ami azt ígéri, fél év intenzív nyelvtanulás után munkát lehet vállani odakint.

2. Akik tanulni szeretnének Dániában – ez lehetőség is nagyon vonzó, és egyre jobbak a lehetőségek odakint. Nem csak arról van szó, hogy több dán egyetem is a világ 50 legjobbja között van, hanem arról is, hogy a dán felsőoktatás ingyenes. Ráadásul viszonylag magas, alanyi jogon járó ösztöndíjat kap hozzá az ember. Erről a lehetőségről később külön posztot fogok írni.

3. Aki hazajött Dániából, és szeretne nyelvvizsgázni. A volt Rigó utcában lehet államilag elismert nyelvviszgát tenni, évente két alkalommal alap-, közép- és felsőfokon is.

4. Akinek dán a barátja/férje. Meglepően sok ilyen lány van, akkor kezdenek el dánul tanulni, amikor már komolyabbra fordul a kapcsolatuk, mondjuk a kedvesük családjára szeretnének jó benyomást tenni. Érdekes módon még sosem tanítottam olyan fiút, akinek a barátnője lett volna dán. Ki tudja, miért.

5. Akiket a dán gasztronómia világa hódított meg. Például a méltán híres nemzeti étel, a smørrebrød (’vajaskenyér’), vagy a mindennapi betevőként fogyasztott rødgrød med fløde (videó a nyelvtörőnek is kiváló szó kiejtéséről). Nem, nem mondok igazat, a dán kulinária még egyetlen általam ismert embert sem bírt rá a dántanulásra. (És szándékosan nem említettem most Michelin-csillagos éttermeket.)

6. Aki dán érdekeltségű cégnél dolgozik. Nem csak multicégekre kell itt dolgozni, hanem magyarországi leányvállaltokra, sőt start upokra. Meglepő, de nagyon sokszor nem a cég fizeti az órákat, hanem a munkatársak belső motivációja olyan erős, vagy olyan mély benyomást tettek rájuk a dániai kirándulások, céges programok, hogy elkezdte őket jobban érdekelni a kultúra. A jó hír, hogy középfokú dántudással már jó eséllyel lehet Budapesten állást találni. Nem tartom rossz befektetésnek akkor sem, ha esetleg váltani szeretne valaki.

7. Akiknek a cég fizeti – igen, vannak olyan cégek, ahol fontosnak tartják a munkatársak motiválását. Nem egyszerűen arról van szó, hogy dánul beszélő ügyfélszolgálatosokra van szükségük, mert ha így lenne, több évre szóló nyelvtanfolyamok mellett köteleznék el magukat. Egy-egy hosszabb-rövidebb nyelvtanfolyam szerintem lojálissá teszi az alkalmazottakat, ablakot nyit egy másik gondolkodásmódra, kultúrára.

8. Akiket a dán kultúra ragadott meg. Itt mindegy, hogy a dán dizájn volt a kiindulópont, a vikingek,  egy jó regény (Dorthe Nors-t olvastál már?), film (A Broen biztos megvan), esetleg Mads Mikkelsen. A dánoknak van releváns mondanivalója a világ számára.

9. Akik mindig csak a sportot nézik a tévében. Egy csoporttársam például azért lett francia-dán szakos, mert emlékezett rá, hogy a dán fociválogatott úgy nyerte meg 1992-ben a EB-t, hogy eredetileg nem is kvalifikálták magukat a bajnokságra. De sokat lehetne mesélni a férfi és a női kézilabdásokról is. Elég nagy élmény, amikor mondjuk a Győr játszik a MIdtjyllanddel, és pontosan tudjuk, hogyan kell kiejteni a vesztes csapat nevét. �

10. Akiknek fogalmuk sincs, miért kell dánul tanulni, de az biztos olyan érdekes, meg jól hangzik! Meglepődnél, ha tudnád, mennyien vannak így ezzel. Semmi épkézláb magyarázat, csak bocsánatkérő vállvonogatás. Hát, azért, mert érdekesnek tűnt. Nincs ezzel semmi baj, én is pont így kerültem skandinavisztika szakra. Nem volt rossz döntés.