A dán boldogság nyomában - ötödik rész

A múlt héten a szabadság kérdése került szóba, mint a boldogság egyik legfontosabb alkotóeleme. Ma a munka fogalmát járjuk körül – ez pedig elég fontos kérdés egy protestáns hátterű országban. A bejegyzés legfőbb forrása még mindig a The Happy Danes című kiadvány.

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

Sokan azért dolgoznak hogy, hogy megteremtsék a megélhetésükhöz szükséges anyagi feltételeket. A  munka anyagi előnyöket jelent, az pedig több boldogságot. Erről szólt ennek a sorozatnak a második és a harmadik része.

A munka ugyanakkor mást is jelenthet: társadalmi, szociális hálót, kapcsolatokat, identitást és lehet, hogy célt és értelmet is az életnek. Nem csoda, hogy fontos eleme a boldogságunknak.

Nem mindegy, mennyi időt töltünk a munkahelyünkön. A dán boldogságriport szerint a dánok átlagosan 1522 órát dolgoznak egy évben, míg a magyarok 1888-at (2015). Ebből számomra az is következik, hogy a dánok így 366 órával kevesebbet bosszankodnak a kollégáikon, a főnökükön és a munkakörülményeiken, mint a magyarok. Csoda, hogy boldogabbak?

Hasonlóan egyértelmű, hogy a munkanélküliek boldogtalanabbak. mint azok, akiknek van munkájuk. A riport megjelenésekor Dániában 7% volt a munkanélküliség, ami alatta maradt az EU 11%-os átlagának. Az Eurostat legutolsó adatai alapján ezek az adatok 2017-ben Dániában 5.7%, az EU-ban 7.5%, vagyis a tendencia megmaradt. És azt is fontos tudni, hogy dán szociális háló sokáig, akár több évig is megtartja a munkanélkülieket – habár sokat szigorítottak a feltételeken az utóbbi pár esztendőben.

Még egy dolog: ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van munkánk, az sem fontos, hogy milyen annak a munkának a minősége. A dánok többsége megbízik a főnökében, a főnöke is benne. Az ember az érezheti, hogy van beleszólása a munkájának a menetébe, és nem kell vállalkozónak sem lenni, hogy az ember magasfokú autónómiát élvezhessen. Persze mindez csak megszorításokkal igaz: ha az ember közszolgálati területen dolgozik, kevesebb a szabadsága, és ugyanez igaz az alacsonyabb végzettségűekre is.

Végül pedig: új munkahelyet találni is sokkal könnyebb állítólag a rugalmas munkaerőpiac miatt. Állítólag.

Andi, a Koppenhágában dolgozó nő így látja a munka kérdését:

Na, ezzel az „új munkahelyet találni is sokkal könnyebb”-el abszolút nem értek egyet.

Ott kezdődik, hogy hiába beszél mindenki angolul ebben az országban (szinte a második anyanyelvük), ha normális munkát szeretnél (hú, ez így elég durván hangzik leírva, hogy normális)  - és nem vagy mérnök vagy IT szakember -, akkor ahhoz igenis elengedhetetlen, hogy beszéld ezt a nyelvet.

A munkanélküliségről továbbra sem tudok nyilatkozni, de régebben beszéltem egy dánnal, aki éppen munkakeresésben volt és hát nem igazán láttam rajta a kétségbeesést. Szóval szerintem a dánok nem nagyon aggódnak azon, hogy ha elvesztik a munkájukat valamilyen okból kifolyólag, akkor sürgősen másikat kell találniuk, mert kifogynak az anyagiakból és az utcára kerülnek.

Természetesen más kérdés ez egy nem dánnak.

A dánok kb. délután 4-5-ig dolgoznak és aztán képletesen szólva, kiesik a kezükből minden, mennek haza a családjukhoz vagy barátokkal találkoznak. Azt láttam vidéken élve, hogy a koraesti órákban szinte minden házban együtt voltak a családok, vacsorához készülődve, vagy éppen már együtt az asztalnál, vacsorázva. Mivel Dániában a vacsora számít főétkezésnek (általában ekkor esznek meleg kaját, nem napközben ebédre, ahogy a magyarok), így ők akkor gyűlnek össze, gyertyát gyújtanak, esznek, isznak, megbeszélik a napi történéseket, így érzik komfortosan magukat. Persze előfordulhat az is, hogy valaki olyan szektorban dolgozik, ahol tovább kell dolgoznia, mint az átlagnak, de inkább az a jellemző, hogy már viszonylag korán – a magyar munkaidőhöz képest – végeznek. A dánok szerintem úgy gondolják, hogy minek rohanni, az a munka, amit az előírt munkaidőben nem tudnak elvégezni, megvárja őket másnap reggel is. Nem rohannak, nyugodtak. :-)

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Folytatás a jövő héten.