Július végén jelent meg a blogon az interjú Tommal, aki pædagogként dolgozik egy dán iskolában. Pár nappal később írt rám Réka, aki évek óta Haderslev-ban él (Dánia déli részén). Eredetileg folkeskolelærerként végzett, de jelenleg épp pædagognak tanul. Azt írta, örül, hogy ilyen pozitív cikk születik a szakmájáról, de a blogbejegyzésben lévő magyarázataim a pedagógusképzésről, illetve a folkeskolelærer leírásáról nem voltak a legpontosabbak. Ráadásul a rendkívül sokoldalú pædagog szakma képzése át is alakult az utóbbi időben.

Amikor megkaptam a levelét, éppen úton voltunk Dánia felé. Félve felvetettem, mi lenne, ha személyesen is találkoznánk, és készítenék vele egy interjút. Szerencsére igent mondott, két nappal később pedig a dán férjével és másfél éves kislányukkal közös otthonukban kérdezhettem őt arról, hogy miért és hogyan kezd egy huszonéves lány pont Dániában óvodapedagógusnak tanulni. A keretezett részekben Réka leveléből idézek a pædagogképzés kapcsán.

Ezek a dánok: Hogy kerültél Dániába? A magyarországi családod is kint él?

Réka: Nem, a szüleim, húgom otthon élnek. Sokáig évente kétszer láttuk egymást, karácsonykor és a nyári szünetben, de mióta megvan a kislányom, inkább ők jönnek hozzánk látogatóba. De minden reggel beszélgetünk FaceTime-on, hogy ők is lássák a kicsit. Ugyanígy, a nagymamám is kapott egy kis iPadet, hogy tudja velünk tartani a kapcsolatot.

Ezek a dánok: De miért éppen Dániába költöztél?

Réka: Nyolcosztályos gimnáziumba jártam. Ahol már ötödiktől vizsgák voltak, és ezért sem fűlött a fogam ahhoz, hogy egyetemre járjak otthon. Hallottam, hogy mennyit kell tanulni, hány vizsga van egy félévben, és ehhez nem igazán volt kedvem. Külföldön szerettem volna szerencsét próbálni. Volt egy osztálytársam, akinek volt egy dán barátja, és ő nézett körül, hogy milyen lehetőségek vannak itt. Talált egy hölgyet, aki azzal foglalkozik, hogy segít felvilágosítást adni Magyarországon a dániai rendszerről (Dániai Továbbtanulás). Elmentünk egy előadására, mesélt a dán egyetemekről, itt hallottam először az egyetememről, a UC SYD-ről. 

Eredetileg meg sem fordult a fejemben, hogy tanár, vagy óvónő legyek. Ráadásul odahaza ének és tesi alkalmassági vizsga is része a felvételinek. Egy kicsit talán hamisan éneklek, tesiből sem voltam soha a legjobb. Én nem is értem, miért kell ének alkalmassagi, a gyerekeknek mindegy, hogy hogyan énekelsz, a lényeg, hogy énekelsz. Ha látják rajtad, hogy szeretsz es élvezel énekelni, akkor ők is élvezni fogják, nem kell ahhoz nekik sem tökelétesen énekelniük!

Otthon japánt, kínait, angolt szerettem volna tanulni, nemzetközi kapcsolatok szakra felvételiztem. Mielőtt az otthoni eredmények kiderültek volna, én már tudtam, hogy ide felvettek, így már nem is volt tétje a végeredménynek.

Ezek a dánok: De mégis miért ezt a szakot választottad?

Réka: Eredetileg valamilyen business-jellegű szakra szerettem volna jelentkezni, ahol kínait vagy talán japán nyelvet is tanítanak, de amikor a dániai továbbtanulásról szóló előadáson ültem, és hallottam a folkeskolelærer képzésről, elgondolkodtam rajta, hogy milyen gyorsan megtalálom a hangot a gyerekekkel, és hogy nem is biztos, hogy olyan távol áll tőlem a szakma. Arra csak később jöttem rá, hogy nem olyan keretek között szeretnék foglalkozni a gyerekekkel, mint egy tanár. Az is tetszett a szakban, hogy beépítik a dán nyelv tanulását a programba. Az első év intenzív nyelvoktatása után másodévtől már dánul megy a képzés.

Szóval felvettek, örültünk. A szüleim azt mondták, hogy egy évig legyek kint. Ha egy év után azt mondom, itt akarok maradni, akkor itt kell maradnom. Letelt az az év, és már egy hónap után találkoztam Thomas-szal is. Azt hiszem, leginkább a szerelem miatt maradtam, mert nem volt könnyű. Ha mi nem találkoztunk volna, lehet, hogy hazamentem volna.

Ezek a dánok: Mi okozott nehézséget? A kultúraváltás?

Réka: Inkább az, hogy egyedül voltam. Az még rendben volt, amikor kettesben voltunk. De amikor például a családjával találkoztunk, alig értettem őket. A mai napig emlékszem rá, hogy volt egy alkalom, amikor felmentem a fürdőszobába és sírtam, mert nem értettem semmit se. Pedig akkor talán már egy éve is tanultam dánul!

Az is nehéz volt, hogy nem volt velem a családom, a barátaim, akikre támaszkodhattam volna. Az itteni baráti, ismerősi köröm sem volt túl nagy az elején.

Az iskola első féléve után már rögtön jött az iskolai gyakorlatunk. Gond volt, hogy a gyerekeknél az iskolában – alapvetően angolórán voltunk, de volt, hogy biológiát vagy társadalomismeretet kellett tanítani - nagyon nehéz volt kivívni a tiszteletet a dán nyelvtudásom hiánya miatt. A gyerekek nem biztos, hogy értették, hogy én mit mondok, de én sem értettem, hogy ők mit válaszoltak. Az óráimra felkészültem, tudtam, mit fogok mondani, kérdezni, de a válaszokat már nem volt annyira könnyű megérteni, arra nem tudtam felkészülni, a gyerekek sokszor nem értették, hogy miről beszélek.

Ezek a dánok: Szóval a folkeskolelærerképzés egy négy éves suli? És már az első félevben is gyakorlatotok volt.

Réka: Igen, igen. Én angol alapszakot választottam, főleg az volt az első két évben (az international class-ben német vagy angol nyelvvel lehetett elindulni). Aztán a harmadik évben hjemkundskabet választottam, ami gyakorlatilag életvitelt jelent. A negyedik évben pedig történelmet, mert azt otthon nagyon szerettem. De igazság szerint itt elég kevés történelmet tanultunk, nem mentünk bele minden részletbe, inkább történelemdidaktikán volt a hangsúly. Ebből is írtam a BA-szakdolgozatomat.

Ezek a dánok: Amikor befejezted a sulit, elkezdtél tanítani?
Réka: Nem. Az egyetem részt vesz egy Erasmus-programban, ahová óvónő- és tanárszakosok is jönnek. A második évben volt két magyar lány, akik óvónőnek tanultak otthon. Összebarátkoztam velük, és felmerült, hogy elmegyek velük meglátogatni egy óvodát, mert kiderült, hogy az egy kicsit más közeg, mint az iskola. Elmentem velük, és úgy éreztem, nekem inkább ez az elemem, mint az iskola, itt sokkal jobban érzem magamat. Közel lehet lenni a gyerekekhez, és a kapcsolatfejlesztés van a középpontban. Az oviban azt szeretem, hogy nem a tantárgyi tudáson van a hangsúly, és hogy a gyerekkel való kapcsolat fejlesztésével/ápolásával őket is fejleszteni lehet minden téren. Az iskolában ezzel ellentétben más keretek között kerül az ember kapcsolatba a diákokkal, nem olyan könnyed légkörben, mivel a tananyagot is le kell adni, emiatt sokszor fegyelmezni kell. Óvodaban is kell persze! Szóval inkább a keretek a kötöttebbek, amiben a gyerekkekkel lehet dolgozni. Őszintén szólva, nem emlékszem rá, milyen volt odahaza óvodásnak lenni, de az iskolára nagyon is emlékszem. És nagyon nehéz leküzdeni az otthonról hozott mintákat, mondjuk amikor a tanár rendőrt játszik az órán. Ezen akkor is nehéz változtatni, amikor az ember más módszereket tanul. Az otthoni dolgok miatt sokszor nem éreztem, itt hol vannak a határok. Máshoz voltam szokva. Én 19 éves voltam, amikor idejöttem, az is nehéz volt, hogy kilencedikeseket tanítottam a gyakorlaton, szinte nem is éreztem a korkülönbséget. Valahogy mostanában a tinédzserek sokkal idősebbnek néznek ki!

Ezen a képen nem Réka van.  

Ezek a dánok: Szóval már másodévesen tudtad, hogy mást szeretnél tanulni.

Réka: Igen. És ekkor el kellett döntenem, hogy újrafelvételizem-e a képzésre. Ehhez kellett volna egy nyelvvizsga (Studieprøve), de az erre felkészítő tanfolyam hamar unalmassá vált, mert addigra már másfél éve csak dánul beszélgettem a barátommal. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy befejezem a képzésem, és ezzel is ugyanúgy tudok felvételizni pædagognak. Így aztán 2015 júniusában lediplomáztam, és szeptemberben gond nélkül el tudtam kezdeni az új képzést.

Eleve tudtam, hogy a 0-tól 6 évesekkel szeretnék foglalkozni. Szerencsére a tanári képzésem miatt sok tantárgyat beszámítottak, ezzel fél évet tudtam rövidíteni. Most már csak egy gyakorlat, egy modul és a szakdolgozat van hátra, tulajdonképpen egy éven belül végzek.

Ezek a dánok: Mesélsz a gyakorlatodról? 
Réka: Mind a három gyakorlatomon a 3-tól 6 éves korosztállyal foglalkoztam. Jó, vannak hétévesek is, ha még egy évet maradnak az oviban.

Ezek a dánok: Évvesztesek?

Réka: Nem évvesztesek, mert itt ilyen nincsen! Itt az van, hogy van például a 2013-as korosztály, januártól decemberig, ők tartoznak egy évfolyamba. Azok, akik még nem iskolaérettek, hiányosságaik vannak a szociális vagy nyelvi készségek terén, ők maradnak még egy évet. Sok menekült gyerek is marad még, mert még nem elég jó a dánjuk.

Most az utolsó féléves gyakorlatomat töltöm egy helyi óvodában, ahol ugyanúgy kiveszem a részem a mindennapok feladataibol, mint a többi végzett óvónő. Ebben az óvodában - mint egyébkent a legtöbb dán óvodában- nincsenek kor szerint elkülönítve a gyerekek, hanem ún. ebédelő csoportok vannak. Egyébként funkció szerint vannak felbontva a termek: az egyikben ott van az összes puzzle es társasjátéek, a másikban van babázósarok és vonatok, a harmadikban pedig van egy párnaszoba, lego és gyöngyök. Ezenkívül van még egy kreatívszoba is. A foglalkozások délelőtt szoktak lenni, de a gyerekek sok idejüket töltik szabad játékkal is. Nagyon sok időnket kint töltjük az udvaron, akármilyen legyen is az idő, a dánok azt szokták mondani: nincs rossz idő, csak rossz öltözék.

A gyakorlatom végét egy beadandó dolgozattal es egy szóbeli vizsgával zárom. A gyakorlat alatt megszerzett tudást kell bemutatni benne a mindennapokbol vett példakra alapozva. Most éppen azon dolgozom, hogy hogy lehetne megkönnyítemi a mindennapi kommunikációt a kétnyelvű szülőkkel, és egy játékkatalógust is össze szeretnék állitani, ami a szülők és gyerekek által elmesélt játékokat foglalná magában.

A dán pedagógia alappillére az anerkendelse (Ezek a dánok: ezt a szót nehéz ebben a helyzetben lefordítani. Elismerést, a másik elismerését jelenti, amibe beletartozik a kölcsönös tisztelet és bizalom is), ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy velünk egyenlőként bánunk a gyerekekkel, megpróbáljuk beleélni magunkat a világukba, helyzetükbe, és úgy válaszolunk, cselekszünk. Nem szidjuk meg a gyerekeket, hanem megmutatjuk, elmondjuk nekik, hogy mit kell csinálniuk, nem azt, hogy mit nem szabad.

Ezek a dánok: Réka, köszönöm az interjút! És sok sikert kívánok a következő évedhez!