A dániai továbbtanulásról szóló sorozat utolsó részében egy kétszeres kakukktojással készítettem interjút. Bulenda Attila eredetileg valószínűleg egyáltalán nem gondolta, hogy Dániában fog tanulni. Budapesten norvégul tanult, Izlandon végezte az MA-t, ösztöndíjjal töltött egy félévet a Koppenhágai Egyetemen, és most éppen Oslóban tanul. De kakukktojás azért is, mert őt személyesen is ismerem: több hónapig dolgoztunk együtt egy budapesti multinacionális cégnél. Most a koppenhágai élményeiről kérdezem.

Ezek a dánok blog: Hogy kerültél te éppen Dániába?

Bulenda Attila: 2013-ban elkezdtem egy mesterképzést Viking és középkori skandináv tanulmányok szakirányon Izlandon. Ennek a programnak van egy kötelező Erasmus-féléve, amelyet egy másik skandináv országban kell eltölteni. Ez lehet Norvégia vagy Dánia. Dánián belül lehetett választani Aarhus és Koppenhága között, de ez utóbbi volt a legszimpatikusabb. Így kerültem 2014 őszén Koppenhágába.

Blog: Pontosan milyen szakon is tanultál?

Attila: Igazából nem is szak ez, angolul a Viking and Medieval Norse Studies névre hallgat, ami egy szakmai programot takar. Tulajdonképpen egy kooperációs program 4 skandináv egyetem között: a Háskóli Íslands (University of Iceland), a Koppenhágai Egyetem, az Aarhusi és az Oslói Egyetem négyese alkotja. Mind a négy egyetem valamilyen specializációt kínál ezen a területen. A Koppenhágai Egyetem bölcsészettudományi karán van egy Árni Magnússonról elnevezett intézet (Arnamagnæan), ami tulajdonképpen Izlandon is megtalálható, és a két azonos nevű intézet birtokolja a nyugat- és a kelet-skandináv kódexgyűjteményt, amit Árni Magnússon gyűjtött össze. Gyakorlatilag ez a nagyon pici tanszékecske foglalkozik a kelet-skandináv kódexekkel, a feröeri nyelvvel illetőleg az óskandináv irodalommal. Ez nem egy külön szak, hanem egy nagyon pici intézet.

A Viking an Medieval Norse Studies nemzetközi oktatási program, ahol az angol az oktatási nyelv. Talán mert elsősorban amerikaiakat vonz.

Blog: Hadd menjek még eggyel korábbra! Hogy kerültél az izlandi egyetemre?

Attila: Budapesten, az ELTÉ-n végeztem alapképzést anglisztika szakon, ahol a norvég volt a minorom. Szerettem volna folytatni mesterszakon a skandinavisztikát, de a norvégos MA hivatalos bemeneteli követelménye a minorról jelentkezőknek a felsőfokú norvég nyelvvizsga. A probléma ezzel csak az, hogy nincs államilag elismert nyelvvizsga norvégból Magyarországon. Ezért már kezdés előtt lábon lőttük magunkat gyakorlatilag. Anglisztikából nem szerettem volna MA-ra menni, ezért elkezdtem külföldön nézelődni. Egy jó barátom tolta az orrom alá, hogy van egy izlandi képzés is. Utánanéztem, és nagyon szimpatikus volt, hogy lehet menni később Dániába vagy Norvégiába. Izland amúgy is gyönyörű ország. Mekkora kaland és buli már! Kiköltözni a világ másik végére – legalább is így Európából nézve. 2012-ben kezdtem el készülni erre – sokat dolgoztam, összespóroltam rá a pénzt, és 2013 augusztusában kiköltöztem Reykjavíkba.

Az első két félévben Izlandon voltam, a harmadik félév kötelezően az ösztöndíjas képzés. Így aztán 2015 tavaszán mentem vissza Izlandra megírni a szakdolgozatomat. De szerettem volna még egy Erasmus-félévet, így 2015 őszén még Oslóban is tanulhattam norvég nyelvet és nyelvtant.

Blog: Ez akkor azt jelenti, hogy három skandináv ország felsőoktatásáról van tapasztalatod. Vannak jelentős különbségek az oktatási rendszerükben?

Attila: szerintem hasonlítanak egymásra. Nagyon gyakorlatorientáltak. Másoktól is ezt hallottam, hogy talán ez a legnagyobb kontraszt a magyar felsőoktatással szemben. Rengeteg a gyakorlati munka, amit meg kell csinálni a félév során. Egy tantárgy általában 10 kredit, vagyis úgy 3 tantárgyat vesz fel az ember egy szemeszterben. Koppenhágában mondjuk pont 15 kredites tantárgyaim voltak. Ez elég nagy falatnak tűnt. És valóban sok munka volt velük, de teljesíthetők voltak. De alapvetően szerintem nagyon hasonló a három ország rendszere. Hétről hétre nagyon sokat kell olvasni, de ha az ember mondjuk elolvasott tantárgyanként 100 oldalt, akkor azt utána át kell ültetni a gyakorlatba. Rengeteg gyakorlati feladatot kapunk, amit meg kell oldani. Nekem nagyon tetszett az, hogy középkorosként bármikor dolgozhattunk a kódexekkel. Nem csak képeket toltak az orrunk alá, hogy „na, így néz ki egyébként egy kódex”, hanem ténylegesen be lehetett menni az intézetbe, mondtuk, melyik kódexszel szeretnénk dolgozni. Jött az ősz hajú néni egy óriási nagy kulccsal, egy hatalmas páncélszekrény hatalmas kulcsával, és lementünk a pincébe, kinyitotta a széfet, és egy nagy terem tele volt gyanúsan nagy dobozokkal. Azok közül kiválasztottuk, ami nekünk kellett, majd bevittek minket egy félig lesötétített szobába, mert hiszen a kódexeket nem érheti közvetlen napfény. Aztán otthagytak minket egy 800 éves könyvvel. Egy pótolhatatlan nemzeti kinccsel. Nekem nagyon tetszett ez a bizalom. Igazi hands-on experience, hogy valóban ott vagy és dolgozhatsz egy igazi kódexszel.

Attila saját felvétele egy ódán kódexről, csinos varrással

Blog: Te végül miből is írtad a szakdolgozatodat?

Attila: A kódexet, amiből a szakdolgozatomat írtam, Koppenhágában tárolják. Ez egy izlandi kódex, valószínűleg Izlandon is íródott, és a témám az volt, hogy egy izlandi vagy egy norvég ember írta-e. Én annyit csináltam, hogy átolvastam a kódexnek a tartalmát, természetesen az eredeti nyelven már korábban is, mert fényképen ezeket az oldalakat el lehet érni. De az eredeti kódexen vizsgálni tudtam magát az írásképet is, összehasonlítottam ezt másik két kódextöredékkel, amiről viszont tudjuk, hogy Izlandon íródtak. Összehasonlítottam a nyelvi jegyeket is. Mindezek alapján meghatároztam, hogy mikor íródott a kódex, és hogy valószínűleg egy izlandi ember írta. Mindez azért izgalmas, mert a középkorban az izlandiak rengeteg könyvet exportáltak Norvégiába. 800 évvel ezelőtt a nyelv még olyan állapotban volt, hogy az izlandi és a norvég kvázi ugyanúgy nézett ki. Egy-két nyelvi eltérés volt csupán. Az izlandiak megpróbálták kiszolgálni a norvég ízlést, megpróbálták a nyelvezetüket a norvégra átformálni. Kicsit „dialektikus” jegyeket használtak, olyanokat, amelyek az ónorvégra voltak jellemzők. Emiatt könnyen megkavarodik az ember, hogy óizlandit olvas vagy ónorvégot. Nem volt egyetértés a kutatók között, hogy ezt a kódexet izlandi vagy norvég ember írta, mindenki egy kicsit a saját malmára próbálta hajtani a vizet: norvégok a norvégok javára, izlandiak az izlandiak javára. Magyarként nem fűzödött érdekem egyik oldal javára sem dönteni.

Blog: Az alapján, amit mesélsz, az derült ki, hogy nagyon jó véleménnyel vagy az intézettől. De milyen tapasztalatod volt a Koppenhágai Egyetemmel kapcsolatban?

Attila: Amikor Koppenhágát választottam, még pont nem tudtam, hogy erről a kódexről fogok írni. Én azért választottam ezt az egyetemet, mert Izlandon tárolják a kódexgyűjtemény egyik felét, és Koppenhágában a másikat. Ez is vonzott, meg az, hogy itt feröeriül is lehetett tanulni. Nekem nagyon tetszett az egyetem, nagyon barátságosan fogadtak minket. Megtisztelőnek éreztem, hogy csak nekünk külön foglaltak asztalt az intézetben, ahol tudtunk dolgozni. Ha bármikor segítségre volt szükségünk, akkor segítettek. Akármikor bemehettünk az intézetbe. Volt, amikor még este 10-kor is bent ültem és csináltam a dolgomat. Külön szimpatikus volt az is, hogy az egyik tanár meginvitált magához minket a saját otthonába, és megvendégelt minket egy kis ennivalóval és sörrel. Szerveztek nekünk kirándulást, elmentünk rúnaköveket nézegetni itt-ott.

Blog: gyakorlati dolgokat szeretnék még kérdezni. Könnyen kaptál kollégiumot?

Attila: Nem, és erről nem is vagyok jó véleménnyel. A kollégiumi lakhatás nagyon nagy probléma Koppenhágában. Legalábbis 2014-ben nagy probléma volt. Van saját kollégiuma az egyetemnek, viszont borzalmas az igénylési rendszerük. Előre kellett jelentkezni, regisztráltak a rendszerben, majd tájékoztattak, hogy egy megadott napon küldenek majd egy jelszót, amivel be lehet lépni az igénylőrendszerbe, és azonnal lefoglalni egy kollégiumi szobát. Mivel az emberek egyszerre kapták meg a jelszavukat, olyan szinten terhelték túl a rendszert, hogy képtelenség volt belépni. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor itthon a Neptunban mindenki ugyanazt a tantárgyat akarja felvenni. Olyan szinten későn kaptam meg a jelszavam, és ráadásul még utána sem tudtam belépni a rendszerbe, hogy mire beléptem, már csak horrorárú szobák maradtak. És mire ráfrissítettem az oldalra, már azok is eltűntek. Volt olyan szaktársam, aki konkrétan egyáltalán nem is kapott jelszót, illetve csak valamikor másnap, amikor már nem volt szabad szoba. Így aztán nekem saját lakhatás után kellett néznem. Sajnos nem voltam túlzottan szerencsés, egy nem túl kellemes emberrel sikerült együtt laknom . Ráadásul a kollégiumon kívüli lakhatás is rendkívül komplikált tud lenni, mert elképesztően nagy verseny van a szobákért a fővárosban.

Blog: akkor tehát sokat kellett fizetned és messziről bejárnod?

Attila: Koppenhágai mértékkel nézve nagyon messze voltam az egyetemtől. Budapesti mértékkel nézve azért nem annyira. Nagyjából háromnegyed órát vonatoztam minden nap, pontosabban az S-tog-val (blog: kb. a helyi HÉV) és metróval kellett járnom. Budapesten is közlekedtem ennyit az egyetemig, tehát nekem ez nem volt újdonság, de koppenhágai mértékkel nézve egy kicsit messze volt. A szállás nem volt olcsó, de még éppen kibírható volt. Ami nagyon drága volt, az a tömegközlekedési bérlet. Majdnem 1.000 dán korona a havibérlet. Koppenhága nagyon pici zónákra van osztva, és 1.000 koronáért kaptam egy olyan bérletet, amivel Koppenhága közepén egy csíkban tudtam közlekedni, de ha két utcával később mentem, már bliccelnem kellett, mert nem volt oda érvényes a bérletem.

Blog: te az egyetem mellett tudtál vagy akartál dolgozni? Belefért az idődbe?

Attila: Nem, amikor a két Erasmus-szemeszteren voltam, akkor nem dolgoztam, mert akkor kaptam az Erasmus-ösztöndíjat. Nem volt szükség rá, hogy dolgozzak. Így végiggondolva összetehetem a két kezem és hálás lehetek, hogy az izlandi egyetem adta az ösztöndíjat, mint küldő intézmény. Az egyetem nagyon bőkezű, amikor az ösztöndíjakról van szó. Izlandon viszonylag kevés egyetem van, hiszen csak 350.000-ren laknak ott, és az egyetemek közül is csak kettő küld diákokat külföldre. Ebből az egyik a Háskóli Ísland, ahol én tanultam, és ők nyerik a legnagyobb részét az Erasmus-ösztöndíj pályázatoknak. Mivel kevés diák van, az ösztöndíjakat kevés diák között tudják elosztani.

Blog: végül egy teljesen általános kérdés: ajánlanád valamelyik vagy bármelyik skandináv egyetemet, ahol megfordultál?

Attila: szerintem mind a három egyetem nagyon jó. Tanítási módszereikben nagyon hasonlók, de mind a három más-más élmény. Izland alapjáraton is nagy kaland, turistaként is érdemes odalátogatni. A Koppenhágai Egyetem nagyon jó, minőségi oktatás folyik ott, csak jót hallottam róla, nem csak a bölcsészkarról, hanem más karokról is. Az Oslói Egyetem szintén zseniális, nekem az az egyik favoritom, ha már megint itt tanulok (2016-tól programozást). Bár Oslóba nem biztos, hogy bárki csak úgy el tud jönni alapszakra, mert ott csak norvég nyelvű képzés van. Mesterképzésre igen, ott vannak angol nyelvű szakok. De ha valaki beszél norvégul, akkor mindenképpen érdemes jönni, akár Erasmus-félévre is.