A dán boldogság nyomában - kilencedik rész

Novemberben és decemberben 8 posztban jártam körül (mind elolvasható itt), mi lehet a dánok boldogságának titka. Némelyik bejegyzés csekély figyelmet kapott, de volt olyan is, aminek 10.000 felett volt az olvasószáma, Sok komment is érkezett, és kirajzolódott belőlük pár olyan szempont is, amelyet A Boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány, a bejegyzések fő forrása nem, vagy nem elég hangsúlyosan vett figyelembe. Úgy döntöttem, januárban még 4 bejegyzésben foglalkozom a dán boldogsággal. Ezek a témák pedig a következők:

• A boldogságkutatás értelmetlensége és a hyggekultusz
• Rossz idő, depresszió, válás, öngyilkosság
• Könnyű boldognak lenni, ha az embernek sok pénze van
• Janteloven - a dán társadalom motorja vagy kerékkötője?

Kezdjük az elején! Érkeztek olyan visszajelzések, amelyek szerint a posztsorozat alapjául szolgáló kiadvány csak egy tudományosnak álcázott, színes-szagos közhelygyűjtemény, szépen dizájnolt országimázs. Az tény, hogy a kiadvány (szándékosan nem is hívom tanulmánynak) gyönyörűen szerkesztett, szép képek vannak benne és kellemes olvasni. Ugyanakkor a hivatkozásai sokszor nem pontosak: megadják a forrást, de pontos oldalszámot vagy hivatkozási helyet nem. Az én értelmezésemben ez nem akkora probléma: akit igazán érdekel a téma, el tud mélyedni benne a hivatkozásokból kiindulva, de aki csak felületesebben érdeklődik, annak jól esik lapozgatni/böngészni az oldalakat. És a képekből utazókiállítást is szerveztek, járt Magyarországon is.

Másrészről a kiadvány lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ahhoz, hogy megmondja, mitől boldogok a dánok, definiálnia kellene a boldogságot. De lehet egyáltalán bármit is definiálni? És ha meg is tesszük, van-e értelme ugyanazokat a kérdéseket feltenni az egyik országban, mint a másikban? Lehet-e azt mondani, hogy Buthán boldogabb, vagy Norvégia? És ha megkérdezünk 10.000 embert, hogy mennyire tartja magát boldognak egy 10-es skálán, akkor tudhatjuk-e, ugyanazt értették-e a kérdés alatt? Honnan tudjuk, igazat mondtak-e, és nem mondták-e “kötelezően”, hogy boldogok? Vagy egy 10.000 emberen elvégzett kutatás kellő pontosságúnak bizonyul-e? Megválaszolhatatlan kérdések.

Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy az írás “szerzője”, a Boldogságkutató Intézet (The Happinness Research Institut), amelynek a központja Koppenhágában található. Az intézet vezetője az a Meike Wiking, akinek a Hygge-könyvét (Hygge - A dán életérzés, ami boldoggá tesz, angolul The Little Book of Hygge) százezres nagyságrendben adták már el, és megjárta a New York Times bestseller listáját is. Vagyis úgy tűnik, mintha létezne egy hygge-összeeskövés (más is felfedezte már ezt: például itt egy cikk, itt egy podcast), aminek az lenne a lényege, hogy eladhatóvá tegyen egy életérzést. A helyzet más: a hygge körüli felhajtásnak valójában a britek voltak az ösztönzői, Wiking könyve például a Penguin felkérésére született. A podcast egyik legérdekesebb gondolata, hogy 2016-ban, amikor a világ nyugati felét a Brexit és Donald Trump szellemisége uralta, a kiadók jó érzékkel teremtettek egy mítoszt, ami a mindfullness skandináv kistestvére, és menekülést kínált egy gyökerestül megváltozni látszó világból. 

 A gyertya mint a hygge-konspiráció egyik alapvető kelléke

Számomra nem kérdés, hogy a hygge- és boldogsághájp a maga többé-kevésbé felszínes módján sok  szempontból pozitív. Jót tesz magának a Boldogságkutató Intézetnek, mert úgy tűnik, sikeresen és minőségi szemlélettel tudnak évek óta működni. Van például riportjuk, ami a munkahelyi elégedettséggel foglalkozik, sőt, jön a The Little Book of Lykke is, ami a szerencsével foglalkozik. Jót tesz a briteknek, mert addig sem a Brexittel foglalkoznak. De a hyggekultusz jót tesz Dánia országimázsának, és kisugárzik Skandináviára is: már magyarul is megjelent a svéd életérzést sugalló Lagom-könyv, és felkészül a következő versenyző, a (leginkább norvégszempontú) friluftsliv-mozgalom, vagyis a természetben eltöltött szabadidő is.

És nem utolsósorban a hygge jót tesz mindenki másnak is - el lehet belőle csenni azt ami jó, meg lehet nézni, mi az, ami itthon is működhetne. Annyira egyszerű lenne elintézni azzal, hogy könnyű a skandinávoknak, mert ott kolbászból van a kerítés! De a hygge nem bonyolult dolog, pénzben nem is igazán kifejezhető, és a londoni kiadók farvizén pedig a dánoknak sikerült nagyon komoly brandet építeniük belőle. Úgy közvetít pozitív üzenetet, hogy jó fényt vet Dániára, és közben nem árt vele senkinek.