Van Németországnak egy édes, északi kis csücske, Schleswig-Holstein, ami nagyon kedves a szívemnek. Hát persze, hogy azért, mert ott is vannak dánok! Összegyűjtöttem, mi ebben a vidékben olyan különleges.

A németországi Schleswig-Holstein tartomány a mai dán határtól egészen Hamburgig nyúlik el. Ez az a vidék nemcsak a mai jütlandiak és dánok otthona volt a bronzkortól kezdve, hanem a frízeké és a szászoké is, sőt egy szláv nép, az abodritek is laktak itt. 811-től egészen a tizenkilencedik századig az Ejder folyó képezte a természetes határt a dán területek és hol a karolingok, a Német-Római Császárság, hol a német hercegség, Holstein között. Az ezernyolcszázas éveket aztán folytonos konfliktusok jellemezték a Dán Királyság és Poroszország között. A háborúskodásnak 1864 októberében a bécsi béke vetett véget, ekkor Dánia - nem túl boldogan - lemondott igényéről Schleswig, Holstein és Lauenburg hercegségeire. Ezzel jelentős dán népesség került kisebbségi helyzetbe. A helyzet csak 1920-ban változott meg, amikor népszavazással döntötték el a helyiek a máig érvényben lévő határokat.

A közel 100 éve kialakult határ nem jelentette azt, hogy a Németországban maradt dánok ne kerültek volna nehéz helyzetbe. Eleinte tudatosan és erőszakosan szerették volna őket asszimilálni, nem nézték jó szemmel, ha valaki dánul beszélt. A helyzet az 1955-ös Bonn-Koppenhága Nyilatkozattal változott meg. A megegyezés széleskörű kisebbségi jogokat biztosít a dánoknak (és a határ túloldalán rekedt körülbelül 15-20.000 németnek is). A kedvencem a dánság megfogalmazásának kritériuma: az dán, aki dánnak mondja magát, vagyis önbevallás alapján sorolhatja magát valaki a kisebbségbe, és sem iratokkal, sem mondjuk nyelvtudásával nem kell bizonyítania ezt.

2018-ban körülbelül 50 dán nyelvű óvoda, 46 általános iskola és 2 gimnázium (a Duborg-Skolen Flensburgban és az A.P.Møller Skole Schleswigben) működik, de van dán nyelvű újság (Flensborg Avis) és dán egyház is. Amikor a szakdolgozatomat írtam, végzős gimnazistákat kérdeztem meg, miért ragaszkodnak a dán nyelvű oktatáshoz. Az elvárható válaszokon túl (hagyománytisztelet, családi háttér) meglepő válaszokat is adtak: gyakran úgy érzik, a dán okatási intézmények szabadabbak és innovatívabbak, mint az átlagos német iskolák, ráadásul a két gimnáziumban szerzett érettségijükkel Dániában teljes jogú dánként tanulhatnak tovább.

De hogy mit érdemes megnézni ezen a kettős-kultúrájú vidéken? Ha délről érkezik az ember, érdemes pár órát eltölteni a tartomány egyik névadó városában, Schleswigben. A körülbelül 24.000-res városka Szent Péterről elnevezett templomában található úgynevezett Bordesholm-oltár, amely egy 16. századi fafaragott mestermunka Hans Brüggemans műhelyéből. (Képek forrása: wikipedia common)

Érdemes elidőzni egy délutánt a Glücksburg-kastélyban is, amely a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg család otthonálul szolgált. Ez a család adja a jelenlegi dán és norvég királyi család tagjait, de a korábbi görög, és a jelenlegi angol királyi családdal is rokoni kapcsolatban állnak (Fülöp herceg, II. Erzsébet férje Görögország és Dánia hercege is.) Fotó: wikipedia

Glücksburg városkája is a Flensburg fjord partján található, csakúgy, mint a német tengerészeti bázis és haditengerészeti iskola is (Marinschule Mürwik). A katonai jelenlét egészen furcsa helyzeteket eredményez olykor: amikor a határ túloldalán, a fjordparton laktam, volt hogy reggel egy partot fürkésző helikopter rotorjának a hangjára ébredtem, de láttunk éppen felbukkanó tengeralattjárót is.

A vidék központja persze Flensburg/Flensborg. Ez az a város, amit megneveznék, ha azt kellene megmondanom, hová szeretnék külföldön költözni. Nem csak a dán múltja miatt, hanem mert messze az egyik legélhetőbb város, ahol valaha jártam. Körülbelül 90.000 lakója van, és a róla elnevezett fjord végpontjában helyezkedik el. A hozzá legközelebbi város is csak majdnem 50 km-re fekszik, szóval a városi lét minden fontos elemét magán hordozza. A környékbeli dánok ide járnak fogászatra (mert sokkal olcsóbb), és bevásárolni is (nagyobb és más a választék, mint Dániában), különösen alkoholt, ami szintén olcsóbb, mint a határ túloldalán. (Tudom, a svédek meg Dániába járnak át ugyanezért.) Fotó: Andrew Burgess

A város őrzi a gyarmati idők nyomait: egykor vitorlás hajókat építettek itt, és még ma is működik a hajógyár, főleg kompokat állítanak elő. A gyarmati idők dicsőségét ma a rummúzeum őrzi. A 18. századi kereskedő családok az egykori dán nyugat-indiai szigetekkel (St. Croix, St. Thomas és St. John, a mai Karib térségben) kereskedtek, rumot és cukrot importáltak, finomítottak és adtak tovább. A városban körülbelül 200 rumház működött, amiből mára 2 maradt meg, a Johannsen és a Braasch nevet viselők. Ez utóbbiban érdekes és interaktív múzeum működik, ahol nekem is volt szerencsém kipróbálni „észak folyékony aranyát”. Kép forrása

A város két hagyományát ügyesen ötvözi a Rumregatta, idén már harmincnyolcadik alkalommal vitorláznak a múlt tiszteletére. És persze nem lehet befejezni úgy egy Schleswigről szóló bejegyzést, hogy nem ejt szót az ember Flensburg kézilabdacsapatáról. Sportőrülteknek kötelező elmenni egy meccsre!

Gyenge asszociáció Bornholm szigetét összekötni a Balatonnal, de számomra mégis evidens. Mindkét hely gyönyörű és sok belföldi turista megy oda biciklizni. De mi mást érdemes még tudni erről a varázslatos dán szigetről?

1. Bornholm a Balti-tengerben fekszik, sokkal közelebb a tőle északra fekvő Svédországhoz, mint Dániához. Közigazgatási szempontból a fővárosi régió részét képezi, de ezer szállal kötődik Svédországhoz is. Hogy csak egy konkrét példát hozzak, az áramot is Svédországból kapják. Egy másik példa a megközelítés: ha az ember nem repülővel érkezik a legnagyobb város, Rønne repterére (fél óra alatt Koppenhágából), akkor úgy jár a legjobban, ha a koppenhágai főpályaudvarról (Hovedbanegård) busszal megy a svéd városkába, Ystadba, és onnan elkompol a szigetre. Ez az út körülbelül három órát vesz igénybe.(Kép forrása: wikipedia)
2. Mivel a sziget a tenger közepén fekszik, az elmúlt kicsit több, mint egy évezredben gyakran cserélt gazdát kiemelt stratégiai fontossága miatt. Általában Dániához tartozott, de néha elzálogosították Lübecknek (1525), néha elfoglalta Svédország (1658-ban), a második világháborúban megszállták a németek (1940). 1945 tavaszán a náci helyőrségi parancsnok nem volt hajlandó kapitulálni, ezért a szovjet hadsereg ostrom alá vette a szigetet. A bombázásokban a katonákon kívül 10 civil is megsérült. A németek által felépített erődítményeket sosem kellett használniuk, de a mai napig látogathatók. Csakúgy, mint Hammershus, egy középkori erőd romja, ami Észak-Európa legnagyobbja a maga nemében. (Kép forrása)
3. Bornholm szigetén kicsivel kevesebben, mint 40.000-ren laknak. Az általuk beszélt nyelv a dán egy dialektusa, de nagyon különleges. Például csakúgy, mint a németben (vagy az izlandiban vagy némely norvég nyelvjárásban) három nemet használnak, és a kiejtés is jelentősen eltér a dántól. A svédek azt szokták mondani, hogy számukra ez a dialektus sokkal jobban érthető.
4. Beszélni a helyiekkel leginkább akkor lehet, ha az ember nyaralni indul Bornholmra. A nyári hónapok alatt több tízezer turista is érkezhet a szigetre, akik a látványosságok mellett leginkább aktív pihenéssel töltik az idejüket. Népszerűek a vízi sportok (van például rangos vitrolásversenyük), de a biciklizés is. A szigeten 235 km-nyi bicikliút várja az embert. Érdekesség, hogy a sziget partvonalán kanyargó utak a régi vasútvonalak helyett lettek kialakítva. (Kép forrása)
5. Biciklizés közben érdemes útba ejteni az egyik jellegzetes körtemplomot is. Ezek a középkori eredetű, erődítménynek is beillő templomok a sziget stratégiai fontosságú pontjain állnak – négy van belőlük, minden égtáj felé egy. Engem meglepett, hogy a szigeten szokatlanul sok templom található (körülbelül 50), és számos vallásnak is megvan a maga imahelye.(Kép forrása)
6. Nem csak az egy főre jutó templomok száma különleges, hanem hogy Bornholmon megterem a füge. Mindez annak köszönhető, hogy a szigeten nagyon magas a napsütéses órák száma, majdnem százzal több, mint Dánia többi részén. A csapadékos napok száma is itt a legalacsonyabb.
7. A szigetről kapta a nevét egy nálunk kevésbé ismert fertőző betegség. A pleurodynia epidemica „egy akut lázzal járó betegség, mely jelentős izzadással, mellkasi és hasi fájdalommal jár”. A járvány egyik kitörése során írta le a betegség tüneteit és lefolyását egy dán orvos, Ejnar Sylvest 1933-ban. (Forrás: webbeteg)
8. Persze mást is elneveztek Bornholmról, például egyfajta füstölt heringet, ami a Sol over Gudhjem nevű szendvics klasszikus alapanyaga. (A név jelentése: Nap Gudhjem felett. Gudhjem egy 700 fős halászváros a sziget északi részén.) A szendvics alapjában véve egy klasszikus smørrebørd, de a rozskenyérre (vagy mellé) vaj, füstölt hering, nyers tojássárgája, hagyma vagy póréhagyma, esetleg retek kerül. Ha ezt a fogást nem is próbálná ki mindenki feltétlenül, a füstölt heringet érdemes megkóstolni, a sziget híres a halászatáról és a füstölésről. is (A kép forrása)
9. Bornholm még egy szempontból egyedülálló a dánok számára. Itt találták meg ugyanis az ország egyetlen dinoszauruszmaradványait! A magyarázat egyszerű: a kréta- és jurakorban a mai Dánia teljes területét tenger borította, és ez alól csak Bornholm volt kivétel. Az első maradványokat (fogakat, és talán egy lábcsontot) 2000-ben találta egy geológushallgató, de 2004-ben megkövesedett, lábnyomokat is találtak. Úgy gondolják, hogy ezek az állatok 140 millió évvel ezelőtt éltek, és talán tollaik is voltak. így nézhetett ki egy Dromeaosaurides bornholmiensis: (Kép forrása.)
10. Sokat lehetne még mesélni Bornholmról. Az aktív pihenésre vágyók és a kultúraszeretők is egyaránt megtalálhatják itt a számításukat. Itt található például Dánia legrégebbien működő kőszínháza, de meglátogathatunk kőfejtőket, tengerszemet és vaskori napszentélymaradványt is. Mégis, az egyik legnépszerűbb műzeum a sziget közepén fekvő NaturBornholm, ahol például megtekinthető 14 európai bivaly. Bár ezek az állatok hivatalosan kihaltak az első világháború idején, az állatkertekben lévő példányok szaposrításával sikerült megmenteni őket. Mára 3000 példányuk él, és ők tekinthetők a legnagyobb testű európai emlősnek. Csak a tavalyi évben 100.000 turista volt rájuk kíváncsi. (Kép forrása) 

A Dán Királysághoz tartozó Feröer-szigetek természeti szépségeit talán még nem ismerik annyian, mint Izlandéit, de aki vonzódik az északi tájakhoz, az óceán kékjének és a fű zöldjének a találkozásához, és nem fél a viszontagságos időjárástól, egyszer mindenképpen látogasson el oda. 10 érv, miért érdekesek a Feröer-szigetek.

1. A 18 szigetből álló csoport valahol Skócia és Izland között helyezkedik el az óceánban. Repülővel Koppenhágából vagy Londonból érdemes megközelíteni, de mehetünk hajóval is. Így három nap alatt érünk oda Észak-Dániából. A szigetcsoport jogilag a Dán Királyság része, de 1948 óta széles körű autonómiával bír. Ez azt jelenti, hogy például küldenek két képviselőt a dán parlamentbe, de saját parlamentjük is van. Ez a Løgting, amely egy 36 éves megszakítást leszámítva 900 óta folyamatosan működik. (Képek forrása: Wikipedia)

2. A szigetek már a 6. századtól lakottak. Eredetileg ír szerzetesek voltak az első lakók, ők hozták magukkal a juhokat is, amiről a szigetek a nevüket kapták. A vikingek a 9. században érkeztek, és a szigetek fontos kikötőnek számítottak útban Izland felé. A középkorban norvég fennhatóság alá tartoztak, de az 1380-as dán-norvég perszonálunió révén Dánia is a képbe került. Amikor az 1814-es Kieli békét követően Norvégia Svédországhoz került, a szigetek továbbra is Dánia részei maradtak. A szigetlakóknak külön nyelvük van, bár harmadik osztáytól dánt is tanulnak az iskolában. A feröeri nyelv az izlandira és a norvégra hasonlít leginkább, és álltólag nem tartozik az egyszerűen megtanulható nyelvek közé.

3. A szigeteken körülbelül 50.000 feröeri él, közülük nagyjából 13.000-ren a fővárosban, Tórshavnban. A város nevének jelentése Thor (isten) kikötőj.e  Tinganes félszigetén fekszik, és 850 környékén alapították, így Észak-Európa egyik legrégebbi fővárosa. Azt mondják, aki arra jár, érdemes megnéznie az 1580-ban épített Skansin erődöt, amely eredetileg a kalózok ellen épült, és amelynek bájos világítótornya igazi fotótémát kínál. (Kép forrása: wikimedia)

4. Ha már építészet, nem lehet elmenni szó nélkül a 17 lakott sziget fűtetővel borított, színesre festett házai mellett. (Kép forrása: Érdekes világ) 

5. Azt is olvastam, hogy bár festőiek a sziget útjai, közlekedési lámpából mindössze 3 működik, azok is a fővárosban. (Kép forrása: dontstopliving.net)

6. A szigetek vulkanikus eredetűek, de a folyton fújó szél és a tenger jellegzetes alakúra formálta őket. A szigetek egyik oldala mindig meredek és sziklás (az ott fészkelő madarak nagy örömére), a másik oldal szélcsendesebb, lankásabb és nagyon-nagyon zöld. (Kép forrása: Megical Europe blog)

7. A sok zöld fű haszonélvezői a birkák. És nem elég, hogy róluk nevezték el a szigeteket, de még a térképre is ők rakták fel! Szó szerint. 2016-ig a Feröer-szigetekről nem volt elérhető Google Street View. A helyiek ekkor megunták a várakozást, és egy Durita Dahl Andreassen nevű hölgy felszerelt 5 birkát egy-egy 360 fokos kamerával, létrehozva ezzel a Sheep View-t. A hír persze hamar bejárta a világot, és a Google is lépett. Ma már virtuálisan is körül tudunk nézni a szigeten.

8. A szép természeti környezetbe beletartozik a sziget gazdag élővilága is, különös tekintettel a madarakra. Élnek arra többek között viharfecskék és fekete lummák is, de a leghíresebbek és legcukibbak kétségkívül a lundák. (Kép forrása: Lunda. A legszínesebb északi madár)

9. Az is egy különös sajátossága a szigetnek, hogy akármelyik pontját nézzük is, biztos, hogy a tenger maximum 5 km-nyire található.

10. Ha a Feröer-szigetekről esik szó, gyakran szóba kerül, hogy a szigetlakók delfineket és bálnákat gyilkolásznak. Nagyon nehéz ennek a gyakorlatnak a jogosságát egy kontinens közepéről megítélni, de maguk a feröeriek három érvet szoktak felhozni a védelmük érdekében. Az egyik, hogy a birkahúson kívül elég nehezen tudnak más fehérjeforráshoz jutni a szigeten, hiszen mindenből importra szorulnak. Másrészt kifejezetten figyelnek arra, hogy ne öljenek meg veszélyeztetett fajokat. Harmadrészt ezeket az alkalmakat tradícióként és nem élvezetként fogják fel. Hagyományosan ha beúszott egy bálna valamelyik sziget közelébe, akkor a szigeten lakók abbahagyták a munkájukat, és mindenki sietett, hogy feldolgozzák az elejtett állatot. A húst gondosan osztották el, figyelve arra, hogy jusson a betegeknek, időseknek, rászorulóknak is. Manapság persze a hagyomány átalakulóban van, részben a természet védelme miatt, de az is fontos adalék, hogy annyira megnőtt az állatokban lévő higany szintje, hogy sokaknak kifejezetten nem ajánlott például bálnahúst fogyasztani.

+1 Egy Feröer-szigetekről szóló posztot nem lehet a focicsapatuk említése nélkül zárni. A csapat 1988-ban csatlakozott a FIFÁ-hoz, és 1990 óta folyamatosan részt vesznek Európa- és Világbajnokságokon. Rögtön 1990-ben legyőzték 1-0-ra az osztrák válogatottat, a gólszerző Torkil Nielsen egy helyi építővállalat üzletkötője volt. 1991-ben megépült az ország első stadionja, a Toftir Stadium, 2000-ben pedig a második, a Tórsvøllur Stadium.  

2 hete az egyik tanítványommal elmentünk Skandináv Ház Grönlandról szóló nyelvi klubjába. Kétszeresen is megérte ott lenni: egyrészt Simon Mogensen, az előadó saját élményei alapján mesélt erről a hatalmas szigetről, és nagy türelemmel válaszolt a kérdésekre, másrészt az est végén volt egy hygge-kvíz is, ahol – pedig nem is korrumpáltam senkit – engem sorsoltak nyertesnek.

Szóval már csak ezért is szívből ajánlom a Skandináv ház nyelvi klubjait. Meg persze azért, mert ezen az előadáson sok információt is meg lehetett tudni Grönlandról. Álljon itt belőlük egy szubjektív válogatás: 10 dolog, ami szerintem érdekes Grönland kapcsán.

1. nincsenek utak

Mármint klasszikus aszfaltozott autóutak és autópályák, amelyek városokat kötnek össze. Pontosabban Simon emlékezete szerint 1 ilyen van, meg persze a városokban vannak utak, de hosszú betoncsíkok nincsenek a szigeten. Ennek praktikus magyarázata van: egyrészt Grönland nagy részét jég borítja (van, ahol 3 km mély.  Vagyis inkább magas.), arra pedig elég nehéz utat építeni. Másrészt a sziget kb. 56.000 lakója többnyire a partokon él, és a fjordok hosszú partjára nem tűnik logikusnak utakat építeni – ha az emberek meg szeretnék látogatni egymást, elég csak áthajózni egymáshoz. Vannak menetrendszerinti hajójáratok, de ne szárnyashajót képzeljünk el, ezek több nap alatt jutnak el az egyik településtől a másikig. És mivel a szigeten nagyon sokan a halászatból élnek, biztosan minden családban van egy csónak. Vagy, ha messzebbre kell utazniuk, még mindig ott van megoldásként a helikopter. És a kutyaszán.

2. nem is olyan nagy, mint amekkorának tűnik

A dánok viszonya alapvetően közömbös Grönlanddal szemben – tudják, hogy a királyság része, de legtöbbjök sosem járt még arra. Ami miatt mégis szeretettel emlegetik, az a mérete. Grönland a világ legnagyobb szigete, háromszor akkora, mint Franciaország. Ezért aztán a Dán Királyság a világ 12. legnagyobb országa. Ugye nem biztos, hogy ez ugrik be elsőre Dániáról? A lenti térkép (forrás) a Dán Királyságot mutatja, ami Dániából, Grönlandból és a Feröer-szigetekből áll. Grönland hatalmasnak látszik. De ezen a linken arról lehet olvasni, hogy a hagyományos térképek torzítják a perspektívát.

3. kaffemik

A kaffemik nem más, mint a grönlandi hygge, sok kávéval. Az együttlét a fontos: az emberek összejönnek, kávéznak, sütiket esznek, beszélgetnek. A leírésokban kiemelik, hogy ez egy szigorúan beltéri tevékenység, és onnan lehet tudni, hogy ilyet tartanak a házban, hogy a bejárati ajtó előtt több tucat cipő sorakozik. Simon azt mesélte, hogy egy-egy ilyen alkalmon nem szabad sokáig maradni, és nem illik sokat inni és enni. Egy bögre kávé, egy süti pont elég. Ez eddig inkább a svéd lagomra emlékeztet, de azért bejön a hyggefaktor is: azzal nem ér véget a móka, hogy elfogyasztják az emberek, ami nekik jár, és hazamennek. Nem, egy kaffemik nem kaffemik: az egyik helyszín után már mennek is tovább a másikra.

Süti grönlandi zászlóval

4. elvándorlás

Grönlandon az iskolában kötelező dánul tanulni, és mindenki számára adott a lehetőség, hogy Dániában tanuljon tovább. De aki továbbtanul, gyakran nem tér haza. A zord grönlandi időjárás, a korlátozott munkalehetőségek (halászat, turizmus) nem túl vonzók. Ráadásul gyakorlatilag minden rettentően drága – erre szigetre a halon kívül szinte mindent imprortálni kell. 2007-es adatot találtam csak, de abban az áll, hogy Dániában több, mint 18.000 ezer első, második vagy harmadik generációs grönlandi él, ami a szigeten lakók közel egyharmada!

5. egy uborka kétezer forintba kerül

Folytatva az előző gondolatmenetet, ha egy grönlandi zöldséget szeretne enni, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A sziget déli részén lehet egy kis krumplit és répát termeszteni, de semmi más nem él meg a hidegben. Ezért aztán repülővel vagy hajóval szállítják az élelmiszereket Dániából, ahová gyakran már szintén messziról érkezik a friss zöldség vagy gyümölcs.

6. a zöld sziget

Grönland szigetét a híres/hírhedt Vörös Erik fedezte fel. Pontosabban már 4-5.000 évvel ezelőtt is lakott volt hosszabb-rövidebb ideig, mert a mai Kanadából érkeztek ide kalandvágyó vadászok és halászok, több hullámban is. Eriknek már az apukája, Thorvald sem lehetett egyszerű ember, ezért a családnak Izlandra kellett menekülnie. Itt Erik feleségül vett egy Tjodhild nevű lányt, aki egy gazdag izlandi családból származott, de úgy tűnik, Erik apja természetét örökölte, és nehezen jött ki a szomszédaival (ez az eufemisztikus megnevezése a gyilkosságnak), ezért el kellett hagynia Izlandot. Norvégia felé nem indulhatott, ezért nyugat felé kényszerült, ahol szerencsés módon talált új földet. 986-ban 700 emberrel, 25 hajóval indult Grönland felé, hogy új kolóniát építsen ki. Azt mesélte, hogy a sziget déli része zöld volt, nem tűnt olyan zordnak a vidék, mint Izlandon. Egyes történészek véleménye szerint ennek a részletnek az elterjesztése kitűnő példa arra, hogy a marketing nem modern kori találmány.

7. Grönland a Dán Királyság része

Erik mentségére legyen mondva, körülbelül az 1300-as évekig melegebb volt az időjárás Grönlandon, mint mostanság. De az ezt követő időszakban gyakoriak voltak az éhínségek, támadt a pestis, folyamatos konfliktusban álltak az inuitokkal, így a sziget skandináv lakossága gyakorlatilag megszűnt. A helyükre Alaszkából érkezett egy népcsoport, amelyet Thulénak neveznek, és amely leszármazottai adják a mai grönlandiak nagy részét. És hogy akkor miért is tartozik Grönland Dániához? IV. Keresztély dán királynak jutott eszébe, hogy bejelentse területi igényét a szigetre, de az 1605-07-es expedíciója sikertelenül zárult. Több, mint száz évnek kellett eltelnie, amíg egy Hans Egede nevű misszionárius 1721-ben kolóniát alapított a szigeten. Ettől kezdve tartozik a sziget hivatalosan is Dániához. Manapság széles körű önrendelkezési jogokkal rendelkeznek a szigetlakók, csak a külpolitikai és védelmi kérdésekben függenek Dániától.

Állítólag ez a kép Vörös Eriket ábrázolja

8. Grönlandon grönlandiul beszélnek

A szigeten él körülbelül 7.000 ember, akinek a dán az anyanyelve, de a többiek egyfajta eszkimó nyelvet beszélnek, amit kalaallisutnak neveznek. Pontosabban többfajtát, a nagy távolságok miatt három nagyobb dialketus létezik. A grönlandi az egyetlen olyan eszkimó nyelv, ami nincs kisebbségi státuszban, hiszen a legközelebbi nyelvrokonai Quebec-ben, Alaszkában és Szibériában erőteljes francia, angol és orosz hatásnak vannak kitéve. Az eszkimó nyelvek érdekessége, hogy az inkorporáló (vagy poliszintetizáló) nyelvtípusba tartoznak, vagy „egyetlen szóval sok nyelvtani vonatkozást képesek kifejezni, szómondatokat alkotnak”. Egy rövid példa: az umiarsualivimmiikkusunngilaq szó azt jelenti, hogy a férfi nem akar a tengeren lenni, ahol az umia körülbelül hajót jelent, az umiarsualivik tengert, és minden egyes újabb elem módosítja a mondatszó jelentését.

9. Grönlandi állatok

Grönland legnagyobb jövedelemforrása a halászat, a tenger élővilága meglehetősen gazdag (halak, bálnák, narválok). De sokfajta szárazföldi állat is megtalálható, például a jegesmedve, a sarki róka, a hermelin, a rozsomák, a sarki farkas, a rénszarvas, a pézsmatulok, a sarki nyúl és a leming. Madarokból körülbelül 60 féle él a szigeten, talán a legjellegzetesebb közülük a lunda.

Talán nem a havasi nyúl az az állat, ami elsőre eszünkbe jut Grönlandról. De olyan cukii! 

10. ásványkincsek a jég alatt

Egy Grönlandról szóló írásban nem lehet kihagyni az olvadó jég alatt rejlő ásványkincsek ígéretét. Az éghajlatváltozás drasztikus hatást gyakorol a sziget éghajlatára (szokatlan meleg és szárazság nyáron, kiszámíthatatlan időjárás télen), ugyanakkor azzal is kecsegtet, hogy könnyebben bányászhatóvá válnak a hegyekben rejlő ásványkincsek. Olyan ritka anyagokról van szó, mint az arany, a vasérc, a rubin, az uránium, a tórium, de olaj és földgáz is rejlik a mélyben. Egyelőre nehéz hozzáférni ezekhez az értékes kincsekhez, de Grönland bizakodó. Azt remélik, ha befektetőket találnak, megállítható lesz az elvándorlás, de képesek lesznek megőrizni a rendkívüli természeti környezetet is.

A dániai továbbtanulásról szóló sorozat utolsó részében egy kétszeres kakukktojással készítettem interjút. Bulenda Attila eredetileg valószínűleg egyáltalán nem gondolta, hogy Dániában fog tanulni. Budapesten norvégul tanult, Izlandon végezte az MA-t, ösztöndíjjal töltött egy félévet a Koppenhágai Egyetemen, és most éppen Oslóban tanul. De kakukktojás azért is, mert őt személyesen is ismerem: több hónapig dolgoztunk együtt egy budapesti multinacionális cégnél. Most a koppenhágai élményeiről kérdezem.

Ezek a dánok blog: Hogy kerültél te éppen Dániába?

Bulenda Attila: 2013-ban elkezdtem egy mesterképzést Viking és középkori skandináv tanulmányok szakirányon Izlandon. Ennek a programnak van egy kötelező Erasmus-féléve, amelyet egy másik skandináv országban kell eltölteni. Ez lehet Norvégia vagy Dánia. Dánián belül lehetett választani Aarhus és Koppenhága között, de ez utóbbi volt a legszimpatikusabb. Így kerültem 2014 őszén Koppenhágába.

Blog: Pontosan milyen szakon is tanultál?

Attila: Igazából nem is szak ez, angolul a Viking and Medieval Norse Studies névre hallgat, ami egy szakmai programot takar. Tulajdonképpen egy kooperációs program 4 skandináv egyetem között: a Háskóli Íslands (University of Iceland), a Koppenhágai Egyetem, az Aarhusi és az Oslói Egyetem négyese alkotja. Mind a négy egyetem valamilyen specializációt kínál ezen a területen. A Koppenhágai Egyetem bölcsészettudományi karán van egy Árni Magnússonról elnevezett intézet (Arnamagnæan), ami tulajdonképpen Izlandon is megtalálható, és a két azonos nevű intézet birtokolja a nyugat- és a kelet-skandináv kódexgyűjteményt, amit Árni Magnússon gyűjtött össze. Gyakorlatilag ez a nagyon pici tanszékecske foglalkozik a kelet-skandináv kódexekkel, a feröeri nyelvvel illetőleg az óskandináv irodalommal. Ez nem egy külön szak, hanem egy nagyon pici intézet.

A Viking an Medieval Norse Studies nemzetközi oktatási program, ahol az angol az oktatási nyelv. Talán mert elsősorban amerikaiakat vonz.

Blog: Hadd menjek még eggyel korábbra! Hogy kerültél az izlandi egyetemre?

Attila: Budapesten, az ELTÉ-n végeztem alapképzést anglisztika szakon, ahol a norvég volt a minorom. Szerettem volna folytatni mesterszakon a skandinavisztikát, de a norvégos MA hivatalos bemeneteli követelménye a minorról jelentkezőknek a felsőfokú norvég nyelvvizsga. A probléma ezzel csak az, hogy nincs államilag elismert nyelvvizsga norvégból Magyarországon. Ezért már kezdés előtt lábon lőttük magunkat gyakorlatilag. Anglisztikából nem szerettem volna MA-ra menni, ezért elkezdtem külföldön nézelődni. Egy jó barátom tolta az orrom alá, hogy van egy izlandi képzés is. Utánanéztem, és nagyon szimpatikus volt, hogy lehet menni később Dániába vagy Norvégiába. Izland amúgy is gyönyörű ország. Mekkora kaland és buli már! Kiköltözni a világ másik végére – legalább is így Európából nézve. 2012-ben kezdtem el készülni erre – sokat dolgoztam, összespóroltam rá a pénzt, és 2013 augusztusában kiköltöztem Reykjavíkba.

Az első két félévben Izlandon voltam, a harmadik félév kötelezően az ösztöndíjas képzés. Így aztán 2015 tavaszán mentem vissza Izlandra megírni a szakdolgozatomat. De szerettem volna még egy Erasmus-félévet, így 2015 őszén még Oslóban is tanulhattam norvég nyelvet és nyelvtant.

Blog: Ez akkor azt jelenti, hogy három skandináv ország felsőoktatásáról van tapasztalatod. Vannak jelentős különbségek az oktatási rendszerükben?

Attila: szerintem hasonlítanak egymásra. Nagyon gyakorlatorientáltak. Másoktól is ezt hallottam, hogy talán ez a legnagyobb kontraszt a magyar felsőoktatással szemben. Rengeteg a gyakorlati munka, amit meg kell csinálni a félév során. Egy tantárgy általában 10 kredit, vagyis úgy 3 tantárgyat vesz fel az ember egy szemeszterben. Koppenhágában mondjuk pont 15 kredites tantárgyaim voltak. Ez elég nagy falatnak tűnt. És valóban sok munka volt velük, de teljesíthetők voltak. De alapvetően szerintem nagyon hasonló a három ország rendszere. Hétről hétre nagyon sokat kell olvasni, de ha az ember mondjuk elolvasott tantárgyanként 100 oldalt, akkor azt utána át kell ültetni a gyakorlatba. Rengeteg gyakorlati feladatot kapunk, amit meg kell oldani. Nekem nagyon tetszett az, hogy középkorosként bármikor dolgozhattunk a kódexekkel. Nem csak képeket toltak az orrunk alá, hogy „na, így néz ki egyébként egy kódex”, hanem ténylegesen be lehetett menni az intézetbe, mondtuk, melyik kódexszel szeretnénk dolgozni. Jött az ősz hajú néni egy óriási nagy kulccsal, egy hatalmas páncélszekrény hatalmas kulcsával, és lementünk a pincébe, kinyitotta a széfet, és egy nagy terem tele volt gyanúsan nagy dobozokkal. Azok közül kiválasztottuk, ami nekünk kellett, majd bevittek minket egy félig lesötétített szobába, mert hiszen a kódexeket nem érheti közvetlen napfény. Aztán otthagytak minket egy 800 éves könyvvel. Egy pótolhatatlan nemzeti kinccsel. Nekem nagyon tetszett ez a bizalom. Igazi hands-on experience, hogy valóban ott vagy és dolgozhatsz egy igazi kódexszel.

Attila saját felvétele egy ódán kódexről, csinos varrással

Blog: Te végül miből is írtad a szakdolgozatodat?

Attila: A kódexet, amiből a szakdolgozatomat írtam, Koppenhágában tárolják. Ez egy izlandi kódex, valószínűleg Izlandon is íródott, és a témám az volt, hogy egy izlandi vagy egy norvég ember írta-e. Én annyit csináltam, hogy átolvastam a kódexnek a tartalmát, természetesen az eredeti nyelven már korábban is, mert fényképen ezeket az oldalakat el lehet érni. De az eredeti kódexen vizsgálni tudtam magát az írásképet is, összehasonlítottam ezt másik két kódextöredékkel, amiről viszont tudjuk, hogy Izlandon íródtak. Összehasonlítottam a nyelvi jegyeket is. Mindezek alapján meghatároztam, hogy mikor íródott a kódex, és hogy valószínűleg egy izlandi ember írta. Mindez azért izgalmas, mert a középkorban az izlandiak rengeteg könyvet exportáltak Norvégiába. 800 évvel ezelőtt a nyelv még olyan állapotban volt, hogy az izlandi és a norvég kvázi ugyanúgy nézett ki. Egy-két nyelvi eltérés volt csupán. Az izlandiak megpróbálták kiszolgálni a norvég ízlést, megpróbálták a nyelvezetüket a norvégra átformálni. Kicsit „dialektikus” jegyeket használtak, olyanokat, amelyek az ónorvégra voltak jellemzők. Emiatt könnyen megkavarodik az ember, hogy óizlandit olvas vagy ónorvégot. Nem volt egyetértés a kutatók között, hogy ezt a kódexet izlandi vagy norvég ember írta, mindenki egy kicsit a saját malmára próbálta hajtani a vizet: norvégok a norvégok javára, izlandiak az izlandiak javára. Magyarként nem fűzödött érdekem egyik oldal javára sem dönteni.

Blog: Az alapján, amit mesélsz, az derült ki, hogy nagyon jó véleménnyel vagy az intézettől. De milyen tapasztalatod volt a Koppenhágai Egyetemmel kapcsolatban?

Attila: Amikor Koppenhágát választottam, még pont nem tudtam, hogy erről a kódexről fogok írni. Én azért választottam ezt az egyetemet, mert Izlandon tárolják a kódexgyűjtemény egyik felét, és Koppenhágában a másikat. Ez is vonzott, meg az, hogy itt feröeriül is lehetett tanulni. Nekem nagyon tetszett az egyetem, nagyon barátságosan fogadtak minket. Megtisztelőnek éreztem, hogy csak nekünk külön foglaltak asztalt az intézetben, ahol tudtunk dolgozni. Ha bármikor segítségre volt szükségünk, akkor segítettek. Akármikor bemehettünk az intézetbe. Volt, amikor még este 10-kor is bent ültem és csináltam a dolgomat. Külön szimpatikus volt az is, hogy az egyik tanár meginvitált magához minket a saját otthonába, és megvendégelt minket egy kis ennivalóval és sörrel. Szerveztek nekünk kirándulást, elmentünk rúnaköveket nézegetni itt-ott.

Blog: gyakorlati dolgokat szeretnék még kérdezni. Könnyen kaptál kollégiumot?

Attila: Nem, és erről nem is vagyok jó véleménnyel. A kollégiumi lakhatás nagyon nagy probléma Koppenhágában. Legalábbis 2014-ben nagy probléma volt. Van saját kollégiuma az egyetemnek, viszont borzalmas az igénylési rendszerük. Előre kellett jelentkezni, regisztráltak a rendszerben, majd tájékoztattak, hogy egy megadott napon küldenek majd egy jelszót, amivel be lehet lépni az igénylőrendszerbe, és azonnal lefoglalni egy kollégiumi szobát. Mivel az emberek egyszerre kapták meg a jelszavukat, olyan szinten terhelték túl a rendszert, hogy képtelenség volt belépni. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor itthon a Neptunban mindenki ugyanazt a tantárgyat akarja felvenni. Olyan szinten későn kaptam meg a jelszavam, és ráadásul még utána sem tudtam belépni a rendszerbe, hogy mire beléptem, már csak horrorárú szobák maradtak. És mire ráfrissítettem az oldalra, már azok is eltűntek. Volt olyan szaktársam, aki konkrétan egyáltalán nem is kapott jelszót, illetve csak valamikor másnap, amikor már nem volt szabad szoba. Így aztán nekem saját lakhatás után kellett néznem. Sajnos nem voltam túlzottan szerencsés, egy nem túl kellemes emberrel sikerült együtt laknom . Ráadásul a kollégiumon kívüli lakhatás is rendkívül komplikált tud lenni, mert elképesztően nagy verseny van a szobákért a fővárosban.

Blog: akkor tehát sokat kellett fizetned és messziről bejárnod?

Attila: Koppenhágai mértékkel nézve nagyon messze voltam az egyetemtől. Budapesti mértékkel nézve azért nem annyira. Nagyjából háromnegyed órát vonatoztam minden nap, pontosabban az S-tog-val (blog: kb. a helyi HÉV) és metróval kellett járnom. Budapesten is közlekedtem ennyit az egyetemig, tehát nekem ez nem volt újdonság, de koppenhágai mértékkel nézve egy kicsit messze volt. A szállás nem volt olcsó, de még éppen kibírható volt. Ami nagyon drága volt, az a tömegközlekedési bérlet. Majdnem 1.000 dán korona a havibérlet. Koppenhága nagyon pici zónákra van osztva, és 1.000 koronáért kaptam egy olyan bérletet, amivel Koppenhága közepén egy csíkban tudtam közlekedni, de ha két utcával később mentem, már bliccelnem kellett, mert nem volt oda érvényes a bérletem.

Blog: te az egyetem mellett tudtál vagy akartál dolgozni? Belefért az idődbe?

Attila: Nem, amikor a két Erasmus-szemeszteren voltam, akkor nem dolgoztam, mert akkor kaptam az Erasmus-ösztöndíjat. Nem volt szükség rá, hogy dolgozzak. Így végiggondolva összetehetem a két kezem és hálás lehetek, hogy az izlandi egyetem adta az ösztöndíjat, mint küldő intézmény. Az egyetem nagyon bőkezű, amikor az ösztöndíjakról van szó. Izlandon viszonylag kevés egyetem van, hiszen csak 350.000-ren laknak ott, és az egyetemek közül is csak kettő küld diákokat külföldre. Ebből az egyik a Háskóli Ísland, ahol én tanultam, és ők nyerik a legnagyobb részét az Erasmus-ösztöndíj pályázatoknak. Mivel kevés diák van, az ösztöndíjakat kevés diák között tudják elosztani.

Blog: végül egy teljesen általános kérdés: ajánlanád valamelyik vagy bármelyik skandináv egyetemet, ahol megfordultál?

Attila: szerintem mind a három egyetem nagyon jó. Tanítási módszereikben nagyon hasonlók, de mind a három más-más élmény. Izland alapjáraton is nagy kaland, turistaként is érdemes odalátogatni. A Koppenhágai Egyetem nagyon jó, minőségi oktatás folyik ott, csak jót hallottam róla, nem csak a bölcsészkarról, hanem más karokról is. Az Oslói Egyetem szintén zseniális, nekem az az egyik favoritom, ha már megint itt tanulok (2016-tól programozást). Bár Oslóba nem biztos, hogy bárki csak úgy el tud jönni alapszakra, mert ott csak norvég nyelvű képzés van. Mesterképzésre igen, ott vannak angol nyelvű szakok. De ha valaki beszél norvégul, akkor mindenképpen érdemes jönni, akár Erasmus-félévre is.

Pásti Lajos a koppenhágai DTU-ra jár, ami perpillanat a világ 153. egyeteme. Lajos BSc-t és MSc-is végzett Magyarországon, de szeretett volna olyan dolgokról tanulni, amelyek még nem érhetők el idehaza. Ezért pár év munkatapasztalattal és nagy elszánással keresett külföldi egyetemi képzést. Ahogy beszélgettünk, az a benyomás fogalmazódott meg bennem, hogy ha valaki külföldi továbbtanulást forgat a fejében, pont így kell felkészülni a kinti életre. Részletes, tanulságos és őszinte válaszok jönnek a koppenhágai egyetemistalétről.

Ezek a dánok: Kérlek, meséld el, hogyan kerültél Dániába! Miért pont ott kötöttél ki?

Pásti Lajos: Villamosmérnök BSc-t végeztem Miskolcon. Utána ugyanott energetikai mérnöknek tanultam, azon belül is épületenergetikai szakirányon végeztem MSc-n. Már akkor is nagyon érdekeltek a megújuló energiák és az épületenergetika, amivel a mesterképzésem során ismerkedtem meg. Az egyetem elvégzése után a miskolci Bosch-ban dolgoztam három évig, de arra gondoltam, hogy szeretnék továbbtanulni, többet tudni a megújuló energiák témakörben. Szerettem volna magam kipróbálni külföldön is. Akkor még elsősorban a szélenergia érdekelt. Jelentkeztem külföldi cégekhez, de egy sem válaszolt. Arra gondoltam, hogy egy kinti diplomával könnyebben alkalmaznának. Elkezdtem képzési lehetőségeket keresni, elsősorban olyan országokban, ahol ingyenes a felsőoktatás. Az is fontos szempont volt, hogy mi az, ami engem érdekelt, és mi az, amivel igazán érdemes foglalkozni. Végül a szélenergia helyett azért döntöttem az épületenergetika mellett, mert ha esetleg a jövőben hazamennék Magyarországra, akkor a szélenergia szakiránnyal nem valószínű, hogy el tudok helyezkedni. Viszont az épületenergetikával akár idekint is maradhatok, más országba is mehetek, meg haza is tudok menni. Németországi képzéseket is néztem, illetve a bécsi műszaki egyetemet is, de oda nagyon körülményes volt a felvételi eljárás: személyes interjú, tesztírás, stb. Ez után találtam rá a dániai egyetemekre. Aarhus, Ålborg és Koppenhága jött szóba, mert mind a három helyen van épületenergetika, és nagyon egyszerű volt a felvételi eljárás mindenhova. Aarhusba nem vettek fel, mert oda inkább építészeti háttérrel rendelkező embereket vártak, de Ålborgba és a DTU-ra igen. Azért Koppenhága mellett döntöttem, mert az mégiscsak egy világváros. Azt gondoltam, hogy itt több lehetőségem van diákmunkát vállalni és szállást is könnyebben találok, mint egy kisebb városban. Szerintem nagyon jó döntés volt a fővárosba jönni, mert tényleg nagyon sok lehetőség van, rengeteg emberrel lehet megismerkedni, rengeteg cég van, ahol a végzés után szívesen dolgoznék pár évet.

Idekint fenntartható energiák MSc-n tanulok, épületenergetika szakirányon. Energiagazdálkodásról, energiapiacról tanulunk, energetikai projekteken dolgozunk, ahol a fenntarthatóság van a középpontban.

Ez itt például a DTU Compute épülete, Lajos ide jár dánórára

 Blog: Mit értettél azon, hogy nagyon egyszerű volt a felvételi?

Lajos: A Study in Denmark honlapjáról indultam el, itt tulajdonképpen azokat az adatokat gyűjtötték össze, amelyek az egyetek honlapján is elérhetők. Például a jelentkezési határidők és a kötelezően benyújtandó dokumentumok listája. Nekem szükségem volt a diplomamásolatomra, motivációs levélre, két ajánlólevélre volt tanáraimtól, és egy angol nemzetközi nyelvvizsgára. Én az IELTS-t választottam, és az erre való felkészülés tartott a leghosszabb ideig, különtanárhoz jártam. 6.5-ös szintet kértek, az valahol a közép- és a felsőfok között van. Sikerült a nyelvvizsga, ezek után már csak fel kellett tölteni az összes dokumentumot a rendszerbe. Februárban jelentkeztem, és húsvétkor jött a levél a DTU-tól, hogy felvettek. Már akkor lehetett jelentkezni kollégiumba is, mármint jelezni kellett,  hogy szeretném-e igénybe venni, hogy ők keressenek nekem kollégiumot. Idekint ez másképp van, az iskola saját kollégiumi kapacitása elég szűkös, a többi kollégium pedig önálló szervként működik ahova egyénileg kell jelentkezni. De a DTU-nak van egy olyan szervezete, akik segítenek a szálláskeresésben, ha az ember igényli. Én jelentkeztem, kaptam is egy szobát, de mielőtt beköltöztem volna, már magánúton sikerült szereznem szállást. Jobban is jártam így, mert a felajánlott kollégium nagyon messze volt az egyetemtől.

Blog: Ahová végül költöztél, kedvezőbb helyen van a közlekedés szempontjából? Mennyire van messze az egyetemtől?

Lajos: Az első hely, ahol laktam, Ishøjban volt, az busszal több, mint egy óra az egyetemtől. Ez a szállás jó és olcsó volt, egy régi ismerős segített rátalálni. Egyszerűen még odahaza elkezdtünk beszélgetni Facebookon. Láttam, hogy Dániában dolgozik. Amikor pár nappal később náluk megüresedett egy szoba, rögtön megegyeztünk. Ott laktam majdnem egy évig. De napi két óra elment a tömegközlekedéssel. Aztán egy egyetemi bulin megismertem egy lengyel lányt, és az ő révén sikerült egy másik szállást találnom 2 km-re az egyetemtől. Biciklivel 8 perc. Én végül az ittlétem alatt megtapasztaltam a két végletet: hogy milyen messziről és nagyon közelről bejárni.

Blog: Ahhoz, hogy fenn tudd magad tartani egy albérletben, gondolom, dolgoznod is kell. Könnyen találtál munkát?

Lajos: Nem csak a szállás-, hanem a munkakeresésben is nagy szerencsém volt. Amikor megtudtam, hogy felvettek, olyan május környékén, elkezdtem interneten állásokat keresni. Tipikus diákmunkákat kerestem, például a takarítást. Megnéztem, hogy az hogyan van dánul (rengøring), és egyszerűen rákerestem koppenhágai takarítói állásokra. A kereső kidobott pár céget, én pedig írtam mindegyiknek. Fontos, hogy az ember időben elkezdjen gondolkodni, és előrelátó legyen.

Az egyik cégtől magyarul válaszoltak vissza, mert az ottani HR-es véletlenül magyar. Ő azt írta, hogy könnyen találnak nekem valamit, de előbb szeretnének egy személyes interjút az irodában. A kiköltözésem második vagy harmadik hetében már találkoztam is a hölggyel. Kaptam egy helyet, ahol takarítottam, egy lépcsőházat kellett felsepergetni és felmosni. Amint meglett a CPR-em, meglett a szerződés is a munkahelyemmel, és akkor tudtam jelentkezni az SU-ra.

 A CPR elintézése is nagyon meg van könnyítve, mert gondolom, sokan jönnek ide, diákok meg munkások, és kialakítottak egy nagyon könnyű rendszert a regisztrációra. Ennek ellenére is eltartott egy ideig, míg a CPR-emet megkaptam. 5 hétig kellett rá várni.

Az SU-ra jelentkezés is egyszerű volt, ezt is az interneten lehetett intézni. Csak a munkaszerződésem másolatát meg az iskolalátogatásit kellett feltölteni, illetve annak a bizonyítékát, hogy van hol laknom. Így aztán már októbertől vagy novembertől kaptam az SU-t. Én úgy jöttem ki otthonról, hogy 600.000 forintot tudtam félretenni. Úgy számoltam, hogy ebből körülbelül decemberig tudom fizetni az albérletemet és addig tudok megélni. Beszélgettem itt egy-két magyarral, olyannal is, aki másfél éve van idekint és még nem dolgozott, mert esetleg nem kapott semmilyen diákmunkát. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg olyan támogatása volt otthonról, ami megkönnyítette a dolgát. A videó, amiről beszéltünk korábban, azt sugallta, hogy idekint milyen könnyű az élet, meg hogy 1 koronából lehet vállalkozást alakítani. Ez igaz. Meg hogy ez ilyen Teletubby-föld, hogy mindent könnyen el lehet intézni. De ha van szülői támogatás, vagy valaki keményen dolgozik, és félre tud tenni 1-2 milliót, akkor könnyebben lehet boldogulni.

Blog: Az SU nettó 5000 korona, igaz? Ez körülbelül a szállásra elég.

Lajos: Én úgy számoltam, hogy a takarításból olyan havi 3.000 korona jött össze, és ugyanennyiért kaptam meg a szobámat mindkét albérletemben. A belvárosban ez 4-5.000 korona lenne. Vagyis a fizetésem elég a szobára, az SU pedig megélhetésre. Nem élek olyan nagy lábon, akár félre is tudok tenni belőle. De mondjuk karácsonykor egy 80.000 forintos repülőjegyet sikerült kifognom. Így lehet, hogy jól hangzik egy SU, de egy hazalátogatás is belekerülhet 100.000 forintba az ajándékokkal, szuvenírekkel együtt.

Blog: Mesélj az egyetemről! Milyen a magyarországi képzéssel összehasonlítva?

Lajos: Ég és föld a különbség. Otthon sokszor az megy, hogy leadnak egy anyagot, és z.h.-n vagy a vizsgán azt kell visszaadni, ami az előadáson elhangzott. Minden képletet, minden levezetést fejből kell tudni. De amikor volt mondjuk egy számolós példa, amikor valamit gyakorlatban le kellett vezetni, akkor volt, hogy csak az eredmény számított. Idekint projektekben gondolkodunk. Ha itt egy feladatban kijön egy eredmény, akkor azt is meg kell magyarázni, hogy az vajon jó, vagy nem jó, miért ez jöhetett ki, akkor ez most mi jelent nekünk. A vizsgákon szinte mindent lehet használni: az internet kivételével lehet használni a jegyzeteket, könyvet, gyakorlati anyagokat, előkészített Excel-táblákat. Bármit használhatsz, mert nem az a lényeg, hogy fejből tudod-e a tételeket, hanem hogy tudod-e használni a tudásodat a gyakorlatban.

A tanárok sokkal rugalmasabbak. Magyarországon sokszor éreztem azt, hogy az egyetemen nagyon frusztráltak az oktatók. Hangot adtak neki, ha valaki máshogyan állt hozzá egy helyzethez, problémához, mint ők. Teljesen más volt a légkör, ami részben köszönhető a nehéz helyzetben lévő hazai oktatásügynek is, amiben nem lehet könnyű dolgozni, de ennek ellenére mégis vannak olyan oktatók, akik 20 év után is korrekten és megértően tanítanak, viszont olyanok is akikből ez a hozzáállás hiányzik. Idekint sokkal segítőkészebbek. Ha valaki valamit nem ért, akkor még egyszer elmagyarázzák türelmesen, és nem az van, hogy „Hát, kolléga, akkor el lehet menni péknek vagy cukrásznak!”  Az is furcsa volt, amikor idejöttem, hogy ha otthon nem tudsz valamit, akkor hülyének érzed magad, és nem is mersz kérdezni. Vagy mások, vagy a tanár leszól, hogy ezt már tudni kellene. Idekint meg mindenki segít, segítik egymást a diákok is, meg a tanárok és a doktoranduszok is elmagyaráznak mindent szívesen. Ez már az utolsó félévem, nem lesz már több tantárgyam és projektmunkám. De azt vettem észre, hogy sokkal többet kellett dolgozni.

Blog: Hogyhogy?

Lajos: Itt minden tárgyból projekteket kell csinálni. Vagy egy nagy projektet a félév során, vagy több kicsit. Csapatokat kell alkotni: volt, hogy hatfős csoportok voltak, volt, hogy csak párban dolgoztunk. Ezt ålborgi modellnek hívják, mert az ålborgi egyetemen kezdték el használni, és ezt vette át a többi dániai egyetem. Külföldi évfolyamtársaim is újszerűnek találták ezt. Sokszor érzem azt, hogy ha nem megyek el egy előadásra, akkor le vagyok maradva a többiekhez képest az utána jövő gyakorlaton. A gyakorlatokon az előadásokon elhangzottakat beszéljük meg, és aztán az életből veszünk példákat. De nem elég az előadásra és a gyakorlatra elmenni, a lyukas órákban is a csoportmunkákon kell dolgozni. Gyakran akár hétvégén is bent ülünk a könyvtárban. Sok riportot és jegyzőkönyvet írunk, meg kell magyarázni az eredményeket, bevezetést és konklúziót írni. Szerintem ez azért fontos, mert így minden anyagot átlátunk, tudjuk, hogy mi értelme van annak, amit csinálunk.

Blog: Hogyan jut időd mindemellett dolgozni?

Lajos: az SU mellett 10-12 órát kötelező dolgozni hetente, havonta összesen 44-et kell elérni. Amikor takarítottam, több helyre is jártam, de magamnak be tudtam osztani, melyik helyre mikor megyek. Volt, hogy lyukas órában mentem, volt, hogy délelőtt tanultam, délután mentem dolgozni. Most már másik munkám van, amit szintén egy ismerős révén szereztem. Elmentem egy klímaváltozásos tüntetésre, ahol megismerkedtem egy csoporttal. Ott beszélgettem egy olasz sráccal a diákmunkáról. Szó szót követett, és végül beajánlott tesztelőnek a cégéhez, ahol ő programozóként dolgozik. Tavaly októbertől nálunk dolgozom, már irodai munkában. Egy Photoshop-szerű szoftvert tesztelek. Nagyon laza a főnök, jófejek a kollégák. Heti két napot vagyok bent. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ha valakinek dolgozni kell az SU miatt, akkor az a két nap munka nagyon sokat számít. Akinek nem kell dolgoznia, úgy érzem, mindig előrébb járnak az anyagban. Több idejük van utánanézni az dolgoknak, és ez nagyon sokat számít.

Blog: Mit gondolsz a dánoktatásról?

Lajos: A cégek több, mint felénél elvárják, hogy tudj dánul. Sok cégnél elég az angol is, de előnyben részesítik azokat, akik dánul is tudnak. Sokszor már a hirdetés is csak dánul van, vagy írják, hogy elvárás a dán. Az én szakmámban ez logikus is: az épületenergetikában muszáj, hogy tudjak dánul beszélni a kivitelezőkkel vagy a helyi hatóságokkal (kommune). De mondjuk egy programozó egy nagy nemzetközi cégnél simán el tud helyezkedni csak angollal, főleg Koppenhága környékén. Náluk csak pluszpont a dántudás.

Én most kezdtem a hármas modult. Nehéz dánt tanulni. Szerintem nem szép nyelv, sokat szenvedek vele, de abban bízom, hogy egy év múlva már rendesen tudom majd használni. Azért is nehéz dánul tanulni, mert a dánok nagyon jól beszélnek angolul. Ha gyakorolni szeretnél, és hallják, hogy nem ez az anyanyelved, akkor egyből angolul válaszolnak. Ez sokkal gyorsabb, főleg, ha mondjuk boltban állsz sorba, és nincs idő kivárni, hogy elmondd dánul, mit szeretnél.

Blog: végül azt szeretném kérdezni, hogy érzed most? Ha lediplomázol, kint maradsz Dániában? Vagy hazajössz?

Lajos: Szerintem érdemes végzés után még pár évig kint maradni. Jó kapcsolati rendszert alakítottam ki, ismerem az albérleti piacot. Minden egyetemi órámon is tudtunk kapcsolatot kialakítani vendégelőadókkal, cégekkel. Azt gondolom, hogy jobb nem csak egy papírral, hanem pár év munkatapasztalattal hazamenni. Egy hazai BSc + MSc diplomával otthon el lehet helyezkedni, ez a tudás elég egy multihoz junior pozícióban. De otthon már a munkában szerzik meg a kellő tapasztalatot, míg itt már az egyetemi évek alatt. Szerintem mindenképpen érdemes külföldi tapasztalatot szerezni, mindenkinek ajánlom.

1. A tüdőgyulladásban elhunyt herceg teljes neve Henri Marie Jean André de Laborde de Monzepat volt, Monzepat grófi címét örökölte. 1934-ben született Franciaországban, de életének első éveiben Francia Indokínában élt a családjával. Franciországban járt iskolába – bár két évig Hanoiban is gimnazista volt. Jogi és államtudományi tanulmányai mellett (a Sorbonne-on) kínaiul és vietnámiul is tanult. Az egyetem elvégzése után Algériában volt katona, majd a francia külügyminisztériumban és a londoni francia nagykövetségen teljesített szolgálatot.

2. Dánia hercegnője, Margit és jövendőbelije 1965-ben egy összejövetelen találkoztak Londonban, ahol a hercegnő közgazdaságtan tanult. Mindketten úgy emlékeznek vissza erre az alkalomra, hogy Margit komoly volt és visszahúzódó, amikor beszélgettek egymással. Margit arról mesél ebben a videóban, hogy ez a találkozás nem is volt annyira emlékezetes. Nem úgy, mint egy fél évvel későbbi egy skóciai esküvő, pontosabban a repülőút vissza Londonba. Az akkor 31 éves Henri randevúra hívta a dán trón örökösét. Nem tudni, hogy a békacomb- és  csigavacsora volt a hatásosabb vagy a francia férfi sármja, de tény, hogy a következő évben összeházasodtak.

A királynő és Henrik 1967-ben. Forrás  

3. Az esküvőt 1967 júniusában tartották Koppenhágában. Henri megkapta a Dánia hercege címet, és új nevet is kapott. Innentől kezdve Henrik herceg lett a hivatalos neve. A házaspárnak 2 gyermeke született, Frigyes (Frederik), a koronaherceg és Joachim.

Az esküvő Forrás

4. Margitot 1972-ben koronázták királynővé II. Margit néven. Mivel utoljára sokszáz évvel ezelőtt volt a királyság élén uralkodónő, kérdés volt, hogy Henrik a királynő férjeként milyen szerepet játszik majd a királyi család élén. Az önéletrajza szerint ez a kérdés tisztázatlan maradt. Ugyan kapott egy irodát és egy ehhez járó titkárt a királyi palotában, de a feladatait sosem tisztázták részletesen. Úgy érezte, nem egyenrangú partnere a királynőnek, csak egy árnyék az árnyékában, és egészen 2005-ig hivatalos megnevezése sem volt a pozíciójának. Ez a téma sokáig foglalkoztatta a dán közvéleményt és a herceget is. Tavaly ősszel például azt nyilatkozta, hogy nem szeretne a királynővel egy sírban nyugodni a Roskildei dómban, ahogyan azt eredetileg tervezték, mert úgy érzi, ha életükben nem voltak egyenlőek, halálukban sem szeretne változtatni ezen az állapoton. A herceg nyilatkozata után kénytelen volt visszavonulni a nyilvánosságtól.

5. Henrik herceg azért persze nem unatkozott abban az 51 évben, amit Dániában töltött. Dolgozott a dán és a nemzetközi Vöröskeresztnek, pozíciót vállalt a Világörökségi Bizottságban, és részt vállalt a királyi családdal kapcsolatos diplomáciai feladatokban is.

6. A dán közvéleményt az is sokáig foglalkoztatta, hogy noha a herceg beszél anyanyelvén kívül angolul, spanyolul, kínaiul és vietnámiul is, a dán nyelvvel csak nagyon nehezen birkózott meg. Sok kritikát kapott az erős akcentusa miatt, de amit az esküvője napján beszédében megfogadott, betartotta: egész életében Dániáért, a dán emberekért, a dán kultúráért dolgozott.

7. Már 1974 óta birtokolt a királyi pár egy kastélyt a franciaországi Cahorsban. A Château de Cayx névre hallgató kastély Henrik gyermekkori otthona közelében fekszik, és a körülötte lévő birtokon szőlőt termesztenek. Az innen származó bort az egész világon árulják.

 2006, a kastélyban II. Margit királynővel Forrás

8. Henrik hercegnek (csakúgy, mint a királynőnek) a művészetekhez is jó érzéke volt. Henrik remekül zongorázott, verseket írt (volt, amit meg is zenésítettek), és szobrokat is készített.

9. Henrik a gasztronómiát is művészetnek tekintette, négy  receptkönynek is (társ)szerzője volt. Az egyikben például a kedvenc ételeit mutatta be, egy másikban a francia konyha és dán királyi udvar találkozását mutatta be.

A konyhában Forrás 

10. A herceg nagyon szeretett vadászni és nagyon szerette a kutyáit is. Általában többek között tacskói voltak. A kutyákkal kapcsolatos hírek aztán rendszeresen bekerültek a bulvárlapokba is: volt, hogy egy kutya megharapott egy őrt, vagy az is bekerült a hírekbe, amikor az egyik kutyusnak Vegának kölykei lettek, és az egyiket megtarthatták a királyi unokák.

Az egyik kedvenncel Forrás

Henrik herceget csütörtökön háromszor 27 ágyúlövéssel búcsúztatják. A dán emberek egészen jövő keddig róhatják le a tiszteletüket.

Máris sok virág és üzenet van a koppenhágai Amalienborg palota előtt.

Nyugodjék békében.

Amikor elkezdtem a blogot, 10 csoportra osztottam azokat, akik dánul tanulnak. A harmadik csoportba azok tartoztak, akik már éltek Dániában, de hazaköltöztek, és szeretnék letenni a nyelvvizsgát. Ez a célja Barbinak is, aki nemzetközi tanulmányok mesterképzésre jár az Aarhusi Egyetemre (Aarhus University). A szakdolgozatát már megírta, hamarosan a diplomáját is megszerzi. Kapva kaptam az alkalmon, hogy kifaggassam, milyen tapasztalatai voltak a dániai egyetemi képzéssel kapcsolatban:

Ezek a dánok blog: Hogyan találtál rá Dániára? Miért pont oda jelentkeztél?

Barbi: Bevallom, öncélú motivációim voltak a választásban. Elfogytak Magyarországon az államilag finanszírozott féléveim, és tudtam, hogy ha már magamnak kell finanszíroznom az oktatást, akkor olyan képzést szeretnék, ami valami mással is össze tudok kapcsolni. Azt gondoltam, egy külföldi második mesterszak jobban megéri, mint egy hazai. Dániában ingyenes az oktatás, ez volt az elsődleges szempont, a másodlagos pedig az, hogy hallottam, hogy ott ingyenes a nyelvoktatás is. Ez egy nagyon fontos motiváció volt.

Ezek a dánok: Jól érezted magad az egyetemen? Milyen volt az oktatás?

Barbi: Igen, jól éreztem magam, és nagyon jó volt az egyetemi képzés. Körülbelül negyvenen voltunk a világ minden tájáról. Színes társaság jött összes, több nációból jöttek emberek. Relatíve kevés dán volt az évfolyamon, ami érthető talán, mert a képzés nyelve az angol volt. A nyelvoktatás is nagyon jó volt, heti kétszer voltak óráink, és nem is volt messze a nyelviskola se az egyetemtől, se a kollégiumtól, ahol laktam.

Ezek a dánok: Már az első félévtől kaptál kollégiumot?

Barbi: Szeptember elsejétől rögtön kaptam kolit. Ezt nem az iskola intézte, hanem külön oldalon kellett jelentkezni. Saját kútfőből találtam rá erre a lehetőségre. Egyébként átmeneti szállást is szerveztek – vagy az egyetem, vagy egy civil szervezet, aki partnerségben volt az egyetemmel, ebben nem vagyok teljesen biztos – egészen október közepéig.

Den Gamle By - A régi város. Városi skanzen Aarhus közepén

Ezek a dánok: Neked az egyetemi alapszakod is a nemzetközi tanulmányok volt, van tehát összehasonlítási alapod a két képzéssel kapcsolatban. Mi a fő különbség a magyar és a dán rendszer között?

Barbi:Talán ezen a porosz oktatási rendszeren való túllépés. Ez talán pejoratívan hangzik, de Dániában más szempontok mentén történik az oktatás. Kevésbé a lexikális tudásra mennek rá, sokkal inkább a megtanultaknak gyakorlati megvalósítására. A gyakorlatban való szemléltetésen volt a hangsúly. Kiugró különbségek voltak az oktatásban. Interaktívabbnak is érződött az oktatás – mondjuk ebben szerepet játszott az is, hogy itt kevesen voltunk az évfolyamon az alapképzéseimhez képest. Itthon általában több, mint százan kezdik a szakot, de van, aki az első félév után rájön, hogy nem ide akar járni, vagy más ok miatt nem folytatja, szóval végül 70-80 fő körül alakul a létszám. Dániában 40-en voltunk, így sokkal aktívabban részt kellett vennünk a képzésben. Be kellett járnunk az órákra, mindenki be is járt, és csak nagyon kivételes esetben hiányzott.

Ezek a dánok: Hány órátok volt egy héten? Lehetett-e mellette dolgozni?

Barbi: Persze. Nekem három tárgyam volt félévente. Ezek blokkosított órák voltak, vagyis 4 óra egyben. Ha találtam volna munkát, bőven belefért volna a munka az időmbe.

Isbjerget - A jéghegy. Aarhus új oldala

Ezek a dánok: Volt-e valamilyen negatív tapasztalatod, élményed a kinti képzéssel kapcsolatban? Vagy tudsz mondani jótanácsot, mire kell figyelni, ha valaki kint szeretne tanulni?

Barbi: Amit én hiányoltam a magyar rendszerrel szemben, az talán a feedback lehetősége a vizsgák után. Itthon el tudsz menni betekintésre, elmondják, hogy mit rontottál el. Kint erre kevésbé volt lehetőség, nagyon körülményesen lehetett megoldani. Ezenkívül kifejezetten negatív tapasztalatom nem volt, nincs semmi, amitől óva intenék bárkit. Arra mondjuk figyelni kell, hogy sokkal nehezebb halasztani. El kell köteleződni amellett, hogy odajársz. És kevesebb vizsgalehetőség is van. Oda kell figyelni, hogy annyiszor nem lehet bukni, mint Magyarországon. Annyi pótlehetőség sincs. Ha jól emlékszem, négyben van maximálva a próbálkozások száma, és elég komoly következményei vannak, ha a negyedikre nem mész át.

Ezek a dánok: Az utolsó kérdésem: ajánlanád akkor az Aarhusi Egyetemet másoknak?

Barbi: Persze. Több szempontból is nagyon jó volt: jó megtapasztalni egy másik oktatási modellt és egy szemléletmódot, valamint az elköltözésnek, a külföldön élésnek a tapasztalata is nagyon sokat dobhat az ember életén. Aarhus tökéletes méretű város: elég nagy ahhoz, hogy ne legyen pangás, de elég kicsi ahhoz, ne érezd azt, hogy csak egy tű vagy a szénakazalban, aki nem találja a helyét, aki nem tud érvényesülni.

Ezek a dánok: Köszönöm szépen az interjút! Sok sikert a nyelvvizsgához és a diplomázáshoz!

Szerző: Anna Brones

Eredeti cím: Live Lagom - Balanced Living, The Swedish Way by Anna Brones

Kiadó: Bookline

Megjelenés éve: 2017

Ár: 3499 Ft

Fordító: Kurdiné Mohácsi Gabriella

A szerzőről: Anna Brones svéd származású amerikai író és producer. Azt írja magáról a könyvben, hogy az anyukája pont a lagom zártsága miatta “menekült” az USÁ-ba, mert szeretett volna szabadabb életet élni. Érdekes módon azonban a lagom nagyon is hatást gyakorolt a mindennapi életükre, legyen szó életfilozófiáról, étkezésről, lakberendezésről. Brones egyébként nem csak ír (például a fikáról: Fika: The Art of the Swedish Coffee Break), hanem szenvedélyesen szeret biciklizni is. Sőt, néha kombinálja a kettőt, például van egy könyve ezzel a címmel: The Culinary Cyclist - A Cookbook for People Who Loves Bikes. 

Mit jelent a lagom?

Nagyjából azt jelenti, “pont jó”. Se túl sok, se túl kevés...Középút a két véglet között. A lagom fonal, amely összefűzi a svéd társadalom és a kultúra sok részét, s alapja viselkedésnek, a dizájnak és a közösségnek. A lagom mennyisége nem mérhető, emiatt néha nehéz pontosan megfogalmazni a jelentését. A lagom részben személyes egyensúly, részben a társadalmi megegyezés, olyasmi, ami számunkra és a minket körülvevő világ számára is jó. (12.o.)

És hogyan viszonyul a lagom a hyggéhez? Mindkét fogalom Skandináviához kötődik, mindkettő megvan más nemzeteknél is, de nem mindenhol létezik rá külön kifejezés, illetve nem mondhatjuk, hogy ez az érzés szervezné a társadalmukat. Ami még talán összeköti őket, az a Jantelov. Erről én is írtam korábban. 

A lagom és a Jante-törvény ugyanúgy a földműves társadalom egyenlőségére vezethető vissza: a cél egyensúlyban tartani a dolgokat és megosztani a forrásokat.32. o.

Mit lehet szeretni ebben a könyvben? Ezt a könyvet eredetileg az Ebury Press adta ki, aki a Penguin kiadó része, vagyis teljesen jól illeszkedik abba a sorba, ami a “hygge-konspirációt” rajzolja ki. A hygge-könyvekhez hasonlóan ez a könyv is szemet gyönyörködtető, jól felépített, közérthető. Igényes fotók vannak benne, kellő kulturális és szociológiai háttér és esztétikus fotók. És persze itt is megvannak az elmaradhatatlan receptek a szerző fényképeivel és a gyakorlati tanácsok a lakberendezéssel vagy a munkával kapcsolatban.

Mi a könyv gyengéje? Nehéz ilyet mondani. A könyv szerzője egy svéd származású amerikai író, a könyv pedig a brit közönségnek íródott. Így aztán a könyv megfelelő mértékben tud egyensúlyozni a nem túl konkrét/nem túl általános határmezsgyéjén. Például javasolja, hogy hozzuk be a természetet a lakásunkba, de nem részletezi, hogy milyen faág a megfelelő. Külön pluszpont jár nálam a fenntarthatósági fejezetért.

Kinek ajánlható a könyv? Akit érdekelte valamelyik hygge-könyv, annak bátran ajánlom ezt is. Ha a hygge a mindfullness-nek felel meg, akkor a lagom a slow livingnek. Ez alapján olyanok is olvassák el ezt a könyvet, akik inspirációt szeretnének találni a mindennapokban egy úgyfajta gondolkodáshoz, életszemlélethez.

Őszinte leszek: én sosem jártam Dániában egyetemre. De a tanítványaim nagy része vagy oda készül, vagy onnan jön, és szeretné itthon letenni a nyelvvizsgát. A következő 10 pont az ő reményeik/élményeik alapján íródott.

1.      Ingyenes oktatás

Dániában a legtöbb szakon ingyenes a felsőoktatás, és EU-s állampolgárként magyar érettségivel is jelentkezhetünk a képzésekre. Általában angol nyelvvizsgát és motivációs levelet kérnek a felvételihez, de persze ez nagyban függ a kinézett szaktól is. Pontos infók itt.

2.      Az oktatás magas minősége

Az egyetemek 2018-as világrangsorában három dániai egyetem fért be a legjobb kétszázba. Az Aarhus University és a University of Copenhagen is a 109. helyen áll, míg a Technical University of Denmark a 153. Csak összehasonlításképpen: a magyar egyetemek közül a SOTE áll a legjobban ebben a rangsorban, a 401-500 hely egyikén.

3.     Nyelvtudás

Ha angol nyelvű oktatást választunk, ha nem, mindenképpen sokat fog fejlődni az angoltudásunk, hiszen közhely, hogy Dániában mindenki beszél angolul. Ráadásul arra is lehetőségünk van, hogy a dán nyelvet is elsajátítsuk. Ingyen! A dántanulásnak szigorú feltételei vannak, amelyek éppen most változtak meg. Ez a tudás elengedhetetlen, ha valaki Dániában szeretne maradni hosszútávon. De akkor is jól jön, ha valaki Magyarországon keres munkát. Saját tapasztalat, hogy ha az ember élesíti az önéletrajzát, amiben benne van a dán nyelv, két hét múlva már van aláírt munkaszerződése.

4.     Elhelyezkedési lehetőség, elismert diploma nyugaton

Szerintem ezt nem kell sokat magyarázni. Egy skandináv országban megszerzett diploma nem csak idehaza jó ajánlólevél.

5.     Nemzetközi tapasztalatok, interkulturális élmények

A dániai angol nyelvű képzéseken sok náció képviseli magát, akikkel sokat kell majd együtt dolgozni (lásd 7-es pont). A diákok megtanulnak kooperálni és más nézőpontokat is megismernek. Így ír erről 2016-ban egy kint tanuló diák.

6.     Innovatív oktatási módszerek

Csak egy példát szeretnék erre hozni: Dánia volt az egyik első európai ország, amelyik csatlakozott a Coursera ingyenes, online kurzusplatformjához. Most is sok dán MOOC érhető el. Belekóstolhatunk például 8 különböző gazdasági tárgyba a Copenhagen Business School jóvoltából. 9 kurzusa van a Technical University of Denmarknak - napelemekről, környezetvédelemről, genomszekventálásról lehet új infókat szerezni. A Koppenhágai Egyetem egy filmes kurzusát én is elvégeztem 2014-ben vagy 15-ben. Ez nem érhető már el, de másik 16 tárgy igen.

7.     Projekt- és gyakorlatorientált oktatás

Itt elsősorban a volt diákjaim beszámolóira hagyatkozom. Mindenki azt mesélte, hogy már az első félében is rengeteget kellett projekteken együtt dolgozniuk. Olyan példákat meséltek, hogy egy általuk elképzelt cég marketingstratégiáját kellett kidolgozniuk, piacelemzést végezniük, felméréseket készíteniük, konkrét épületeket terzvezniük, stb. Már a képzések korai szakaszában is volt gyakorlatuk/gyakorlati helyük. Általában véve is a gyakorlaton volt a hangsúly, gyakran a vizsgákon sem lexikai tudást kértek vissza, hanem a tanultak gyakorlati felhasználását. Pont ezért sokszor használhattak jegyzeteket, könyveket is a vizsgák alatt.

8.     A tanulás és a magánélet aránya

Budapesti bölcsészként volt olyan félévem, amikor 16 tantárgyam volt összesen 24 kreditért. A 16 tárgyból úgy 10 volt vizsga, vagyis rettenetesen sok tudást kellett összeszednem 4-5 hónap alatt. Volt például olyan órám, aminek a témája az ókor irodalma volt. Csak így, szerényen, az ókor irodalma.

Dániában egy félévben sokkal kevesebb tantárgy van - és ugyanennyi kreditet lehet teljesíteni. Megszokott, hogy 2-3 napot kell az egyetemen lenni, de ezek az alkalmak nem 90 percesek, és jóval intenzívebb alkalmakról van szó, mint mondjuk egy itthoni előadás. Cserébe a projekteken is sokat kell dolgozniuk a diákok, de már ők osztják be, mikor és hol találkoznak.

9.    Munkavállalás, gyakorlatszerzés

Az előző pontban leírtakból következik, hogy a diákoknak jut ideje diákmunkát vállalni. Sőt, erősen ajánlott is, főleg, ha az ember szeretné igénybevenni az SU-t. Az SU egy állami támogatás, amely minden egyetemistát megillet. Ez 2018-ban 6090 koronát jelent, ami nem rossz összeg (kb. 250.000 forint), de a lakhatáson kívül sok mindenre nem elég. Vagyis a dán felsőoktatási rendszer ösztönzi a diákokat a munkavállalásra.

10.    Skandináv életérzés

Mi más lenne az utolsó pont, mint a hygge? Viccelek csak, Dánia sokkal több mindent tud nyújtani ezen kívül is. Megmutatja, hogy hogyan működnek máshogy, talán jobban a dolgok, mint idehaza.