A dán boldogság nyomában - nyolcadik rész

A (dán) boldogság keresésének utolsó részében talán a legfontosabbról esik szó: a munka és a család közti egyensúly kapcsolatáról. A bejegyzés fő forrása most is a 2014-es A boldog dánok (The Happy Danes) című kiadvány. Az abban tárgyalt fő 8  boldogságfaktor a következő:

1. bizalom
2. biztonság
3. jólét
4. szabadság
5. munka
6. demokrácia
7. civil társadalom
8. egyensúly a munka és a családi élet között

Meggyőződésem, hogy Dánia utóbbi időkben keletkezett jó hírének egyik legfontosabb forrása az a  cikk volt, amit Cathy Strongman írta a csodálatos Koppenhágáról. Ez 2012-ben jelent meg a The Guardianben. Pontosítok: az utóbbi körülbelül 10 évben sok cikk jelent meg arról, hogy milyen jó gyereket nevelni Dániában más országokhoz képest. Sőt, már magyarul is adott ki a HVG könyvek egy kötet Gyereknevelés dán módra címmel.

De miről is szólnak ezek a cikkek általában? Arról, hogy Dániában hamar véget ér a munkanap (lád 5. bejegyzés, munka). Hogy munka után van idő együtt lenni a családdal. Szó esik az évi 5 hetes fizetett szabadságról, vagy hogy mennyivel biztonságosabb gyermeket vállalni például az USÁ-hoz vagy Angliához képest anyagi értelemben. Nem olcsóbb, de kevésbé marad magára a gyermeket válalló pár. Dániában jobbak a szociális támogatások, az apa is tud kivenni heteket, hogy ő legyen a kisbabával, és megoldottnak tűnik a bölcsődei, óvodai ellátás is. Ez nem jelenti az, hogy kolbászból van a kerítés: szó sincs például arról, hogy 3 évig otthon maradhat az anyuka a gyermekével, de nem kell pár hónappal a szülés után munkába állnia. Hogy az anyagiakról is essen szó: egy koppenhágai óvodás szülei 2.402 (majdnem 100.000 forint) koronát fizetnek egy hónapban az oviért, igaz, ebben benne van az ebéd is. (Kiegészítés egy komment alapján: 2016-os adatot találtam arról, hogy mennyit keres egy dán gyerekes család egy évben: bruttó 911.766 koronát, vagyis átlagosan havi 75.980 koronát jelent családonként. A forrás nem részletezi, hogy hány gyerek található egy családban. Ez nagyon jól hangzik ugyan, de kell belőle adózni. 2015-ös adatot találtam adózásra: az évi 910.000-res jövedelemből majdnem 422.000-ret kell befizetni adóba, amihez jönnek még egyéb kötelező befizetnialók (afgifter), körülbelül 120.000 korona. Ez annyit jelent, hogy havi 30.800 korona marad egy átlagcsalád zsebében, miután 59,5%-ot befizetett az államnak.  Ehhez képest értelmezendő a havi 2.400-as óvoda egy gyerekkel számolva. Még egy megjegyzés: a gyerektelen párok vagy a szinglik bevételei jóval kisebbek. És még egy megjegyzés: bölcsész vagyok, nem adószakértő vagy közgazdász, a számok itt inkább nagyságrendeket, arányokat mutatnak, ha jobban érdekel a téma, kérlek, nézd meg a forrásokat.)

Más, szokatlannak tűnő adatokat is lehet olvasni. Dánia azok közé az országok közé tartozik, ahol  legrövidebb az az idő, ami alatt a munkába ér az ember. Pláne, ha nem a dugóban kell ülni, hanem biciklizhetünk is például!

Forrás

Andi, a koppenhágai beépített ember ezt gondolja erről:

A fentiek mind igazak. :-) Mondjuk azt nem tudom, hogy mennyire igaz az az állítás, hogy „a legrövidebb az az idő, ami alatt a munkába ér az ember”. Az tuti, hogy ennyi biciklist még életemben nem láttam, mint amennyi a csúcsidőben (munka előtt és után) az utcákon közlekedik. Én személy szerint nem biciklizem, meg kb. halálfélelmem van már attól is, ha csak ránézek a koppenhágai biciklisikre. Szerintem őrültek. :-)

Az ovikban nem tudom, mennyire igaz az, hogy kapnak ebédet. Az előző családnál, akiknél dolgoztam Aalborgban, a gyerekek (1 ovis, 2 iskolás) minden nap vitték magukkal a kis dobozkájukat megtöltve kajával. Az oviban láttam, hogy van konyha és kintről, az ablakon keresztül azt is láttam, hogy néha egy felnőtt mondjuk éppen tésztát gyúrt vagy kevert, de nem gondolom, hogy az ebéd lett volna. Inkább csak valamiféle desszert. Egyébként is a dánok nem ebédelnek. Legalább is nem úgy, mint mi, magyarok. Szerintem aki ezt a blogot olvassa, kb. mindenki tisztában van vele, hogy a dánok csak bekapnak egy-két szendvicset ebédre és a fő étkezés az a vacsora.

A gyerekvállalásról csak annyit tudok mondani, amit már egy régebbi hozzászólásban is írtam. Én nem érzem azt, hogy a dánok gyerekvállalási kedve megcsappant volna, nagyon sok fiatal (számomra túlságosan is fiatal) párt látok babakocsival. Akár dupla babakocsival is, ahol az egyik gyerek nagyobb, de még nem annyira, hogy a babakocsi mellett sétáljon vagy biciklizzen. Szóval nagyon sok az ilyesfajta kombinált babakocsi. A dánok boldogok a gyerekeikkel, úgy látom/érzem, hogy egyáltalán nem teher nekik az anyaságot/apaságot vállalni és egy időre visszavonulni a munkából.

Andi 17 évet húzott le a munkahelyén Budapesten, mielőtt Ålborgba költözött volna. Testvéreket, nagyon jó barátokat hagyott itthon. Dánia negyedik legnagyobb városát a maga 130.000-res lakosságával "halott városnak" érezte, ezért most Koppenhága a második otthona. Otthon érzi magát, rengeteg program közül választhat, csak az otthoniak hiányoznak, akikkel programozni lehet.

Andi, nagyon köszönöm, hogy kiegészítetted a blogbejegyzéseket a véleményeddel!