A dán boldogság nyomában - negyedik rész

Eddig az derült ki, hogy a boldogság dán értelmezésében fontos szerepet játszik a bizalom, a biztonság és az anyagi jólét, legalábbis a 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány alapján. Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

De mégis mit jelent a szabadság? „Csupán” annyit, hogy kontrollal bírunk az életünk felett. Hogy olyan életet választunk, amilyet mi szeretnénk. És hogy a döntéseink miatt nem érhet minket hátrányos megkülönböztetés. Figyelem, ebben a bejegyzésben elszomorító statisztikákat fogok mutatni. De határozottan nem célom a politizálás – csak tényeket fogok felsorolni. És mindenhol feltüntetem persze a forrást is, hogy lehessen könnyedén tovább böngészni. 

Kezdjük rögtön a hátrányos megkülönböztetéssel. A dán alkotmányban szerepel, hogy a személyi szabadság nem csorbulhat, nem lehet mondjuk bebörtönözni valakit a vallása, háttere vagy a politikai nézetei miatt. A hatóságok nem léphetnek be csak úgy az ember otthonába, és nem is kobozhatnak el személyi tulajdont. Azt gondoljuk, hogy ez olyan nagy dolog? Például Magyarországon 2018. március 8-áig tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van, ami azt is jelenti, hogy a rendőrség magánlakásba – külön írásos utasítás birtokában – ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet, és ott tartózkodhat.

De ennél persze nyilván vannak sokkal rosszabb helyzetek más országokban. Például mi választhatjuk meg, kivel kötünk házasságot, szabadon utazhatunk és kifejezhetjük a nézeteinket. Mind Dániában, mind Magyarországon létezik a gyülekezési szabadság, lehet tüntetést szervezni és a szólásszabadság is értelmezhető. De csak összehasonlításképpen: Dánia például a 2017-as Press Freedom Index (Sajtószabadsági mutató) alapján az előkelő 4. helyen áll. Magyarország a 71.-en. Kettővel előttünk áll Mongólia.

Egy területen azonban különösen fájdalmas, hogy  alulmaradunk Dániával szemben: ott nem függ a szüleink társadalmi helyzetétől az oktatásunk minősége és így a társadalmi mobilitás. Az Eurofound kutatása szerint Magyarország Európa legzártabb társadalma a 2002 és 2010 között vizsgált időszakban. Ez azt jelenti, hogy nekünk magyaroknak van a legkevesebb esélyünk Európában magasabb társadalmi státuszt elérni. Elég csak a lesújtó PISA-eredményekre gondolni, vagy statisztikákat nézni arról, hogy Bulgáriával vagyunk egy szinten, amikor van szó, hogy hol vannak a legképzetlenebb felnőttek. És érdekes módon a férfiak helyzete még rosszabb is, mint a nőké, mert a rendszerváltás óta fokozatosan nő a diplomás nők aránya, és ez sokat számít az álláskeresésnél.

FOMO

Kép forrása

Mindeközben Dániában más problémákkal kell szembenézni: mivel rengeteg lehetőség közül lehet választani, megjelenik a félelem attól, hogy egy rossz döntés eredményeképp az ember lemarad valami jóról. Ezt a félelmet FOMÓ-nak nevezik. Fear of missing out – vagyis félelem attól, hogy valamiből kimaradunk. Csak ismételni tudom önmagam: néha nagyon tudom irigyelni a dán gondokat.

Odakint élve azt is jó volt látni, hogy nem okoz gondot, ha valakinek nincs végzettsége – bármilyen munkából fenn tudja tartani az ember a családját. A leginkább hihetetlennek mégis azt a jelenséget tartottam, amikor a középiskolát befejezett ifjak pár hónapot dolgoznak valami nem túlságosan komoly és felelősségteljes munkahelyen, majd fél évig világkörüli útra kelnek – legalábbis Ázsiát nem hagyják ki a körutazásból. Így amikor hazatérnek, lehet, hogy már komolyabb elképzeléseik vannak arról, mit szeretnének kezdeni az életükkel. És persze az is hihetetlen, hogy az ezt megelőző pár havi munkából futja az utazgatásra.

Andi, aki Koppenhágában él, így látja a szabadság kérdését Dániában:

Na, ezt én még nem láttam vagy hallottam, hogy a dánok a sok lehetőségektől féltek volna. A magyar nevelési kultúrához képest viszont az biztos, hogy itt mindenki sokkal szabadabb. Mi, magyarok, ugye poroszos neveltetésben részesültünk gyerekkorunk óta. Az iskolában állandóan keretek közé voltunk szorítva, hogy ezt és azt ekkor és akkor csinálhatod csak, vagy csak ezt vagy azt csinálhatod és csak úgy, vagy így. Na, itt ez nincs. Azt láttam, még az előző munkám során annál a családnál, ahol gyerekek is voltak, hogy tiltás, mint olyan, az nemigen létezik. A gyerekek tulajdonképpen azt csinálják, úgy és ahogy ők szeretnék és ebben sem a szülők, sem a pedagógusok nem akadályozzák őket. Ezzel fejlesztik a kreativitásukat, az önállóságukat, a bátorságukat, a személyiségüket. Ha egy gyereknek véleménye van, akkor annak hangot is ad. Nem törődik bele abba, ha valaki le akarja torkollni, ő akkor is megmondja, amit szeretne, hogy védje vagy igazolja a saját igazságát.

Valószínűleg ennek elég nagy szerepe van abban, hogy később aztán, felnőve, a dánok ennyire szabadak, szabadnak érzik magukat.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Folytatás a jövő héten.