A dán boldogság nyomában - hetedik rész

Közeledik a sorozat vége, utolsó előttiként a civil társadalomról szól ez a bejegyzés. Bár ma Magyarországon nehéz elfogulatlanul és érzelemmentesen leírni a civil szót, érdemes lehet megnézni, hogyan működik ez egy skandináv országban, és hogy hozzák összefüggésbe az adott társadalom boldogságával. A kiindulópontot még mindig a 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány jelenti. Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

Azt hiszem, abban mindenki egyet tud érteni, hogy a társas kapcsolatok megléte, mennyisége és minősége pozitív hatással van a boldogságra. Család, barátok, szomszédok, szülői vagy éppen a sport köré szervezett közösségek: mindegyik egy-egy kapocs a társadalomba, és minél több van belőle, annál boldogabbak vagyunk a riport szerint. Csak egy adatsor 2010-ből (European Social Survey, ESS): az EU polgárainak 60%-a legalább hetente egyszer találkozik egy családtagjával, barátaival vagy kollégáival. A dán szám ennél magasabb: 78%.

Ebből a gondolatmenetből az is következhet, hogy érdemes időt és energiát áldozni még több szociális kapcsolatra, például önkénteskedésre. A dánok komolyan veszik ezt: több, mint 2 millió dán vállal önkéntességet – legyen szó fociedzések tartásáról vagy korrepetációról. Ez európai rekordot jelent, és az sem lehet teljesen véletlen, hogy Finnországban és Svédországban is nagyon nagy a önkéntesek aránya.

Egy dán mondás szerint ha három dán találkozik, az már azt jelenti, hogy egyesületet/klubot fognak alapítani. A foreningek talán veszítettek a jelentőségükből az elmúlt években, de még így is több, mint 100.000 van belőlük. (SFI) De hivatalos kereteken kívül is van hagyománya a segítségnek. Nagyon szép történet például Selina Juulé, aki az ételek pazarlása ellen tesz nagyon sokat, már nemzetközi színtéren is.

És ha már a nagy hatásról esik szó: a dán önkéntesek 18 milliárd eurónyi értéket termelnek – ez Dánia GDP-jének 10%-t teszi ki. (SFI). Ez a szám elképesztően nagy. És bár karácsonykor mindenki a boldogságot keresi, és ezért hajlamosabbak vagyunk jótékonykodni, jusson eszünkbe áprilisban is: ha segítünk másoknak önkénteskedéssel, azzal magunkat tesszük boldogabbá.

Andi, a koppenhágai beépített ember ezt gondolja erről:

Igen, valóban igaz, hogy a dánok nemcsak egyszer egy héten találkoznak a barátaikkal/szüleikkel. Ápolják a kapcsolataikat és nagyon sok baráti vacsora vagy szülőkkel való találkozás van jelen a hétköznapjaikban. A dánoknak – úgy tapasztaltam eddig – az édesanyjukkal szorosabb a kapcsolata. Valamint a gyerekekhez fűződő szoros szülői kapocs is jól látható. Még akkor is, ha elvált szülőkről van szó.
A dánok jól ápolják a baráti kapcsolataikat is, sokat találkoznak, söröznek, vacsoráznak együtt, akár családostól is. Nem számít, hogy a gyerekek mekkorák, ha vendégségbe hivatalosak, elviszik akár az újszülött bébit is. Összességében úgy gondolom, hogy a dánok nagyon jók a társas kapcsolatok ápolásában. Persze itt jegyzem meg, hogy ezt csak a dánok-dánok közötti társas kapcsolatokra értem.

Az önkéntesség valóban nagy szerepet játszik Dániában, nagyon-nagyon sok felhívás, megkeresés van, akárcsak a Facebookon is. Az önkénteskedés a Dániában élő külföldiektől sem idegen, nagy számban vállalják ezt a fajta munkát, mert úgy gondolják, hogy ezzel a nyelvtudásuk is fejleszthető, valamint nem elhanyagolható szempont, hogy az önéletrajzokban is jól mutat.

A Facebookon van egy csoport, ahol a maradék zöldségeket, gyümölcsöket, élelmiszereket megosztják bárkivel. Általában hetente/két hetente, mindig ugyanazon a helyen van ez az alkalom, nagyon nagy az érdeklődés. Valamint van egy olyan lehetőség is, hogy az éttermek, pékségek a nap végére megmaradt ételeket sokkal-sokkal olcsóbban adják. Ezt egy telefonos applikáció segítségével is nyomon lehet követni. Csak regisztrálni kell és az applikáció megmutatja a résztvevő éttermeket, pékségeket az árakkal, kínálattal együtt.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.