Amikor elkezdtem a blogot, 10 csoportra osztottam azokat, akik dánul tanulnak. A harmadik csoportba azok tartoztak, akik már éltek Dániában, de hazaköltöztek, és szeretnék letenni a nyelvvizsgát. Ez a célja Barbinak is, aki nemzetközi tanulmányok mesterképzésre jár az Aarhusi Egyetemre (Aarhus University). A szakdolgozatát már megírta, hamarosan a diplomáját is megszerzi. Kapva kaptam az alkalmon, hogy kifaggassam, milyen tapasztalatai voltak a dániai egyetemi képzéssel kapcsolatban:

Ezek a dánok blog: Hogyan találtál rá Dániára? Miért pont oda jelentkeztél?

Barbi: Bevallom, öncélú motivációim voltak a választásban. Elfogytak Magyarországon az államilag finanszírozott féléveim, és tudtam, hogy ha már magamnak kell finanszíroznom az oktatást, akkor olyan képzést szeretnék, ami valami mással is össze tudok kapcsolni. Azt gondoltam, egy külföldi második mesterszak jobban megéri, mint egy hazai. Dániában ingyenes az oktatás, ez volt az elsődleges szempont, a másodlagos pedig az, hogy hallottam, hogy ott ingyenes a nyelvoktatás is. Ez egy nagyon fontos motiváció volt.

Ezek a dánok: Jól érezted magad az egyetemen? Milyen volt az oktatás?

Barbi: Igen, jól éreztem magam, és nagyon jó volt az egyetemi képzés. Körülbelül negyvenen voltunk a világ minden tájáról. Színes társaság jött összes, több nációból jöttek emberek. Relatíve kevés dán volt az évfolyamon, ami érthető talán, mert a képzés nyelve az angol volt. A nyelvoktatás is nagyon jó volt, heti kétszer voltak óráink, és nem is volt messze a nyelviskola se az egyetemtől, se a kollégiumtól, ahol laktam.

Ezek a dánok: Már az első félévtől kaptál kollégiumot?

Barbi: Szeptember elsejétől rögtön kaptam kolit. Ezt nem az iskola intézte, hanem külön oldalon kellett jelentkezni. Saját kútfőből találtam rá erre a lehetőségre. Egyébként átmeneti szállást is szerveztek – vagy az egyetem, vagy egy civil szervezet, aki partnerségben volt az egyetemmel, ebben nem vagyok teljesen biztos – egészen október közepéig.

Den Gamle By - A régi város. Városi skanzen Aarhus közepén

Ezek a dánok: Neked az egyetemi alapszakod is a nemzetközi tanulmányok volt, van tehát összehasonlítási alapod a két képzéssel kapcsolatban. Mi a fő különbség a magyar és a dán rendszer között?

Barbi:Talán ezen a porosz oktatási rendszeren való túllépés. Ez talán pejoratívan hangzik, de Dániában más szempontok mentén történik az oktatás. Kevésbé a lexikális tudásra mennek rá, sokkal inkább a megtanultaknak gyakorlati megvalósítására. A gyakorlatban való szemléltetésen volt a hangsúly. Kiugró különbségek voltak az oktatásban. Interaktívabbnak is érződött az oktatás – mondjuk ebben szerepet játszott az is, hogy itt kevesen voltunk az évfolyamon az alapképzéseimhez képest. Itthon általában több, mint százan kezdik a szakot, de van, aki az első félév után rájön, hogy nem ide akar járni, vagy más ok miatt nem folytatja, szóval végül 70-80 fő körül alakul a létszám. Dániában 40-en voltunk, így sokkal aktívabban részt kellett vennünk a képzésben. Be kellett járnunk az órákra, mindenki be is járt, és csak nagyon kivételes esetben hiányzott.

Ezek a dánok: Hány órátok volt egy héten? Lehetett-e mellette dolgozni?

Barbi: Persze. Nekem három tárgyam volt félévente. Ezek blokkosított órák voltak, vagyis 4 óra egyben. Ha találtam volna munkát, bőven belefért volna a munka az időmbe.

Isbjerget - A jéghegy. Aarhus új oldala

Ezek a dánok: Volt-e valamilyen negatív tapasztalatod, élményed a kinti képzéssel kapcsolatban? Vagy tudsz mondani jótanácsot, mire kell figyelni, ha valaki kint szeretne tanulni?

Barbi: Amit én hiányoltam a magyar rendszerrel szemben, az talán a feedback lehetősége a vizsgák után. Itthon el tudsz menni betekintésre, elmondják, hogy mit rontottál el. Kint erre kevésbé volt lehetőség, nagyon körülményesen lehetett megoldani. Ezenkívül kifejezetten negatív tapasztalatom nem volt, nincs semmi, amitől óva intenék bárkit. Arra mondjuk figyelni kell, hogy sokkal nehezebb halasztani. El kell köteleződni amellett, hogy odajársz. És kevesebb vizsgalehetőség is van. Oda kell figyelni, hogy annyiszor nem lehet bukni, mint Magyarországon. Annyi pótlehetőség sincs. Ha jól emlékszem, négyben van maximálva a próbálkozások száma, és elég komoly következményei vannak, ha a negyedikre nem mész át.

Ezek a dánok: Az utolsó kérdésem: ajánlanád akkor az Aarhusi Egyetemet másoknak?

Barbi: Persze. Több szempontból is nagyon jó volt: jó megtapasztalni egy másik oktatási modellt és egy szemléletmódot, valamint az elköltözésnek, a külföldön élésnek a tapasztalata is nagyon sokat dobhat az ember életén. Aarhus tökéletes méretű város: elég nagy ahhoz, hogy ne legyen pangás, de elég kicsi ahhoz, ne érezd azt, hogy csak egy tű vagy a szénakazalban, aki nem találja a helyét, aki nem tud érvényesülni.

Ezek a dánok: Köszönöm szépen az interjút! Sok sikert a nyelvvizsgához és a diplomázáshoz!