A Margó fesztivál vendége volt múlt pénteken Dorthe Nors dán író. A Karateütés című novelláskötet és a Tükör, index, kuplung szerzőjével D. Tóth Kriszta beszélgetett. Szubjektív válogatás következik az elhangzottakból.

A címben is említett jütlandi farkas valóban létezik, Németországból költözött át a félszigetre. Nem sokan látták eddig, de nagyon rossz hírét keltik. Dorthe Nors szerint az állat a dánok félelmét jelképezi: kevesen látták a saját szemükkel, ha farkasszemet néznének vele (bocsánat), akkor valószínűleg jobban rettegne tőlük az állat. Mégis félnek tőle, mert idegen, nem megszokott a dán tájban. Önkéntelenül adta magát a kérdés, vajon az író érez-e hasonlóságot maga és a farkas között. És persze igen volt a válasz.

Dorthe Nors Herningben született és Jütlandon is nőtt fel. Az århusi egyetemre járt, de Koppenhágában is élt 7 évig. Nem olyan régen költözött vissza, igaz, hogy nem Herningbe, hanem Vedersø-be, egy tengerparti házba, ahol egyedül él és alkot. És hogy miben hasonlít a magányos farkashoz? Egy negyvenes, egyedülálló, gyermek nélküli nő, aki egyedül alkot egy vidéki házban, nem illik a dán idillbe. Egy olyan országban, ahol az emberek életének fontos része a hygge, aminek viszont fontos eleme a családi és a szoros társadalmi kapcsolatok, ez az életforma szokatlan és nehezen értelmezhető.

Dorthe Nors utolsó regénye a 2016-os Tükör, index, kuplung főhőse viszont sokban hasonlít Dorthéra. A főhős egy jütlandi, magányos, negyvenes nő, aki a szerzőhöz hasonlóan svéd krimiket fordít dánra Koppenhága kellős közepén. Hiába van túl egy sikertelen kapcsolaton, és hiába keveredik folyton kínos szituációkba, Sonja mégsem egy depressziós, északi Bridget Jones. Félszegen próbál kapcsolódni ahhoz a kevés emberhez, aki az életében van. Ott van Ellen, a masszázsterapeutája, aki mintha meg szeretné ”javítani” őt. Jógázni hívja az erdőbe (divatos nagyvárosi tevékenység ez, kapcsolódni a természethez), de Sonja elmenekül a szituációból, inkább tortát eszik egyedül egy kávézóban. Vagy ott van a nővére, Kate. Kate otthon maradt, férjhez ment, már majdnem felnőtt gyerekei vannak, és valahogy sosem tud a telefonhoz jönni, amikor a húga keresi. Dorthe Nors az mondta erről a beszélgetésen, hogy az egyik legfájdalmasabb dolog a világon, amikor nem tudsz kommunikálni valakivel, akit nagyon szeretsz.

Külön érdekes Sonja gyerekkori barátnője, akivel együtt költöztek a fővárosba. Molly abszolút Sonja ellentéte: teljes mértékben beilleszkedett a koppenhágai életbe. Sikeres a munkájában, a férje rajongásig szereti őt, vannak gyerekei, jól menő praxisa, szeretői. Sosem gondol (dehogynem!) a szülővárosukra, ahol az emberek sosem mondják, hogy szeretlek (Jeg elsker dig), csak azt hogy kedvellek (Jeg er glad for dig).

A felsorolt kapcsolatokból is látszik, hogy Sonja láthatatlan és érthetetlen, értelmezhetetlen a léte a dán társadalom szövetében és koppenhágai létezésben. Élethelyzetének szép metaforája az, ahogyan próbál megtanulni autót vezetni. Eleve nehéz számára ennyi idősen a sokkal fiatalabbal együtt elsajátítani az alapokat, és az sem megy neki, hogy átvegy az irányítást az autóban a városi vezetés során. Egyszerűen képtelen sebességet váltani. A főhős küzdelméről szól az egész regény – egy olyan küzdelemről, amire egy igazi koppenhágainak nincs is szüksége. Hiszen ha nem szeretnél biciklizni, ott a tömegközlekedés, egyáltalán nincs szükséged autóra. Arról is szól, hogy érdemes, kell-e Koppenhágában maradni – van-e Dániában szebb és jobb élet? Egy vérbeli koppenhágai szerint nincs, Sonja pedig a regény végén még mindig a városban van.

A beszélgetésen persze sok másról is volt szó. Például hogy hogyan változik meg Dánia az évek során a szerző szerint nem éppen jó irányba, vagy hogy miért boldogok a dánok. A Tükör, index, kuplung (Park, 2016, fordította Kertész Judit) mellett érdemes elolvasni vele Gyárfás Dorka remek wmn-es interjúját és a Könyvesblog beszámolóját is a beszélgetésről.