„Hát, kolléga, akkor el lehet menni péknek vagy cukrásznak!”

Pásti Lajos a koppenhágai DTU-ra jár, ami perpillanat a világ 153. egyeteme. Lajos BSc-t és MSc-is végzett Magyarországon, de szeretett volna olyan dolgokról tanulni, amelyek még nem érhetők el idehaza. Ezért pár év munkatapasztalattal és nagy elszánással keresett külföldi egyetemi képzést. Ahogy beszélgettünk, az a benyomás fogalmazódott meg bennem, hogy ha valaki külföldi továbbtanulást forgat a fejében, pont így kell felkészülni a kinti életre. Részletes, tanulságos és őszinte válaszok jönnek a koppenhágai egyetemistalétről.

Ezek a dánok: Kérlek, meséld el, hogyan kerültél Dániába! Miért pont ott kötöttél ki?

Pásti Lajos: Villamosmérnök BSc-t végeztem Miskolcon. Utána ugyanott energetikai mérnöknek tanultam, azon belül is épületenergetikai szakirányon végeztem MSc-n. Már akkor is nagyon érdekeltek a megújuló energiák és az épületenergetika, amivel a mesterképzésem során ismerkedtem meg. Az egyetem elvégzése után a miskolci Bosch-ban dolgoztam három évig, de arra gondoltam, hogy szeretnék továbbtanulni, többet tudni a megújuló energiák témakörben. Szerettem volna magam kipróbálni külföldön is. Akkor még elsősorban a szélenergia érdekelt. Jelentkeztem külföldi cégekhez, de egy sem válaszolt. Arra gondoltam, hogy egy kinti diplomával könnyebben alkalmaznának. Elkezdtem képzési lehetőségeket keresni, elsősorban olyan országokban, ahol ingyenes a felsőoktatás. Az is fontos szempont volt, hogy mi az, ami engem érdekelt, és mi az, amivel igazán érdemes foglalkozni. Végül a szélenergia helyett azért döntöttem az épületenergetika mellett, mert ha esetleg a jövőben hazamennék Magyarországra, akkor a szélenergia szakiránnyal nem valószínű, hogy el tudok helyezkedni. Viszont az épületenergetikával akár idekint is maradhatok, más országba is mehetek, meg haza is tudok menni. Németországi képzéseket is néztem, illetve a bécsi műszaki egyetemet is, de oda nagyon körülményes volt a felvételi eljárás: személyes interjú, tesztírás, stb. Ez után találtam rá a dániai egyetemekre. Aarhus, Ålborg és Koppenhága jött szóba, mert mind a három helyen van épületenergetika, és nagyon egyszerű volt a felvételi eljárás mindenhova. Aarhusba nem vettek fel, mert oda inkább építészeti háttérrel rendelkező embereket vártak, de Ålborgba és a DTU-ra igen. Azért Koppenhága mellett döntöttem, mert az mégiscsak egy világváros. Azt gondoltam, hogy itt több lehetőségem van diákmunkát vállalni és szállást is könnyebben találok, mint egy kisebb városban. Szerintem nagyon jó döntés volt a fővárosba jönni, mert tényleg nagyon sok lehetőség van, rengeteg emberrel lehet megismerkedni, rengeteg cég van, ahol a végzés után szívesen dolgoznék pár évet.

Idekint fenntartható energiák MSc-n tanulok, épületenergetika szakirányon. Energiagazdálkodásról, energiapiacról tanulunk, energetikai projekteken dolgozunk, ahol a fenntarthatóság van a középpontban.

A DTU (Danmarks Tekniske Universitet/Technical University of Denmark) tulajdonképpen Dánia műszaki egyeteme. 1829-ben alapították, 11.000 diákja van, jelentős kutatás-fejlesztési potenciállal bír.

dtu.jpgEz itt például a DTU Compute épülete, Lajos ide jár dánórára

 Blog: Mit értettél azon, hogy nagyon egyszerű volt a felvételi?

Lajos: A Study in Denmark honlapjáról indultam el, itt tulajdonképpen azokat az adatokat gyűjtötték össze, amelyek az egyetek honlapján is elérhetők. Például a jelentkezési határidők és a kötelezően benyújtandó dokumentumok listája. Nekem szükségem volt a diplomamásolatomra, motivációs levélre, két ajánlólevélre volt tanáraimtól, és egy angol nemzetközi nyelvvizsgára. Én az IELTS-t választottam, és az erre való felkészülés tartott a leghosszabb ideig, különtanárhoz jártam. 6.5-ös szintet kértek, az valahol a közép- és a felsőfok között van. Sikerült a nyelvvizsga, ezek után már csak fel kellett tölteni az összes dokumentumot a rendszerbe. Februárban jelentkeztem, és húsvétkor jött a levél a DTU-tól, hogy felvettek. Már akkor lehetett jelentkezni kollégiumba is, mármint jelezni kellett,  hogy szeretném-e igénybe venni, hogy ők keressenek nekem kollégiumot. Idekint ez másképp van, az iskola saját kollégiumi kapacitása elég szűkös, a többi kollégium pedig önálló szervként működik ahova egyénileg kell jelentkezni. De a DTU-nak van egy olyan szervezete, akik segítenek a szálláskeresésben, ha az ember igényli. Én jelentkeztem, kaptam is egy szobát, de mielőtt beköltöztem volna, már magánúton sikerült szereznem szállást. Jobban is jártam így, mert a felajánlott kollégium nagyon messze volt az egyetemtől.

Blog: Ahová végül költöztél, kedvezőbb helyen van a közlekedés szempontjából? Mennyire van messze az egyetemtől?

Lajos: Az első hely, ahol laktam, Ishøjban volt, az busszal több, mint egy óra az egyetemtől. Ez a szállás jó és olcsó volt, egy régi ismerős segített rátalálni. Egyszerűen még odahaza elkezdtünk beszélgetni Facebookon. Láttam, hogy Dániában dolgozik. Amikor pár nappal később náluk megüresedett egy szoba, rögtön megegyeztünk. Ott laktam majdnem egy évig. De napi két óra elment a tömegközlekedéssel. Aztán egy egyetemi bulin megismertem egy lengyel lányt, és az ő révén sikerült egy másik szállást találnom 2 km-re az egyetemtől. Biciklivel 8 perc. Én végül az ittlétem alatt megtapasztaltam a két végletet: hogy milyen messziről és nagyon közelről bejárni.

Blog: Ahhoz, hogy fenn tudd magad tartani egy albérletben, gondolom, dolgoznod is kell. Könnyen találtál munkát?

Lajos: Nem csak a szállás-, hanem a munkakeresésben is nagy szerencsém volt. Amikor megtudtam, hogy felvettek, olyan május környékén, elkezdtem interneten állásokat keresni. Tipikus diákmunkákat kerestem, például a takarítást. Megnéztem, hogy az hogyan van dánul (rengøring), és egyszerűen rákerestem koppenhágai takarítói állásokra. A kereső kidobott pár céget, én pedig írtam mindegyiknek. Fontos, hogy az ember időben elkezdjen gondolkodni, és előrelátó legyen.

Az egyik cégtől magyarul válaszoltak vissza, mert az ottani HR-es véletlenül magyar. Ő azt írta, hogy könnyen találnak nekem valamit, de előbb szeretnének egy személyes interjút az irodában. A kiköltözésem második vagy harmadik hetében már találkoztam is a hölggyel. Kaptam egy helyet, ahol takarítottam, egy lépcsőházat kellett felsepergetni és felmosni. Amint meglett a CPR-em, meglett a szerződés is a munkahelyemmel, és akkor tudtam jelentkezni az SU-ra.

CPR (civil registration number) tulajdonképpen a dán állampolgárok és a dán tartózkodási engedéllyel rendelkezők személyi száma. Az 10 jegyű szám első 6 számjegye születési dátumot jelent. Külföldi állampolgárként nem mindig egyszerű feladat megszerezni, de ez szükséges a munkavállaláshoz és az egészségügyi ellátáshoz is.

 A CPR elintézése is nagyon meg van könnyítve, mert gondolom, sokan jönnek ide, diákok meg munkások, és kialakítottak egy nagyon könnyű rendszert a regisztrációra. Ennek ellenére is eltartott egy ideig, míg a CPR-emet megkaptam. 5 hétig kellett rá várni.

Az SU-ra jelentkezés is egyszerű volt, ezt is az interneten lehetett intézni. Csak a munkaszerződésem másolatát meg az iskolalátogatásit kellett feltölteni, illetve annak a bizonyítékát, hogy van hol laknom. Így aztán már októbertől vagy novembertől kaptam az SU-t. Én úgy jöttem ki otthonról, hogy 600.000 forintot tudtam félretenni. Úgy számoltam, hogy ebből körülbelül decemberig tudom fizetni az albérletemet és addig tudok megélni. Beszélgettem itt egy-két magyarral, olyannal is, aki másfél éve van idekint és még nem dolgozott, mert esetleg nem kapott semmilyen diákmunkát. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg olyan támogatása volt otthonról, ami megkönnyítette a dolgát. A videó, amiről beszéltünk korábban, azt sugallta, hogy idekint milyen könnyű az élet, meg hogy 1 koronából lehet vállalkozást alakítani. Ez igaz. Meg hogy ez ilyen Teletubby-föld, hogy mindent könnyen el lehet intézni. De ha van szülői támogatás, vagy valaki keményen dolgozik, és félre tud tenni 1-2 milliót, akkor könnyebben lehet boldogulni.

A fent említett videó a HírTV riportja dániai fiatalokkal, a Magyar Exodus. Itt lehet elérni.

Blog: Az SU nettó 5000 korona, igaz? Ez körülbelül a szállásra elég.

Lajos: Én úgy számoltam, hogy a takarításból olyan havi 3.000 korona jött össze, és ugyanennyiért kaptam meg a szobámat mindkét albérletemben. A belvárosban ez 4-5.000 korona lenne. Vagyis a fizetésem elég a szobára, az SU pedig megélhetésre. Nem élek olyan nagy lábon, akár félre is tudok tenni belőle. De mondjuk karácsonykor egy 80.000 forintos repülőjegyet sikerült kifognom. Így lehet, hogy jól hangzik egy SU, de egy hazalátogatás is belekerülhet 100.000 forintba az ajándékokkal, szuvenírekkel együtt.

Az SU a Statens Uddannelsesstøtte rövidítése, körülbel azt jelenti, hogy állami tanulási támogatás. Minden dánnak alanyi jogon jár, ha felveszik az egyetemre. Az EU országaiból érkezik akkor vehetik igénybe, ha vállalják, hogy havonta 44 órát dolgoznak az egyetem mellett, de nem vállalhatnak teljes állást. Tengerentúli diákok nem vehetik igénybe. Az SU összege havonta 6.090 korona, de ebből még adózni kell.

Blog: Mesélj az egyetemről! Milyen a magyarországi képzéssel összehasonlítva?

Lajos: Ég és föld a különbség. Otthon sokszor az megy, hogy leadnak egy anyagot, és z.h.-n vagy a vizsgán azt kell visszaadni, ami az előadáson elhangzott. Minden képletet, minden levezetést fejből kell tudni. De amikor volt mondjuk egy számolós példa, amikor valamit gyakorlatban le kellett vezetni, akkor volt, hogy csak az eredmény számított. Idekint projektekben gondolkodunk. Ha itt egy feladatban kijön egy eredmény, akkor azt is meg kell magyarázni, hogy az vajon jó, vagy nem jó, miért ez jöhetett ki, akkor ez most mi jelent nekünk. A vizsgákon szinte mindent lehet használni: az internet kivételével lehet használni a jegyzeteket, könyvet, gyakorlati anyagokat, előkészített Excel-táblákat. Bármit használhatsz, mert nem az a lényeg, hogy fejből tudod-e a tételeket, hanem hogy tudod-e használni a tudásodat a gyakorlatban.

A tanárok sokkal rugalmasabbak. Magyarországon sokszor éreztem azt, hogy az egyetemen nagyon frusztráltak az oktatók. Hangot adtak neki, ha valaki máshogyan állt hozzá egy helyzethez, problémához, mint ők. Teljesen más volt a légkör, ami részben köszönhető a nehéz helyzetben lévő hazai oktatásügynek is, amiben nem lehet könnyű dolgozni, de ennek ellenére mégis vannak olyan oktatók, akik 20 év után is korrekten és megértően tanítanak, viszont olyanok is akikből ez a hozzáállás hiányzik. Idekint sokkal segítőkészebbek. Ha valaki valamit nem ért, akkor még egyszer elmagyarázzák türelmesen, és nem az van, hogy „Hát, kolléga, akkor el lehet menni péknek vagy cukrásznak!”  Az is furcsa volt, amikor idejöttem, hogy ha otthon nem tudsz valamit, akkor hülyének érzed magad, és nem is mersz kérdezni. Vagy mások, vagy a tanár leszól, hogy ezt már tudni kellene. Idekint meg mindenki segít, segítik egymást a diákok is, meg a tanárok és a doktoranduszok is elmagyaráznak mindent szívesen. Ez már az utolsó félévem, nem lesz már több tantárgyam és projektmunkám. De azt vettem észre, hogy sokkal többet kellett dolgozni.

Blog: Hogyhogy?

Lajos: Itt minden tárgyból projekteket kell csinálni. Vagy egy nagy projektet a félév során, vagy több kicsit. Csapatokat kell alkotni: volt, hogy hatfős csoportok voltak, volt, hogy csak párban dolgoztunk. Ezt ålborgi modellnek hívják, mert az ålborgi egyetemen kezdték el használni, és ezt vette át a többi dániai egyetem. Külföldi évfolyamtársaim is újszerűnek találták ezt. Sokszor érzem azt, hogy ha nem megyek el egy előadásra, akkor le vagyok maradva a többiekhez képest az utána jövő gyakorlaton. A gyakorlatokon az előadásokon elhangzottakat beszéljük meg, és aztán az életből veszünk példákat. De nem elég az előadásra és a gyakorlatra elmenni, a lyukas órákban is a csoportmunkákon kell dolgozni. Gyakran akár hétvégén is bent ülünk a könyvtárban. Sok riportot és jegyzőkönyvet írunk, meg kell magyarázni az eredményeket, bevezetést és konklúziót írni. Szerintem ez azért fontos, mert így minden anyagot átlátunk, tudjuk, hogy mi értelme van annak, amit csinálunk.

Blog: Hogyan jut időd mindemellett dolgozni?

Lajos: az SU mellett 10-12 órát kötelező dolgozni hetente, havonta összesen 44-et kell elérni. Amikor takarítottam, több helyre is jártam, de magamnak be tudtam osztani, melyik helyre mikor megyek. Volt, hogy lyukas órában mentem, volt, hogy délelőtt tanultam, délután mentem dolgozni. Most már másik munkám van, amit szintén egy ismerős révén szereztem. Elmentem egy klímaváltozásos tüntetésre, ahol megismerkedtem egy csoporttal. Ott beszélgettem egy olasz sráccal a diákmunkáról. Szó szót követett, és végül beajánlott tesztelőnek a cégéhez, ahol ő programozóként dolgozik. Tavaly októbertől nálunk dolgozom, már irodai munkában. Egy Photoshop-szerű szoftvert tesztelek. Nagyon laza a főnök, jófejek a kollégák. Heti két napot vagyok bent. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ha valakinek dolgozni kell az SU miatt, akkor az a két nap munka nagyon sokat számít. Akinek nem kell dolgoznia, úgy érzem, mindig előrébb járnak az anyagban. Több idejük van utánanézni az dolgoknak, és ez nagyon sokat számít.

Blog: Mit gondolsz a dánoktatásról?

Lajos: A cégek több, mint felénél elvárják, hogy tudj dánul. Sok cégnél elég az angol is, de előnyben részesítik azokat, akik dánul is tudnak. Sokszor már a hirdetés is csak dánul van, vagy írják, hogy elvárás a dán. Az én szakmámban ez logikus is: az épületenergetikában muszáj, hogy tudjak dánul beszélni a kivitelezőkkel vagy a helyi hatóságokkal (kommune). De mondjuk egy programozó egy nagy nemzetközi cégnél simán el tud helyezkedni csak angollal, főleg Koppenhága környékén. Náluk csak pluszpont a dántudás.

Én most kezdtem a hármas modult. Nehéz dánt tanulni. Szerintem nem szép nyelv, sokat szenvedek vele, de abban bízom, hogy egy év múlva már rendesen tudom majd használni. Azért is nehéz dánul tanulni, mert a dánok nagyon jól beszélnek angolul. Ha gyakorolni szeretnél, és hallják, hogy nem ez az anyanyelved, akkor egyből angolul válaszolnak. Ez sokkal gyorsabb, főleg, ha mondjuk boltban állsz sorba, és nincs idő kivárni, hogy elmondd dánul, mit szeretnél.

Nyelvtanulás Dániában: 6 modult, vagyis szintet lehet teljesíteni a dán állam által finanszírozott rendszerben. A Lajos által említett hármas A2-B1 tudást jelent. Több információt találsz az ingyenes dánoktatásról itt.

Blog: végül azt szeretném kérdezni, hogy érzed most? Ha lediplomázol, kint maradsz Dániában? Vagy hazajössz?

Lajos: Szerintem érdemes végzés után még pár évig kint maradni. Jó kapcsolati rendszert alakítottam ki, ismerem az albérleti piacot. Minden egyetemi órámon is tudtunk kapcsolatot kialakítani vendégelőadókkal, cégekkel. Azt gondolom, hogy jobb nem csak egy papírral, hanem pár év munkatapasztalattal hazamenni. Egy hazai BSc + MSc diplomával otthon el lehet helyezkedni, ez a tudás elég egy multihoz junior pozícióban. De otthon már a munkában szerzik meg a kellő tapasztalatot, míg itt már az egyetemi évek alatt. Szerintem mindenképpen érdemes külföldi tapasztalatot szerezni, mindenkinek ajánlom.

Érdekel a dániai továbbtanulás? Olvass el egy interjú egy aarhusi egyetemistával, vagy csekkold a 10 érvet, ami miatt érdemes lehet Dániában tanulni.

Neked van olyan ismerősöd, rokonod, aki a DTU-n tanul(t)? Vagy te magad jársz oda? Neked is hasonló tapasztalataid vannak? Kommentelj bátran!

Szívesen olvasnál még Dániáról? Érdekel, milyen az élet egy skandináv országban? Kövesd az Ezek a dánok blog Facebook-oldalát.