A dán boldogság nyomában - befejező rész

Novemberben és decemberben 8 posztban jártam körül (mind elolvasható itt), mi lehet a dánok boldogságának titka. Némelyik bejegyzés csekély figyelmet kapott, de volt olyan is, aminek 10.000 felett volt az olvasószáma, Sok komment is érkezett, és kirajzolódott belőlük pár olyan szempont is, amelyet A Boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány, a bejegyzések fő forrása nem, vagy nem elég hangsúlyosan vett figyelembe. Úgy döntöttem, januárban még 4 bejegyzésben foglalkozom a dán boldogsággal. Ezek a témák pedig a következők:

• A boldogságkutatás értelmetlensége és a hyggekultusz
• Rossz idő, depresszió, válás, öngyilkosság
• Könnyű boldognak lenni, ha az embernek sok pénze van
• Janteloven - a dán társadalom motorja vagy kerékkötője?

A Jantelov-val, vagyis Jante-törvényével másodéves egyetemistaként találkoztam először, és rögtön meg is ríkatott. Arról volt szó, hogy a dán lektorunk úgy tanított, hogy másodévestől ötödévesig mindenki egy csoportban volt, a negyedévesek és az ötödévesek nem is feltétlenül dánosok voltak, hanem (kötelezően) áthallgató norvégosok vagy svédesek. Tue, a tanár valószínűleg elmondta az első órán, hogy milyen követelményei vannak a kurzus elvégzésének, de mivel csak egy éve tanultam a nyelvet, nyilvánvalóan semmit sem értettem belőle. Így aztán félévkor kettest kaptam tőle, amit figyelembe véve, hogy mennyit foglalkoztam dántanulással, teljesen reálisnak tűnt. A tavaszi félévben viszont ösztöndíjat kaptam Dániába. Amikor hazajöttem májusban, persze le kellett vizsgáznom. 4 hónap alatt objektíven is sokat fejlődtem, és a szóbeli vizsga után a lektor is csupa pozitív visszajelzést adott. Hosszan dicsérte az előrehaladásomat, hogy mennyivel jobb lett a kiejtésem, és milyen sokat tudok összefüggően beszélni. Aztán jött a hideg zuhany: értékelendő a fejlődésem, hármassal jutalmazza a teljesítményemet. Hát ekkor tört el a mécses.

Az, hogy így értékelt, teljesen logikus, csak nehéz megérteni előzetes tudás nélkül. Az a gondolat van mögötte, hogy a csoport átlagos teljesítménye az alapszint, ő ezt értékeli hármassal. Ha valaki ennél gyengébb, akkor kettest kap, vagy megbukik, aki pedig ügyesebb, az négyest vagy ötöst kap. És valóban, minél több ideje tanultam a nyelvet, annál jobb jegyeket kaptam. A lektor következetes maradt, és csak ötödévben kaptam meg az ötöst. (Sajnos a korábbi évek ösztöndíjára elég rossz hatással volt ez az értékelési módszer.)

Hogy hol a történetben Jante törvénye? Az, hogy a hangsúly nem az egyéni teljesítményen van, hanem a csoport állapotán. Általában mindenki ugyanazokat a feladatokat kapta, sokat dolgoztunk csoportban, ahol a jobbak segítették a gyengébbeket. Ebben a rendszerben egy hármas azt jelentette, hogy egy szinten vagy a többiekkel, ami dán szemszögből nézve szuper.

Amikor a Jantelov-ról esik szó, kötelezően el szokták mondani, hogy nem valóban létező, leírt törvényekről van szó, hanem egy regény sokat idézett esszenciájáról. A szerző, a dán-norvég származású Aksel Sandemose 1933-ban adott ki egy norvég regényt, aminek a címe körülbelül ezt jelenti: Aki menekült, keresztezi a saját útját (En flyktning krysser sit spor). Sajnos nem fordították le magyarra. A regény egy képzeletbeli dán kisvárosban játszódik, ami gyanúsan emlékeztet Nykøbing Morsra, ahol a szerző felnőtt. A regényben van többek között szó elnyomott érzelmekről, gyilkosságról és szerepel benne a híres 10 pontból álló törvény is:

Biztató gyűjtemény, de korántsem egyedülálló. Bizonyos elemei a svéd lagomban is megtalálhatók.

“A lagom azt jelenti, hogy olyan közösségi szellem uralkodik, amely azt üzeni: ne fogyassz  se túl keveset, se túl sokat...Vannak, akik úgy érzik, a lagom visszatartja őket attól, hogy kitűnjenek, és megakadályozzák, hogy túllépjenek saját határaikon”

(Anna Brones: Lagom. A svéd boldogság titka. 30-31. oldal)

Szintén Anna Brones hívja fel a figyelmet, hogy ez a szemlélet megtalálható a hollandoknál is (hoge bomen vangen veel wind, vagyis a magas fák sok szelet kapnak, 34.o.), de Ausztráliában is van saját neve ennek: a magasra nőtt mák szindróma. Erről itt is lehet még olvasni. (Vajon Magyarországon nincs ez meg? Nem szólják meg ugyanúgy, aki kérkedik a pénzével vagy az intelligenciájával? Hallottuk már azt a mondatot, hogy lehet, hogy diplomája van, de olyan buta, mint a föld?)

Hogy hogyan néz ki Jante-törvénye a gyakorlatban? Tapasztalatom szerint a dánok szeretnek csapatban játszani, szinte bármit. Gyermekkoruk óta arra szociálizálják őket, hogy akkor tudnak sikereket elérni, ha együttműködnek. Számtalan eredmény támasztja ezt alá: gondoljunk a sikeres kézilabda csapataikra, vagy az 1992-es foci EB-n elért sikerükre. Ezzel nem azt állítom, hogy Dániának nincsenek sikeres egyéni versenyzői, akadnak bőven olimpiai bajnokaik, de ha a dán sportra gondolunk, elsősorban mégsem az egyéni versenyzők jutnak az eszünkbe. Egy másik szimbolikus jelzés, ami kifejezi a törvény hatását, az például a függöny. Pontosabban annak hiánya: Dániában (Skandináviában) sétálgatva mindenhol belátni a nappalikba. Ez talán egy gesztus: semmi szégyellnivalójuk sincs, meg nagyjából minden lakás hasonlóan van berendezve. Egy másik kedvenc példámat egy régi tanítványom mondta, aki egy évig önkéntes volt Koppenhága közelében. Kérdeztem tőle, történt-e esetleg valamilyen románca bármilyen dán fiatalemberrel. De ő azt felelte: á, nem. Nagyon nehéz volt őket megkülönböztetni egymástól. Mindegyik szőke, jóképű, fekete szövetkabátban és répanadrágban jár és az iPhone-jába mélyed.

És hogy válaszoljak a címben feltett kérdésre, hogy Jante-törvénye a dán társadalom motorját vagy kerékkötőjét jelenti-e? Egy olyan korban, amikor zord, földművelő/halászó közösségekben éltek a skandinávok, és szűkösek voltak az erőforrások, nyilvánvalóan hasznos volt a ki nem mondott törvény betartása. A túlélés érdekében mindenkinek a közösség érdekeit kellett szem előtt tartani. De a globalizálódó kapitalista világ néha már beteszi a lábát északra is: már nem lehet leírni, hogy a dánok nem törődnek azzal, milyen kocsival járnak, sőt, az is felmerült már, hogy ki lehetne sajátítani tengerparti területeket. (Egészen idáig a tengerpart a dán emberek tulajdonában állt, végig lehetett sétálni a tengerparton bárhol.) Szóval úgy tűnik, a változás elkerülhetetlenül megjelenik Dániában, és meggyengül Jante-törvényének hatása. Ha valaha érvényesült is egyáltalán.